Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-120

\ 44 120. országos ülés 1897. jnnins 22-én, kedden. (Halljuk! Halljuk!) Talán a közszabadság ezen biztosítékait Nagyta meg nekünk a kormány érintetlenül s talán igyekezett azokat megerősíteni ? Dehogy. Hiszen e tekintetben nálunk valóságos ázsiai állapot uralkodik (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom most hosszadalmasan példákkal igazolni állításaim valóságát, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ez annyira benne van a köztudatban, hogy tüzetes bizonyításra nem is szorul. Elég legyen nekem állításom igazolásául jelen alkalommal csak a legutóbbi eseményekre hivatkozni. (Halljuk!) Az ifjúság quóta-elleni gyűlésének jogtalan betiltása, a rendőrségnek a népgyűlések szónokaival szemben tanúsított kíméletlensége, tapintatlansága, az egyetemi ifjak némelyikének minden igazi ok nélkül való letartóztatása és kegyetlen megbüntetése, és mind eme túlkapásoknak, hogy ne mondjam hivatalos hatalommal való visszaéléseknek megtorlás nélkül való Nagyása, s a belügyminiszter úrnak azon hazafiatlan, kizárólag fékezhetetlen hatalmi vágytól és zsarnoki érzület által diktált kijelentése, hogy gondoskodni fog arról, hogy a kiskorúaknak gyülekezési joguk ne legyen: nem győznek-e meg mindenkit arról, hogy a kormány e téren sem halad előre a szabadelvűség felé, hanem gyors tempóban halad hátrafelé a reakczió útján. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A közszabadság összes biztosítékaira reá tette már kezét a kormány; csak a sajtószabad sághoz nem mert eddig hozzá nyúlni. Most ahhoz is hozzányúl és bár kerülő úton, kísérletet tesz a sajtószabadság megnyirbálására is. A kormánynak az a kísérlete, hogy osztrák példára joga legyen az esküdtbíróság működését az ország egyes területein felfüggeszteni, a nemzet közfelháborodásán hajótörést szenvedett ugyan, de midőn a kormány reakczionárius intenczióit bizonyítani igyekszünk, ezt a körülményt sem Nagyhatjuk figyelmen kivűl és a jelen törvényjavaslatot s a benne rejlő teudencziát ezzel kapcsolatban kell megítélnünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert igaz ugyan, hogy ama kísérlet nem sikerűit, de meg vagyok győződve, hogy ha az komolyabb akadályokba nem ütközött volna, a miniszter úr nem vonta volna azt vissza. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De annak bizonyítására, hogy a kormány nem követ minden ízében szabadelvű politikát és hogy az esetben, ha hatalmi érdekei úgy kívánják, kész rálépni a reakczió útjára is, maga a szándék, a kísérlet is elegendő. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kísérlet, a szándék is feltétlenül elítélendő, legfeljebb csak enyhítő körülménynek tudható be. (Helyeslés! Űgy van! balfélől.) A magát szabadelvűnek nevező kormány és pártja kezén nem egy öntudatos szabadelvű állam, hanem egy minden izében rendőri állam jött létre, melyben jogokat sohasem adnak, csak elvesznek, melynek fő jellemvonása : látszólag adni, biztosítani jogokat, tényleg azonban azokat megsemmisíteni, (Úgy van/ a bal- és szélső baloldalon.) melyben csak a kormány jogai öregbíttetnek, a népnek jogai soha s melyben a kormánynak minden szabad, az állampolgároknak semmi sem szabad. Attól a kormánytól, a mely nem követ minden izében öntudatos szabadelvű politikát és a mely minden műkő désével, minden ténykedésével a szabadelvtíséget csak kompromittálni tudja, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) attól a kormánytól joggal kérdezhetjük mi, a kik soha egy pillanatra sem szűnünk meg a szabadelvű demokratiku* eszmékért következetesen, öntudatosan, önzetlenül küzdeni, hogy mi jogon nevezi magát szabadelvűnek ? (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Önök tetszelegnek maguknak a szabadelvű névvel, de tényeik és cselekedeteik egyáltalában nem képesek kiállani a valódi szabadelvűség „tüzpróbáját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Önök tehát csak bitorolják a szabadelvű nevet! (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) flisztn odáig jutottunk ma már, hogy a minden nagy és dicső alkotás főforrása : a szabadelvűség, kezd már hazánkban népszerűtlen lenni, nem mintha a népszerűség ellenkeznék a közérzülettel, de mert igen sokan összetévesztik az igazi szabadelvtíséget, az önök szabadelvűségével (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és mert igen sokan azt hiszik, hogy az önök működése és az önök jogfosztó, szabadságtipró erőszakoskodása és a közélet terén tapasztalható általános erkölcsi sűlyedés szükségszerű folyománya a szabadelvtíségnek (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és az önök cselekedeteiben meggyűlölik a szabadelvtíséget. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha már most összefoglaljuk az elmondottakat és azokkal kapcsolatban bíráljuk a tárgyalás alatt lévő javaslatot, lehetetlen leküzdeni komoly aggályainkat. Mindenkinek, be kell látnia azt, hogy a javaslat 16-ik szakasza merénylet a sajtószabadság ellen (Helyeslés a szélső báloldalon.) és nincsen igaza Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sohasem volt!) a midőn azt állítja, hogy nem a dolog érdeméről van itten szó, hanem a kisebbség hatalmi érdekéről. Hiszen nemcsak nekünk vannak aggodalmaink ezen javaslattal szemben, hanem a túloldalon az önök táborában is sokan vannak, a kik nyíltan vagy titokban ellene vannak ennek a szakasznak. (Mozgás a jobboldalon.) Hát azt hiszi Pulszky Ágost t. képviselőtársam, hogy a túloldal legkiválóbb jogászai, Chorin, Beksich, Szivák, Emmer, Groisz csak