Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

jQg 118. országos ülés 1897. június 19-éii, szombaton. Ezekből látni méltóztatik, hogy a kormány igenis körültekintéssel jár el és elsősorban tartaíékmunkásoknak is olyanokat kivan alkalmazni, a kik különben is segítségre szorulnak. De azt kérdi a képviselő úr, hogy mi lesz azután azokkal, a kik munka nélkül maradnak. Erre is megfelelek. Azokat, a kik dolgozni nem akarnak, sőt talán másokat is hátráltatnak abban, hogy dolgozzanak, az állam kitartani nem fogja, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) hanem igenis a kormány feladatának tartja gondoskodni arról, hogy a kereslet és kínálat viszonyait lehetőleg figyelembe véve azoknak a békés munkásoknak, a kik talán az aratás idején kívül munkát nem találnak, a maga részéről is munkát adni segítsen és ezért az Alsó-Tiszán, a Kőrösökön s egyéb folyókon milliókra terjedő munkálatok fognak közelebbről is teljesíttetni. Hogy ez mily fontossággal bir, azt azok méltányolják leginkább, a kik tudják, hogy a kubikusok főleg az Alföldről kerülnek ki. Azt is mondja a képviselő úr, hogy mi azzal akarunk segíteni, hogy hirtelen egy külön osztályt állítottunk fel állítólag a belügyminisztériumban, a mely mindezeken segítsen és az egész momentán akcziót vezesse. Engedjen meg a képviselő úr, de az akcziót a kormány vezeti, én és a belügyminiszter úr a saját felelősségére. Az én lárczámban még eddig is egy ügyosztályhoz volt utasítva a munkás és munkaadó közti ügy. Miután ez a kérdés egyre fontosabb jelleget ölt és folyton több és több érdek fűződik ahhoz, ennélfogva intézkedtem aziránt, hogy ezen kérdés maga kizárólag tárgyaltassék egy ügyosztályban, mely mással, mint ezzel ne foglalkozzék, s ennek élére állítottam egy gyakorlati szakembert. Ez azonban azon intézkedésekkel, melyeket mi most egy momentán veszélylyel szemben teljesítünk, közvetlen összeköttetésben nincs. Igenis tervbe van véve a belügyminiszter úrral való megállapodásom szerint, hogy egy törvényjavaslatot fogok benyújtani lehetőleg még ez évben a munkaadók és munkások közti viszony rendezéséről, (Helyeslés.) a melyben gondoskodni fogunk arról, hogy neesak a munkaadók találjanak oly irányban védelmet, hogy a ki egyszer szerződött velük, az a szerződést azután teljesítse is, hanem a munkás is találjon oly irányú védelmet, hogy bizonyos kikötések elvileg kizárva legyenek. (Helyeslés.) De kérdem, hogy ezen napokban, mikor közvetlen az aratás előtt állunk, mikor az ország egész közgazdasági helyzete az aratás csendes lebonyolításától függ, helyes-e, a közérdekben vagy a munkások érdekében van-e és hazafias-e oly nyelven beszélni, mit a képviselő úr teszi? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy azon bajokkal szemben, melyek előtt állunk, most egymásnak tenni szemrehányásokat, vagy pláne odáig ragadtatni magát és azt mondani, hogy »az erőhatalomra támaszkodó, egyöntetű hadjáratot indítunk« mi ketten kollégámmal együtt a nép ellen, (Felkiáltások a jobboldalon: Lázítás! Gyalázat!) épen odavezethet, hogy igenis véres összeütközések forduljanak elő, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) hogy a munkásnép megtagadja a szerződési kötelezettsége teljesítését és oly ábrándoknak üljön föl, melyeket senki be nem válthat. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én és igen tisztelt kollégám, a belügyminiszter úr, biztosíthatjuk a t. házat, hogy az államot nem tartjuk lelketlen gépnek, szívtelen organizmusnak. Igenis, van nekünk is érzékünk, van nekünk szivünk a munkásosztály sorsa iránt. (Éljenzés a jobboldalon.) De ha arról lesz szó, hogy megvédelmezzük azokat, kik dolgozni vagy dolgoztatni akarnak; ha arról lesz szó, hogy az utolsó perczben felmondják az aratási szerződést és a birtokos önhibáján kivtíl abba a helyzetbe jut, hogy mindenét elveszítse, legyen meggyőződve a képviselő úr és legyen meggyőződve a t, ház, hogy semmi gyengeséget, sem habozást ismerni nem fogunk. (Hosszantartó, zajos helyeslés.) Sima Ferencz: T. ház! (Felkiáltásoka jobboldalon: Eláll! Eláll!) Nem kell oly nagyon tiizeskedni, t. uraim, mert az a lelkesültség, melylyel önök itten bokrétát fonva, hódolnak a t. miniszter úr felszólalásának, egyáltalában nem illik önökhöz. (Zaj és félkiáltások a jobboldalon: Miért?) Gajáry Géza: A tésztagyár talán jobban illik ? (Derültség jobbfelöl.) Sima Ferencz: Hogy a t. képviselő úr mihez ért, nem tudom, hanem azt látom, hogy mindenáron feltűnni vágyik ott a miniszter háta mögött. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az már igaz!) Kubik Béla: Érdemeket akar magának szerezni! (Zaj.) Sima Ferenczí Mégis mondom, hogy miért nem áll önöknek oly nagyon jól az a túlzott lelkesültség Mi a munkáskérdést nem most, az aratás pillanatában vetettük fel először a kormänynyal szemben, hanem évek óta hangoztatjuk minden költségvetési vita alatt, hogy e kérdésben álljon végre elő a kormány egészséges programmal. A miniszter úr, ki oly lelkes bajnoka ez ügynek, mint vízszabályozási miniszter nagyon jól tudja, hogy az alföldön több város ép azért pusztult el, mert a kormány mindig elkésve, minden előrelátás nélkül intézkedett. Midőn én e tárgyban felszólalok, távol van tőlem, hogy az alföldi sebek orvoslását ne óhajtsam ép annyira, mint bárki más. De azt látom, hogy a miniszter úr a legnagyobb tévedésben van; szinte botrányos az a felfogása, hogy ő a főszolgabíróval akarja a munkás és a