Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-124

228 124. országos ülés 1897. junlns 26-én, szombaton. gyár külképviseletünk, magyar fvámterületünk. Meg vannak bénítva az alkotmány védbástyái, a vármegyék. Politikai rabszolgák lettek a tanítók, jegyzők, lelkészek. Osztrák érdekek szolgálatában állnak a pénzintézetek, bankok, vállalatok. (Felkiáltások jobb felöl: Már est hallottuk!) Jó ezt kétszer is hallani, hát ha megszívlelik. Mivel már semmink sincsen, kérem, miniszterelnök úr, legalább a. nemzeti érzés és gondolkodás fáklya vivőjét, a szabadsajtót ne dobja áldozatul az osztráknak. Legalább ez az egy maradjon meg, hogy legyen őrünk, a ki hangjával felköltsön bennünket, ha végenyészet fenyeget! Ezt ne adjuk oda az osztráknak! Adunk inkább quótát, de a sajtószabadságot nem! (Derültség jobb felől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Semmitsem !) E szuperlativussal csak jelezni akartam, hogy anyagi kincseknél többre becsüljük a szellemi kincseket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kijelentem tehát, hogy mivel az osztrák érdekek kívánhatják csak a tisztességes, szókimondó, magyar sajtó elnyomását: a törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részletességben nem fogadom el, hanem hozzájárulok a 48-as párt összes módosítványaihoz. Ezzel zárom beszédemet: miniszterelnök ár kegyelmezzen meg a magyar sajtónak, mert Isten önök felett is van az ő igazságával. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Barabás Béla! (Felkiáltások balfelöl: Öl pereset.!) Elnök: A képviselő urak kérése az, hogy most adjam mejr az öt perez szünetet? (Élénk felkiáltások balfelöl: Igen!) Ez ugyan szokatlan idő, de ha kívánják, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Barabás Béla! Barabás Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a múlt évi szeptember havában, itt e törvényhozás termében, a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, akkor Chorin Ferencz előadó úr, és utána mindjárt a t. igazságiigyminiszter úr önérzetesen hirdették a szabadelvííség egy újabb diadalát, a melyet az általuk alkotott törvényjavaslat tartalmaz. Látni és hallani kellett azt a lelkesedést, a melyet az általuk alkotott törvényjavaslat tartalmaz. Látni és hallani kellett azt a lelkesedést, a 'melylyel a miniszter úr az esküdtszék felkent bajnokának hirdette magát és hirdette nyilt őszinteséggel a sajtószabadság legszentebb biztosítékaként azt, hogy minden, nyomtatvány útján elkövetett bűncselekménynek egyedüli bírája csakis az jjesküdtszék lehet. (Úgy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszteri kijelentést nyomban követte az egész ház osztatlan tetszése, és így ellenmondás nélkül lett törvénybe iktatva a sajtószabadságnak ez a biztosítéka. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És ime ezt a szép álláspontot, a mely — mondom — akkor törvénybe lett iktatva, alig néhány hónap múlva cserbenNagyja maga a miniszter és a háta mögött ülő többség is és eldobva maguktól az akkor hirdetett tanoknak igazságát, megmagyarázhatatlan okokból tévtanokat állítottak fel és e tévtanokat most önmaguk és az egész nemzet közvéleményével szemben körömszakadtáig védelmezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ki hoz tehát szégyent a parlamentarizmusra? Mi, itt az ellenzéknek padjain, a kik önökkel együtt egyhangú lelkesedéssel ismertük be és fogadtuk el azt az igazságot, vagy pedig önök, a kik hűtlenek lettek álláspontjukhoz (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és megtagadták saját hitüket, meggyőződésüket és azt, a mit ezelőtt kilencz hónappal hirdettek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olay Lajos: Sokszor csinálták ezt már! Barabás Béla: Ezzel szemben nekünk rendületlenül meg kell államink helyünkön és a kisebbséget megillető' parlamenti önvédelemnek jogosultságával útját álljuk az önök lelkiismeretlen munkájának. (Úgy van'Úgy van! a szélső baloldalon.) De mi számítunk arra, hogy önök be fogják látni tévedésüket, be fogják ismerni botlásukat. Es ha ezt nem teszik, akkor mi teszszük önöket felelőssé a nemzet előtt és erkölcsi erőnk hatalmával igyekezni fogunk megtörni ezt az indokolatlan és példátlan makacsságot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A magyar történelem igazolja azt, hogy a nemzet, a melynek legdrágább kincsét képezik az ő alkotmányjogai és az alaptörvényeiben lefektetett nagy elvek, a nemzet ezen drága kincsekért nagyon sokat, vért és életet áldozott. Vértanúi halált szenvedtek sokan, érezték az elnyomatás keserű napjait csak azért, hogy megvédjék ezm dicső kincseket, hogy utódaiknak szeplőtlenűi tudják azokat átadni. Azok az alkotmányjogok, a melyeket őseink leraktak, és a melyeknek erős biztosítékát ők alapították meg, nem olyan jogok, a melyek felett disputálni, vagy a melyeket egyszerűen leszavazni lehetne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet azok felett disputálni, sem azokat leszavazni : mert ez a nemzeti erőnek egyszerű gyöngítése volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, például ha szóba kerülne az, hogy a magyar nemzet három színének azt a sorrendjét, a miben van: vörös, fehér, zöld, megváltoztassák, úgy okoskodván, hiszen úgy is ott van a magyar nemzetnek három színe, a magyar