Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-120
[48 * 2( *' orss&gos flles 1897. jnnlus 22-én, kedden. itt bizonyos köddel veszik magokat körűi és ha nem lehet nyíltan, hát ál utakon, orozva támadják meg a közszabadságot. (Úgy van! a bal- és szé'sö baloldalon.) És részemről felszólalok leginkább azért, mert azon választókerület, a mely már nyolez ízben tisztelt meg bizalmával, (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) azt tartom, legalább is ad anynyit az én véleményemre, az én nézetemre, mint a mennyit a jászberényi választókerület azon választói az igazságügyminiszter ár nézetére, a kiket temérdek pénzzel, vesztegetéssel, presszióval, (Zaj és mozgás jobbfelöl.) törvénytelenségekkel kényszerítettek arra, hogy az igazságügyminiszter úrra adják szavazatukat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) De a midőn felszólalok és kijelentem, hogy miért szólalok fel a törvényjavaslat intencziói ellen, megemlékezem arról is, hogy meddig viszik különösen a jászberényi választókerületben még most is azt a hajszát, a melyet megindítottak, tudniillik addig, hogy háromszáz és egynehány embert büntettek meg rendőri úton azóta és véletlenül mind oly egyéneket, a kik az igazságügyminiszter úr zászlaja alá nem állottak. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása során előttem szólott t. képviselőtársaim számosan, Hódossy Imre, gróf Apponyi Albert, Makfalvay Géza, Horánszky Nándor, Győry Elek, Visontai Soma é<j ma Justh t. képviselőtársam fényesen beigazolták azt, hogy bizony ezen törvényjavaslat nem szabadelvű, hanem a legnagyobb mértékben reakcziouárius. (Úgy van! a bal- és szélső balodalon.) Én az ő felfogásukat egész terjedelmükben elfogadom, aláírom, helyeslem, csak néhány megjegyzést kívánok még tenni. Csak nemrég tárgyaltuk le a képviselőházban az esküdtszékről szóló törvényt, melynek egy passzusa azt mondja, hogy a sajtó útján elkövetett minden vétség az esküdtbíróság hatásköréhez tartozik és most, a végrehajtásról szóló törvényjavaslatban, csak úgy inczidentaliter, kikapunk egy részt és belehelyez az igazságügyi kormány a 16. §-nak 2. alineájába egy intéz kedést, mely szerint a sajtó útján a magánbecsület ellen elkövetett rágalmazás vétsége a rendes bírósághoz tartozik. Nohát, t. ház, mi ez? Őszinteség ez, és nem hipokrizis? Nem porhintés-e ez, nem megtévesztésére van e ez szánva az ország közönségének? Hiszen ha ez nem az, akkor őszinteség nincs a világon. (Ügy van! bál felől.) És miért? Mert a magánbecsü'etet féltik. És kitől féltik ? Már nem a sajtótól, — mert hiszen a törvényben az van mondva, hogy az az esküdtbíróság elé tartozik — hanem féltik az esküdtszéktől, az esküdtbíróságtól. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Jó lesz egy bunkót venni, még nagyobbat és kimondani, hogy tartozunk elfogadni az esküdtbírósági tagságot, mert különben ilyen hízelgés, ilyen bizalom után bizony nem tudom, ki fogja azt elvállalni. De, t. ház, az mondatik, hogy a magánbecsületet féltik. Jöjjünk tehát tisztába már egyszer, hogy mi hát az a magánbecsület ? Hiszen alig van Magyarországon ember, a ki közfunkcziót nem teljesít. Hét ha egyszer valaki közfunkceiót teljesített, az ezután mindjárt magánegyén lesz? Hát például a esaczai választási elnök, a ki a legnagyobb czinizmussal csinálta meg a többségből a kisebbséget csak azért, hogy a kormánynak biztosítsa a mandátumot, vájjon magánember-e másnap, mikor babérain nyugszik a karzaton? Vagy, t. ház, az aranyosmaróthi kerület választási elnöke, a ki harminczkét községnek ellenzéki választóit közel sem eresztette az urnához és úgy csinálta meg a többséget, biztosítván ez által a kormánynak a mandátumát, az is magánember másnap, mikor ebédel ? Hiszen akkor, t. ház, magánember mindenki, akkor nincsen különbség a magánember vagy köztisztviselő vagy közfunkcziót végző egyének között. És —- méltóztassanak megengedni, egészen őszintén megmondom — én egyforma cselekménynek tartom azt, ha valaki pánztárczát vagy felsőkabátot tulajdonít el, azzal, ha valaki mandátumot vagy szavazati többséget tulajdonít el. (Zajos helyeslés balfelöl.) Az egyiket, a ki péuztárczát vagy felsőkabátot tulajdonít el, elítélik, becsukják, a másikat, a ki mandátumot vagy szavazati többséget tulajdonít el, kitűntetik és megjutalmazzák; az egyik felett, t. ház, ítél a bíróság, a másik felett pedig ki ítél, t. ház? Az, a ki azt a mandátumot zsebre vágja s oda ül a t. ház padjaira, az mondja ki felette az ítéletet. Méltóztassanak megengedni, idáig még sem volna szabad elmenni. Hát nem a legnagyobb hipokrizis, nem a legnagyobb félrevezetése-e ez az egész ország közönségének? Igazság-e ez? Nem, ez nem igazság, t. ház, úgy, hogy c felett gondolkozva, akaratlanul is eszembe jut Szigligetinek egy remek színdarabja, a melyben előfordul egy jelenet, a midőn Zsiga czigány elkeseredve fejéhez kap és azt mondja: » Miért nem vágja arczul az a papir azt, a ki arra hazugságot ír!« (Tetszés balfelöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, hanem elfogadom a beadott határozati javaslatokat. (Helyeslés balfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Endrey Gyula! Endrey Gyula: T. ház! Különbözők lehetnek a felfogások a szőnyegen levő törvényjavaslatról, különösen pedig arról a vitáról, a mely eddig is a törvényjavaslat felett folyt: elmondhatjuk, hogy a vita nem egyéb üres-szalma-
