Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

115. országos ülés 1897. juuius 15-én, kedden. 39 azok fogják meghatározni, hogy a német nyelvet mily mértékben tanítják: megfelelően-e és hogy eléggé dicsőítik-e Haynaut és Windischgrätzet. A közös hadügyminiszter közegei fognak tehát idejárni és ezek fogják ezt eldönteni. (Ellenmondátok jobbfelöl.) No, hogy a miniszter úr ezeket nem fogja onnan kiparancsolni: erről jótállok, mert ő bajtársi Szellemet és összeolvadást hirdeti. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Szóval nagyon veszedelmes dolog ez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ingereueziát nyújt a javaslat a hadügyminiszternek közvetlenül, vagy ha ezt tagadnák, közvetve, de okvetlenül a magyar ifjúság nevelésére. Következőleg mi, a kik a közös hadsereg számára soha egy ujonczot, soha egy garast meg nemszavazunk : hogyan szavazhatnák meg ezt a törvényjavaslatot ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a honvédségnek való részt elkülönítenék, mi nem idegenkednénk attól, hogy megszavazzuk ; de a hadügyminiszternek iugereneziája világos lévén, már ez okból is vissza kell utasítanunk e törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok foglalkozni bővebben a közös hadsereg szellemével, bár igen ide tartoznék. Miután azonban tegnap már egynehány megjegyzést tettem, tehát azokra utalom a t. házat, nem akarván becses türelmüket és figyelmüket soká igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ámde még pénzügyi oldala is van annak a kérdésnek, hogy a közös hadsereg számára mi nem közös, hanem tisztán magyar adópénzből tiszteket és hadapródokat nevelünk, még pedig eltitkolt, meg nem határozott számban, a mi Magyarországra nézve valóságos sérelem, egy elrejtett quótaemelés. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi jogon teszik ezt: azt nem tudom, de ára van mindennek. A közös hadügyminiszter azért, hogy beleegyezett abba, hogy a Ludovika Akadémia akadémiává fejlesztessék, egyik árúi azt tűzte ki, hogy speczialis magyar pénzen bizonyos, előre meg sem határozható számú, németül kellőleg tudó tisztek képeztessenek a közös hadsereg számára. Továbbá a második áldozat volt, a mit a ravaszul együtt benyújtott másik javaslatban tegnap a moloehnak szájába dobtunk, tudniillik 130 állami ingyen alapítványi helyet kellett tennünk, karminczat az akadémiák, százat a közös hadapród-iskolák számára, hogy a hadügyminisztert ezzel az újabb teherrel engeszteljük arra, hogy engedjen honvédintézményeket is állítani. Tehát ingyen a hadügyminiszter semmit sem ad, csak igen busás, igen borsos ár mellett, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tudniillik új quótaemelés anyagilag és ingerenczia a honvéd nevelő-intézetek szellemébe és tanügyeibe. Ez az utóbbi különösen veszedelmes volna, az előbbi egyenesen káros és jogtalan. A t. miniszer úr az imént kifejtette, hogy óhajtja a szegényebb családok, kisebb hivatalnokok, gazdatisztek, kisebb birtokosok gyermekei nevelésének előmozdítására hadapródiskolát felállítani, azonban az a 200 forint is, a mibe a honvéd hadapródiskolákban a nevelés kerül, nem oly csekélység ott, a hol ezer forint a jövedelem s öt-hat gyermek van. Meg akarja adóztatni a t. miniszter úr a törvényhatóságokat? Azokat a viczinális vasutakkal és egyéb közmunkákkal már úgyis megadóztatták. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék vérmes eredményre számítani, mert a törvényhatóság szegény. Van ennek egyszerűbb módja; a tegnapi javaslatban meg szavaztunk a közös hadapródiskola számára, száz íngyenhelyet. Tessék ide tenni azokat a szegény ifjakat és mindjárt segítve lesz azokon a szegény családokon. Minek áldozatot dobni a moloehnak ? De Bécsben kikötötték és a miniszter úrnak azt tenni muszáj, mert máskép nem kapta volna az engedélyt erre sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon!) Ezek azok a szomorú viszonyok, melyek minket akkor, mikor az ország különböző részeiből mesterséges hozsannát zengedeztetnek, elszomorítanak, mert mi nem a frázisokat, hanem a rejtett czélzatokat is kikeressük a törvényjavaslatból, a lólábat, a negyedik szakaszt. Az igen tisztelt nemzeti párt, azt hiszem, ki fogja fejteni, meg van-e elégedve ezzel az engedménynyel, mert ők voltak azok, kik nemes intenczióktól buzgó nemzeti érzéstől hevítettve, különösen t. gróf Apponyi Albert képviselő úr, mások is, így Beöthy Ákos, kit sajnálattal nélkülöz az egész parlament, a delegácziókban erős küzdelmet fejtettek ki egy magyar tannyelvű katonai akadémia felállítása mellett. (Halljuk! Halljuk!) Én nem is avatkozom ebbe. O tőlök, mint lcgilletékesebbektől várom ennek kifejtését, de a mennyire emlékszem, ők a közös hadsereg számára magyar tannyelvű akadémiát kértek, itt pedig a honvédségi akadémia akar nevelni a közös hadsereg számára tiszteket. Ez, legalább az én gyarló felfogásom szerint, egészen más. Ahhoz a dologhoz, ha hozzá nem járultam volna is, mert féltem a magyar ifjúságot a közös hadseregtől, de a nemzeti törekvést, hogy ha optimiszticze fogom fel a dolgot, előmozdíthatta volna; ez egyenesen hátramozdítja a nemzeti törekvéseket, (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) mert a sorhad számára fogja a legjava tiszteket kiválogatni, kik az elnémetesedésben is a legjobb eredményt elérték és a honvédség számára csak a selejtese marad az ifjúságnak. De egyáltalában hogyan keveri ezt össze a közös