Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-122

180 122. országos ülés 1897. június 24-én, csütörtökön. »Hát az, a ki száját, a szólásszabadságot, egész zsarnokilag elnyomni, elfojtani engedi, az az örök igazság. Ez az, a kit megölni vágynak, a bárány, ezt akarják, a szólásszabadságot, az ige szabadságát megfojtani, a lelkét megölni. Ha lélek nincs, akkor a test csak hulla. És ő megnyíró] a előtt nem nyitja meg száját, és zsarnokilag akarják elfojtani az ő igéjét, hogy el ne mondhassa mindazt, a mit elmondani tartozik, a mit elmondani joga és kötelessége s ezért akarják kivágni a földből élete fáját.« Megmagyarázza neki bővebben ezt a dolgot, és akkor látja, hogy azok a sötétlelkfíek azok a gonoszok, mert a lelkük gonosz volt s azért cselekedeteik is gonoszak voltak, azok kerülték a világosságot és nem akarták hallani a világosságnak igéit, mert keservesen esett az ö füleiknek, s azért akarják elfojtani az ő száját. »Tehát te nemes, tiszta lelkíí ember, habár a bőröd fekete, minthogy szerecsen vagy, ha lelkületed tiszta lesz, szép, nemes, magasztos, fenkölt lelkű leszesz. Ne légy tehát olyan, mint azok a Káin-lelktí, gonosz indulatú emberek voltak, a kik az élet igéjét elfojtani, megölni akarták, hanem légy szabad, fenkölt lelkű, magasztos, és épen azért jeléül annak, hogy ellent akarsz állani a régi sok bűnnek, feketeségnek, homályosságnak, a melyben a pogányság, a hitetlenség, az istentelenség leledzik, és a népek jogának, szabadságának, megváltásának igazi eszközléséül önmagádban, az ő nevében, ennek a báránynak a nevében tisztulj meg.« Megmagyarázta neki bővebben a dolgot, és a hogy megy a szerecsen-miniszter, találnak egy kis patakot: »Ihol a víz, ki tiltja meg, hogy megkeresztelkedjem?* Ezt monda a szerecsen miniszter és akkor azt mondja az én elődöm : „Ha hiszesz teljes szívből, akkor szabad.« íme a szabadság első igéje, a népszabadságnak, a megváltásnak igaz, nemes igéje! Szabad tehát megtisztulni még a szerecsennek is. Oh, mily szép, óh mily tiszta, óh mily fehérlelktí lehetett az a szerecsen olyanokhoz képest, a kiknek alkalmuk lenne szintoly könnyen tiszta, nemes, fenkölt, magasztos eszmékért, a népnek javáért, szabadságáért hevülni, a kik örülhetnének, hogy vannak még ebben az annyira depravált, megromlott, korrumpált korszakban is önzetlen, nemes férfiak, a kik meghalni készek inkább, de az igazság eszméjét nem engedik magukba fojtani. Hogy még ilyen korban is vannak nyilt, őszinte, bátor, nemes és elszánt lelkek s azokban van az eszme, az igazság és az élet, a mely minden nemzetnek eszméje, élete, s a mely ha kiveszett, kiveszett egyszersmind az a nemzet is. Mert ha kiveszett a lélek, az eszme, akkor a test csak hulla. Ha elmúlt a szabadság, a függetlenség, ha nincs az emberben az a bátor, nemes szabad lélek, ha az igének igazsága nem hevít a keblekben, akkor még a függetlenség eszméje is — többször volt mondva, de jó minél többször ismételni a nagy igazságokat — csak egy szépen fúvott buborék, a melyet minél hangosabb, öblösebb torokkal fúnak, annál könnyebben elpattan és vége van. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) íme egy-két negyedóra alatt a szerecsen is fehérré változik, de már most mennyivel inkább örülhetnék én, ha egy negyedóra alatt azt mondhatnám, hogy teljesen függetlenek akarnak lenni mindazok, a kik talán nem voltak egészen függetlenek az igazság, a nemesség eszméjében, de a kik függetlenek akarnak majd lenni egészen a sötétségnek műveleteitől, a melyekről az írás szól és szabadon, nemesen, tiszta lelkülettel akarnák a nép ügyét előmozdítani. Hanem hát egy régi irás — és megújulnak a dolgok — azt mondja: »Ti kívülről nem mint a szerecsenek feketék, hanem fehérek vagytok, tiszták, mosolygók, mint a fehérre meszelt koporsó; (Derültség.) de hogy belülről mi van, azt nem kérdezem, majd beletekintünk egypár Röntgen-sugárral, mert ma már könnyen lehet beletekinteni a koporsó belsejébe is, (Élénk derültség.) és hogy mi van ott, azt majd megnézzük!« Én tehát szívesen fejezném be beszédemet egy negyedóra alatt is, ha czélt érhetnék. Pedig nemcsak a régi korban, én velem magammal is megtörtént annyi száz és ezer eset közül egy igen érdekes dolog, a melyben csakugyan a legfontosabbat, ha nem is teljes megtérést, legalább ügyünknek diadalát egy negyedóra alatt érhettem el és ez bizonyára közelebbről fogja érdekelni a túloldalt is, mert épen az ő egyik jelöltjéről volt szó. Hát úgy történt, hogy honunk alapítóinak, királyainknak születés-, lak- és székhelyén összegyültünk. Természetesen én sohasem bántom a személyeket, én elvekért küzdök, elvek ellen. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) A személyeket tisztelem, becsülöm és sohasem gyalázom, küzdöttem már évek óta, iparkodtam ismerni népemnek, hazámnak szivét, kívánságát, vágyait és iparkodtam egyszersmind épen ebben a korrumpált világban az örök igazságnak elveit, abba a szívbe, mint az asszony a kovászt a tésztába, beletenni. És a mikor láttam, hogy Fehérvárnak népe elég érett az igazságnak, a nemességnek, a jóságnak, szóval a kereszténységnek eszméjére, azt nem engedi magától eldobni, akkor azután a provincziába kerültem, hogy ott is megismerjem a népet s épen ide a főváros közelébe, fáradtan, kimerülten, bágyadtan. Nyolcz-tíz esztendő bizony megviseli az embert a mai viszonyok között, mikor a szabadság igéjét úgy kell hirdetni szuronyok között, pedig hát szuronyok alatt, beretvák között, tojások fölött tánczolni bizony nagyon nehéz. (Zajos derültség jobbfelől.) Termé-