Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-114

6 Ennélfogva, t. ház, Magyarországnak érde­kében nem állhat az, hogy ezen had- és véd­szervezetnek, a mely nem ismeri a magyar nemzet szellemét, a mely a magyar nemzet szel­lemével ellenkező volt mindenkor, hogy ezen hadszervezetnek most a magyar állam újból anyagi, pénzbeli áldozatot hozzon évenkint és újra 33.000 forintnyi alapítványt tegyen. Nem az áll tehát Magyarország érdekében, hogy a ma­gyar nemzet 250 magyar ifjút kiszolgáltasson és a saját pénzén képeztessen ki Ausztriáb.n, (Igaz! Ügy van! balfelöl.) képeztesse pedig ide­gen tannyelven, a magyar édes anyanyelv elfelej­tésére; képeztessen és oktattasson ki arra, hogy a magyar haza helyett tanítsa a közös hazának megismerésére (Helyeslés halfelöl.) és oktattassék a magyar hazaszeretet helyett a közös haza­szeretetre. Hanem Magyarország érdekében az áll és az fekszik, hogy az önálló magyar had­sereg felállításával a magyar állam ebben a védszervezetben, az önálló magyar hadsereg szervezetében tegyen magyar állami alapítvá­nyokat és itten a nemzeti szellemtől, a nemzeti érzülettől, a magyar hazaszeretettől áthatott ifjak­nak alapítványokat téve, igazán tiszta magyar tiszteket nyerjen (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Mikor a magyar nemzet ezt kívánja, ezzel nem lehetetlenséget, nem kegyelmet kér, hanem ezzel törvényben és ezredéves alkotmá­nyában gyökerezett jogait követeli (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és követeli mind­addig, míg ezen törvényes kívánsága és köve­telése teljesítve nem lesz. (Úgy van! balfelöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az eddigi álla­pothoz képest mindenesetre haladást jelent, a melyet örvendetes tudomásul veszek. Mindazon­által, mivel még nagyon távol áll az a mi pár­tunk programmjától, az egész nemzet osztatlan kívánságától, az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Remélem azonban, hogy eljövend az az idő — és pedig nem nagyon hosszú idő múlva — hogy a magyar nemzetnek is ama régi óhajtása, a melyet évtizedek óta táplál, végre-valahára teljesülni fog, hogy birni fog nemzeti hadse­reggel. Tekintsünk egy kissé szét a nagyvilágban és mit fogunk látni. Azt, hogy elkezdve a leg­nagyobb nemzettől a legkisebb nemzetekig, min­deniknek megvan a maga hadserege. Miért legyen tehát egyedül az egész világon a leg­dinasztiknsabb és legvitézebb nemzet abból kizárva, hogy nélkülözze a saját hadseregét. . június 14-én, hétfőn. Azt hiszem, hogy a magyar nemzeti had­sereg ellen egyéb argumentumot felhozni nem lehet, mint hogy szenvedne ezáltal az egységes vezénylet. Pedig ez egyáltalában nem áll. Ez­által az egységes vezénylet a legtávolabbról sem szenvedne csorbát. Az úgynevezett közös hadseregnek legfőbb hadtira jelenleg a császár és király. Ha tehát a hadseregnek magyarországi része magyar lábra lesz fektetve, akkor is a király megmarad legfőbb hadúrnak. Ezáltal tehát a legcsekélyebb hátrány seoi érheti a vezényletet. Ellenben igen nagy előnynyel bírna a ma­gyar nemzeti hadsereg s ezen előnyök körül­belül a következőkben állanának. Először: az ujonczok sokkal rövidebb idő alatt volnának kiképezhetők mint jelenleg, mert a magyar nyelv az egész országuak nyelve, még az idegen ajkú nemzetiségek is majdnem mindannyian meg­értik ; német igen kevés van az országban, sőt még azok is tudnak többnyire magyarul. Ha már most magyar nyelven lennének az ujonczok ki­képezve, nagyon természetes, hogy kiképezteté­stikre sokkal kevesebb idő szükségeltetnék, mintha az ujonczok idegen nyelven képeztetnek ki. Ebből azután következik, hogy a szolgálati időt le lehetne szállítani és így a szegény, sokat sanyargatott nép az óriási katonai terheknek nagy részétől is megszabadulhatna. Ezenkívül m % egy más nagy ok is szól az önálló magyar hadsereg mellett, tudniillik akkor megszűnnének azok az örökös torzsalkodások Ausztriával; ez volna annak a bonyodalmas, annyi mindenféle konfliktusra okot adó quóta-ügynek a legegy­szerűbb megoldása. Ha az osztrák sereget az osztrák, a magyar sereget a magyar fizeti, akkor nem kell quóta és akkor azután ez a kényszer­szövetség igazi érdekszövetséggé válnék. Ezeknél az itt röviden előhoztam okoknál fogva bízvást remélem, hogy nemzetünknek régi aspirácziói előbb-utóbb mégis meg fognak való­sulni és valósulhatni minden rázkódtatás nélkül is. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot már pártállásomnál fogva sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Okolicsányi László ! Okolicsányi Lászlő : T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz a magam részérő! sem járulhatok hozzá. Nem járulok hozzá pedig nemcsak azon indokokból, a melyeket már előttem szólott t. képviselőtársaim felhoztak; azon indokból, hogy azok az áldozatok, a melyek — megengedem — pénzügyileg ezúttal nem valami magasak, de nem feküsznek sem a magyar­ságnak, sem a magyar állam tekintélyének érde­kében ; de nem járulhatok hozzá, ha tekintem az alapítványi helyek betöltését 1882 óta. 114. országos ülés 189'

Next

/
Oldalképek
Tartalom