Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-115
115. országos ülés 1897 hogy esak így lesz lehetséges a gyors és minél olcsóbb építkezés. Hogy pedig a gyors építkezés szükséges, azt abból méltóztatnak látni, hogy a törvényjavaslat az első évfolyamba való felvételt már a jövő év őszére kontemplálja. E felvilágosításokat tartottam szükégeseknek, és kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot egészében és részleteiben is kegyesen elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalán.) Thaly Kálmán: T. ház! A t. előadó úr udvarias volt irányunkban annyiból, hogy kérésünkre a bizottság jelentéséből eléggé ki nem vehető azon tényt, hogy ezen pártnak a véderőbizottságban helyet foglaló két tagja nem fogadta el — pártelveikhez képest nem is fogadhatták el — ezt a javaslatot, hogy . így tehát nem a véderő-bizottság egész összessége, hanem a véderő-bizottság szótöbbsége mondotta csak ki azt a határozatot és hozta azt a magasztalást, a melynek a t. előadó úr kifejezést adott; (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mondom, a t. előadó úrnak ezen kijelentése iránt, mint a mi a tényeknek megfelel, köszönettel tartozom. Másrészről azonban szabad legyen ugyancsak az előadó úr beszédének egy részével is foglalkoznom, mielőtt magára a törvényjavaslatra áttérnék. A t. előadó úr nagy lelkesedéssel — már valódi vagy műlelkesedéssel, nem tudhatom — (Mozgás jobbfelöl.) előadott magasztalása . . . Münnich Aurél előadó: Igazság volt! Thaly Kálmán: ... Nem vonom kétségbe ! ... a mely azon oldalról is viszhangra talált, úgy hangzott az én füleimben, mint egy országosan befejezett nagy hozsánna utolsó akkordja, befejező nagy csinnadrattája. (Derültség a szélső baloldalon ) Münnich Aurél előadó: Kívánságára történt! Thaly Kálmán: . . . mert, t. ház, régeu került törvényjavaslat ennek a háznak asztalára, a melyet megelőzőleg hangulatcsinálás végett az ország számos részéről, különösen a szabadelvű körök részéről, olyan hozsannával üdvözöltettek volna, mint a mily szokatlanul üdvözölték ezt. Ha e dolog felett gondolkozunk, okvetlenül rá kell jönnünk arra, hogy báró Bánffy Dezső, a kit mint miniszterelnököt ha megítélünk, nem mindenki tart épen mintaszerű kormányelnőknek, hanem annyi bizonyos róla, hogy nagyon ügyes és jó muzsikus, (Éljenzés a jobboldalon.) igen: hogy jó muzsikus. (Mozgás a szélső baloldalon.) Legalább ezen országszerte megindított hozsannázást a budai [várból mint karmester nagyon ügyesen dirigálta. Hogy mesterséges volt ez a nagy hozsánna és egy része a hozsannázásnak csupa olyan köröknek örömnyilatkozata, a mely ma A-ra, holnap B-re nyilatkozik igaz örömmel, a szerint, a mint a parancsolatot kapja, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901 VII. KÖTET. 25 körök ugyanezt az indítványt, vagy ezzel rokon indítványt, de a mely többet követelt, mint a mennyit ez tartalmaz, mikor ezen padokról (Á nemzeti pártra mutat.) jött, éveken át akár itt, akár a delegáeziókban tették meg, hallgattak róla, (Zaj jobbfeläl. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) most pedig Jerikó falait akarják ledöntögetni a nagy hozsanna-kiáltással. Természetesen a parancsolat violaszín pecsét alatt a budai várból adatott ki. (Halljuk! Halljuk!) A szabadelvű körök, a főispánok híven megtették kötelességüket; imitt-amott a törvényhatóságok azon részei is, a melyekben mesterséges egynehány szónyi többség van a hangulatcsináláshoz, harsányan, kiki az 8 módja és zene-instrumentuma szerint hozzájárult, szóval dicsérte ezt az igen ravaszul szerkesztett javaslatot, síppal, dobbal, nádi hegedűvel; (Derültség a szélső baloldalon.) megszólalt a czinczogó czimbalom; megszólalt a bölömbikabngású bombardon, a dobok, a tárogatók, a klarinétok rikoltása és a borbélytányérok csattogása összhangzatlan hangzürzavarba olvadt össze országszerte ezen mesterséges hozsánnázás után. Hozsánna, hozsánna néked Bánffy Dezső és hozsánna, hozsánna néked báró Fejérváry Géza ! (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Örülök, hogy itt is mindezen hangszerek olyan hangzavarban megszólalnak, (Zaj.) mondom : síppal, dobval, nádi hegedűvel (Derültség és tetszés bal felöl.) Hanem, t. uraim, ha valaki ezt a törvényjavaslatot végigtanulmányozza, s különösen annak 4. §-át és ennek 2. alineaját, a melyből a lóláb nagyon élénken kilátszik, ha mondom, mindezt komolyan átgondoljak, mert mondom, ravaszul van ez a törvényjavaslat szerkesztve, ezen 4. §-ból meglátjuk a lólábat, hogy annak egész tendeneziája oda irányúi, hogy a honvédséget magyar szellemű nevelés helyett germanizálással inficziálják. És akkor, t. ház, a valódi eredménye a javaslatnak és a valódi hangulatnak, a melyet minden igaz honfi kebelében fel kell költenie, a helyett, hogy a hozsannákkal fogadták, inkább néhai jóemlékezetű Pálóczy-Horvátli Ádám jeles nemzeti poétának hires versét juttatja eszembe, melyet szerzett a strassburgi minét nótájára és melyért meghivatott Bécsbe ad audiendum verbum regis. Énnek első strófája nagyon illik erre a 4. §-ra: Nosza pajtás szokjunk rá, kapjunk rá A német tánczra, a német tánczra ; Hej inert úgy is rávertek, ráfűztek bennünket A szolga-lánczra, a kutya-lánczra. (Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez inkább illenék a hozsánna helyett a javaslatra. Azonban refrénja is van ennek a versnek : De szánd meg, Árpád, szánd unokádat, Ne Nagyd e véren szerzett hazádat. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) 4 . junius lo-én, kedden.
