Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-115
115. országos ülés 1897. június 15-én, kedden. m kinek, hogy itt nincsen meg az összhang. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És a tények és állapotok közt van egy seb, egy örökké vérző seb, a mely sebnek meg kell gyógyulnia. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang: Azok az urak nem ereik ezt!) Ha a t. előadó úr belenézne a dolgok mélyébe, akkor megláthatná, hogy maga ez a törvényjavaslat az Ausztriában kezdődő özönvízből egy hozzánkrepülő Noe-galambja, hozva csőrében az olajágat! De hogy ezen darabka olajággal nem elégszünk meg. annak az a magyarázata, hogy nekünk nem a kevés, hanem egy egész virágos fa kel], vagyis a független, önálló magyar hadsereg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon. Úgy van! Úgy van!) T. ház! Ez a törvényjavaslat benyújtatik akkor, midőn a ház benne van a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat feletti vita hevében. Hát önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy oly rendkívül sürgős ez a törvényjavaslat? Vagy egészen a vak véletlen dobta fel ezt a törvényjavaslatot most? Hiszen a honvédelmi miniszter úrnak a költségvetését alig egy-két hónapja, hogy letárgyaltak. Akkor nem jelezte nekünk, hogy szükség van ilyen törvényjavaslatra; sem azt nem jelezte, hogy minket 2 x /2 milliónyi költségtöbblettel fog meglepni. Pedig ha a dolgoknak mélyét veszszük, önként fel kell állítani azt a kérdést, hogy tudta-e ezt a honvédelmi miniszter úr vagy nem. (Felkiáltások bal felöl; DeJwgy tudta!) Bocsánat, én sokkal jobb katonának ismerem őt, hogysem ezen föltételt, ezen eshetőséget venném, hogy nem tudta. Igenis tudta, de nem volt szabad neki ezen törvényjavaslatot benyújtani. És most, hogy ezen törvényjavaslat benyújtatott, ez mutatja azt, t. ház, hogy katonai kérdésekben még mindig beteg a helyzet! Hogy a honvédtisztek szaporítására igen nagy szükség volt, azt ki fogom mutatni a miniszter úr indokolásából, a mely azt mondja, hogy ezen törvényjavaslatnak életbeléptetése és minél előbb való megalkotása annyiban sürgős, mert a honvédségnél, a honvéd gyalog-századoknál az állapot olyan, hogy a századparancsnokokon kivül nincs beosztott tényleges állományú tiszt és még hozzáteszi a honvédelmi miniszter úr, hogy a honvédség harczképessége a legkomolyabban van veszélyeztetve. Ez van a miniszter úr indokolásában. És ezzel szemben méltóztassék a véderőbizottság jelentését meghallgatni, a mely azt mondja: »A midőn ezekben a bizottság álláspontját tartozó rövidséggel és határozottsággal ezen törvényjavaslattal szemben jelezte, lehetetlen, hogy ezen, hazánk érdekeit oly mélyen érintő és a közóhajnak annyira megfelelő törvényjavaslat benyújtásáért hazafias köszönetét és elKÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. VII- KÖTET. ismerését ne fejezze ki a kormánynak és különösen báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úrnak, a ki évek hosszú során át tettekkel bizonyította, hogy mennyire szivén hordja a honvédségi intézmény mindig nemzeti irányban történt fejlesztését, a kinek oroszlánrésze van abban, hogy honvédségünk ma oly polczon áll, hogy bátran veheti fel a versenyt bármely hadsereggel.*: (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik igaz !) A t, honvédelmi miniszter úr maga bevallja, hogy a honvédség harczképessége a legkomolyabban van veszélyeztetve; maga bevallja, hogy évek hosszú sora óta látja, hogy a honvédtisztek képzésére a létező intézetek nem elegendők és ennek daczára Csak most nyújtja be a katonai akadémiára vonatkozó törvényjavaslatát. De hát, t. képviselőház, állítólag nem is ebben a részében volna ezen törvényjavaslat legnagyobb érdeme, hanem abban, a mit itt az első szakasz mond, vagyis hogy a tényleges állományú magyar királyi honvédség tiszti sarjadékának kiképzésére honvédségi akadémia, főreáliskola és hadapródiskola létesül. így szól az első szakasz. Ennél mindjárt felállítom a két kérdést és pedig akként, vájjon joga van-e a magyar nemzetnek egy ilyen magyar akadémia felállítására, és ha joga van neki felállítani, miért nem tette eddig, vagy tett-e lépéseket, hogy felállíttassék ? Hát, t. képviselőház, ha végigolvassuk a Ludovika Akadémia érdekében alkotott törvényeket és belemegyünk azon törvények lelkébe is, azt fogjuk látni, hogy hiszen évek hosszú sora óta mindig ezt akarjuk, legalább a törvények szellemében régen ki van mondva, csak a gyakorlatban nem lett kereszttílvíve. (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én még tovább visszamegyek, t. képviselőház. Visszamegyek 1808-ba, midőn a Ludovika Akadémia, illetőleg a Magyar Katonai Akadémia ügyében, — mert hiszen első ízben így hivták, — az országyűlés a feliratot meghozta, méltóztatnak látni, hogy a magyar országgyűlés ezt már akkor akarta, de nemcsak akarta, hanem ezt a törvényt meg is hozta és a magas trón részéről erre a törvényre a jóváNagyás meg is jött. Magyarul fogom felolvasni és nem latinul, 1808-ban, szeptemberben tartott tárgyaláson a magyar országgyűlés a feliratát következőleg fogalmazta meg : (Halljuk! Ralijuk!) »Úgy ítéljük meg, hojy mind másnak haszna a haza oltalmára nincs, mind a Felséged királyi szolgalatjának előmenetele nevekedni fog azáltal, ha a Ludovika Akadémiába a hetedik iskolai esztendőnek foiyamatja a bécsi akadémiának módja szerint be fog hozattatni és a katonai felsőbb tudományokat már kitanult ifjak a katonai 5
