Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-115
115. országos ülés 1897, '• június 15-én, kedden. 27' Thaly Kálmán: Naczionális akadémia, tehát magyar. A miniszter úr is naczionális, ha tán Csehországban született is. (Derültség ) Mondottam, t. ház, hogy a vívmányt már felséges urunk nagyapja törvénybe iktatta, sőt többet iktatott törvénybe, mert a mint felolvastam, törvénybe van iktatva, hogy a bécsújhelyi akadémiával egyenrangú, ez a törvényben nincs benn, csak az indokolásban van benn ; hat évfolyammal van említve, a mostani csak hárommal lesz. Három évfolyamot a főreáltanoda vesz igénybe, a mely előkészítő tanfolyam lesz. Ezt az elválasztást tanügyi szempontból nem kárhoztatom, csak konstatálom a tényt, hogy e tekintetben igen nagy különbség van. Ferencz császár többet engedett, mint egy száraz, szigorú, csakis katonai akadémiát, mert felolvastam az 5. §-ból, hogy egyúttal a polgári tantárgyak is adatnak elő, hogy az ott képzett ifjak polgári pályára is kiléphessenek, necsak a katonaira. Ferencz császár és király úgy óhajtotta berendezni ezt a nemzeti intézetet, mint a theréziánumot, hogy a polgári és katonai elem ott jól összeszokjék, egy nevelést kapjon, most pedig a kizárólagos militarizmus számára óhajtja csak a t. miniszter úr berendezni; tehát a coordinatio studiorum ki van zárva és így csak a katonai pályára fognak kiképeztetni. Ehhez kilenczven év kellett, és még sem tudtunk teljesen eljutni oda, a mit már 1808-ban őseink törvénybe iktattak. Hát mit hozánnázunk ezért, mint valami nagy vívmányért? Szomorú, hogy még ma sem lesz olyan, mint a bécsi theréziánum, a hol kiléphetnek a diplomácziai és egyéb pályára. A hozsánnázást már ezen tény is leszállíthatná a kellő mértékre. Elismertem és elismerem, hogy a mostani javaslat az előbbi állapothoz képest, mikor csak hadapródiskola volt a Ludovika Akadémia, előhaladás, mert akadémiává lesz, hanem 90 éve törvénybe vau már iktatva és azt végre kellett volna hajtani. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) De az a magyar nemzetnek a szomorú sorsa, hogy papiroson sok institucziója van, a melyeket olyan körülmények közt csikart ki, mikor szükség volt a magyar nemzet lelkesedésére, hűségére és vérontására, mint 1808-ban is, azonban az idők nyomása megcsappanván, visszavonják azokat és. három generácziónak kellett elmúlni, míg az a törvény, a mely uem új, hanem ott van a törvénykönyvben Ferencz császár óta, kezd valahára más irányban és még most sem tökéletesen megvalósulni. Mindenesetre hálával tartozunk koronás királyunknak azért,hogy nagyatyjának nyomdokaira e tekintetben visszatérni engedi a katonai nevelést, azonban különös hozannázás rendezésére okot nem látok, és pe* dig azért, mint a 4. §. mutatja, mely, ha nem volna, el is fogadhatnám a többit .... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon kegyes! Thaly Kálmán: ... a mely a kompetencziát is összezavarja és a ravasz fogalmazás lólába itt tűnik ki, mert kétféle sérelem is ejtetik általa rajtunk, a mint majd bátor leszek kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a szélső halóidalon.) T. ház ! A t. honvédelmi miniszter úr sokszor nyilatkozott ebben az irányban itt a házban és a véderő-bizottságban és másutt is, hogy mi az intencziója a honvédséggel, tudniillik azt mind jobban összeelegyíteni és bensőbb kapcsolatba hozni a közös hadsereggel. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszteri Sohsem mondtam! Thaly Kálmán: A tisztikar pajtási szellemét kifejteni, stb. Ezek azok .... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az más! Thaly Kálmán: Hisz|az ordre de bataille is mutatja az összekeverést; ha akarja, fejtegetem. B. Fejérváry Géza hon védelmi miniszter: Isten mentsen! (Derültség.) Thaly Kálmán: Tudom, hogy nem javít rajta, a mint a miniszter úr sem ront én rajtam, de ha csábítanak, belemegyek a detaileba és nem tudom, hogy meddig ülünk itten. (Derültség.) Csak konstatálni akarom azt, hogy a t. miniszter úr tendencziája az, mindjobban egy kaptafára húzni — ha ez a szó tetszik •— összekeverni a közös hadsereget a honvédséggel, nekünk pedig tendeocziánk a honvédséget minél jobban szeparálni az önök közös hadseregétől, mert alapkülönbség van a kettő közt. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A közös hadsereg, bár az átalános védkötelezettség jogánál, intézményénél és az általános védkötelezettség törvényénél fogva nem volna többé ugyanaz a régi osztrák hadsereggel, nem volna többé zsoldos hadsereg, ennek az utóbbinak még mindig igen sok nyomát és különösen Nagyományos szellemét viseli magán. De nézzük csak meg annak esküjét is. El kell rémülnie annak az embernek, a ki azt elolvassa. Csupa vak engedelmesség tüzön-vizen keresztül, a minek, — elismerem — meg kell lennie az ármádiában. Hanem hogy a különbséget csak röviden jelezzem, a sorhadbeli katona legfőbb hadurának esküszik vak engedelmességet; a honvéd pedig felesküszik a törvényre meg az alkotmányra is. Megesküszik ő hadurának is, hogy hűséggel lesz iránta, legyen is ; azonban legyen a haza iráot is. Az, hogy az egyik alkotmányos institucziót, alkotmányt ismer, a másik meg nem ismer: óriási nagy különbség. (Úgy van! a szélső báloldalon.) A honvédség nemzeti intézmény:
