Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-121

131. országos ülés 1897. június 23-án, szerdán. j gQ s ama külön törvénynek csak azt Nagyja fenn, hogy a sajtóbíróságok területét a szükségnek megfeleló'leg megállapítsa.« Ez azt jelenti, hogy míg általában e törvénynek lett fenNagyva, hogy egyéb hatásköröket meghatározzon, már a büntető perrendtartás prejudikálni akart bármily oly merényletnek, mely által a sajtó útján elkövetett bűntettek és vétségek az esküdtszéktől elvonatnának. így értettük mind, és bizonyosan így értette a miniszter úr is, mert különben fel kell tennem róla annyi őszinteséget, hogy mikor e paragrafus megalkottatott, elmondta volna ellene aggályait. De lehet, hogy a miniszter úr erről már megfeledkezett. Nem is csoda, sok dolga van. Hanem már arról csak nem feledkezett meg, a mit a jelen törvényjavaslat indokolásának 36. lapján mond. A miniszter úr a sajtó útján elkövetett bűnök egy részére kivételes intézkedést akar tenni. Maga mondta — azt hivén, hogy ezzel valami bölcseséget mond — Visontai Soma egy ellenvetésére: ha az a rendes bíróság sajtóügyekkel foglalkozik, sajtóbírósággá alakúi. Ez nem nagy tudomány. Mert ha a rendes bíróság bűntettel foglalkozik, büntető bírósággá, ha telekkönyvi ügyekkel foglalkozik, telekkönyvi hatósággá alakúi. Nagyon természetes, hogy ha sajtóügyekkel foglalkozik, sajtóbírósággá alakúi. De nem változik át rendes sajtóbírósággá, mert ott a miniszter úr az esküdtszéket fenn akarja tartani, hanem átváltozik rendkívüli sajtóbírósággá. Már most mit mond az indokolás 36 dik lapja? (Olvassa): »A büntető perrendtartás 573. §-ának ama rendelkezése pedig, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekmények tekintetében főtárgyalás mindig esküdtbíróság előtt tartandó, ama kivételes sajtóbírósági hatáskört megszünteti.* Ha tehát a perrendtartás a kivételes sajtóbírósági hatáskört megszünteti és a miniszter mégis kivételes sajtóbíróságot állít fel, nem áll többé a büntető perrendtartás alapján, hanem azt megrontja. Megrontja szeszélyből, megrontja makranczoskodásból, tudatlanságból, vagy pedig megrontja ; — a mint egyik t. képviselőtársam mondotta és a mire még feleletet nem kaptunk — illetéktelen tényezők sugalmazása folytán. De akármely okból teszi, helytelenül, rosszul, — bocsásson meg, — gonoszul teszi. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor ekként a t. miniszter úr kiforgatva látja összes alapjait, akkor azután széjjel tekint és keresi híveit. Megtalálja, és a letarolt mezőről legalább azokat a kalászokat akarja összeszedni, a melyekből jóakaratának kévéjét köthetné össze. A legájtatosabb módon azt mondja: »Hisz én a legjobb akarattal vagyok, nem akarok én semmi mást, mint a magánbecsületet megvédelmezni«. Hát, t. ház, sokszor elmondták már és nem is lehet eléggé hangsúlyozni, különösen most, hogy hiszen a pokol tornácza is a legjobb szándékkal van kikövezve, azért mégis a pokolba vezet, sehova máshova. Hiába van a miniszter úrnak jó szándéka, ha van, az jóra vezetni nem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a miniszter úr, hogy a becsületet akarja megvédelmezni. Hát én azt kérdem : van-e ebben a házban valaki, a ki a magánbecsületet nem akarja megvédelmezni ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olyan monstrumot a miniszter úr nem talál az országban, a kinek nem szent a magáobecsület, a család becsülete. Ne védelmezzen tehát a miniszter úr olyan dolgot, a mit senkísem támad meg. Megtámadják azt, t. ház, tökéletesen igaz. Vannak esetek, mikor— sajnos — magtámadják, nemcsak magánemberek, hanem sajtó útján is. De hát mondja meg nekem valaki, az a sajtó olyan kiváltságos intézmény-e, azt az Isten olyan hatalommal ruházta-e fel, hogy annak ne legyenek kinövései? Hát a sajtónak nem lehetnek marodőrjei? De igenis vannak, és ha a miniszter úr akarja őket ismerni, ne menjen nagyon messze, hanem nézze meg az ilyen ügyeknek a statisztikáját, — de ebben a kérdésben a statisztika nem igen érdekelte, — meg fogja találni, hogy ezek a sértések, ezek a lelketlenségek legnagyobb részt kormánypárti lapokban vannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem értem annyira a fővárosi sajtót, — itt ez nagy ritkán fordul elő, itt van gorombaság elég, de nem sok a becsületsértés, — hanem értem a vidéki sajtót. Mert az a vidéki sajtó miből táplálkozik? A közönségből? Oh nem! Azért tartják a t. miniszter urak, hogy legyen valaki, a kit az ellenzék egyes férfiainak kinn a vidéken neki lehet ereszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a miniszter olyan nagylelkűleg, olyan nagy gondoskodással akarja azt, a mit tisztességes ember egyszerűen meg nem támad, — hisz az eszköz kezében van. Annyira sem megyek, hogy ne adjon szubvencziót, hanem hajtsa végre a törvényt azok ellen, a kik kauczió nélkül írnak újságot. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megteszi azt a t. miniszter úr ? Dehogy. Bátran burjánzik ott az ilyen dolog a királyi ügyészségek szemeláttára és nem találkozott még oly férfiú, a ki az ilyen kormánypárti újságíróknak a körmére koppintott volna. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Neveket nem akarok említeni, de hivatkozom a t. előadó úrra, ő majd mondhatna erről mesét, ha szándékában volna. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a t. miniszter úr sajnálja azokat, a kik becsületükben meg vannak sértve és azt mondja: Segítek rajtatok azáltal, hogy oly bíróság elé utalom ügyeiteket, a mely hozzátok