Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-98
98. országos ülés 1807 . május 18-án, kedden. isi pélyes alkalommal a törvényhozás küldöttségeinek is eljárását, hogy tisztelegni és hódolni menjenek a koronás király elé a nélkül, hogy abból a paritásra, a szuverenitás egyenrangúságára bármiféle hátrány származzék. T. ház! Nevezetes, hogy ez alkalommal oly oldalról látjuk felvettetni a szuverenitás kérdését, hogy hiszen ez a törvényhozás annyira szuverén, hogy neki nem is kellene odamennie és ezt épen azok részéről látjuk felvettetni, a kik pedig megengedhetőnek tartották ;<zt, hogy harmad sorban következzék az országgyűlés küldöttségének tisztelgése; ebben a szuverenitás sokkal nagyobb kifejezésre jutott volna, ha nem az első, hanem a harmadik helyen van. De, t. ház. azt, hogy tisztelegjen, egyáltalában kétségbe vonják, hogy egyenlő faktorok közt helyes lenne. Én azt hiszem, ha bizonyos alkalmakkor koronás fők találkozhatnak, a nélkül, hogy szuverenitásuk csorbát szenvedne és megtalálják az érintkezés módját, úgy a jelen esetben is meíí kellene találni, úgy, hogy a törvényhozás két faktora közt a disszonancziának és a félreértésnek még csak árnyéka se merüljön fel, épen ezen ünnepélynél, a mikor ő Felsége példáját mutatta fel a nemzet és a korona közti egyetértésnek,az összhang szükségességének, a múltból vett példák tanító és lélekemelő voltának. Ép egy ilyen alkalommal a törvényhozás küldöttsége visszavonul, talán duzzogva eltávozik a színhelyről, mert nem kapja azt a sorrendet, a mely megillette volna. Ez, t. képviselőház, olyan helytelen megoldása ezen kérdéseknek, melyet lehető legnagyobb mértékben el kell ítélni. De legyen, t. ház, bármilyen felfogása a kormánynak, szerintem a dolog lényege abban van, a mit Eötvös Károly t. képviselőtársam is mondott, tudniillik, hogy kifejezték határozott kívánságukat a két háznak elnökei és küldöttségei aziránt, hogy ezen ünnepélyes alkalmakkor a küldöttséget ő Felsége elé akarják vinni, hogy a két ház tiszteletét kifejezzék; ezt világosan és egyenesen a kormány elnökének tudomására hozták. A kormány elnöke annyira beavatkozott ezen programm megállapításába, hogy ő nemcsak ígéretet tett, hogy ő ebben az irányban befolyását érvényesíteni fogja, hanem úgy is tudjuk mindannyian, hogy ő napokkal megelőzőleg elutazott az ünnepély színhelyére, valószínűleg nem azon czélból, hogy a drapériákat felülvizsgálja, hogy vájjon teljesen rendben van- eminden, hanem azért, hogy biztosítsa jelenlétével és előzetes befolyásával azt, hogy ezen ünnepély a mi közjogunknak teljes mértékben megfelelő módon és annak sérelme nélkül folyjon le. Egy ilyen ünnepély, a hol a korona, annak minden családi hozzátartozói, a hol a nemzet és mindazok részt vesznek, a kormány elnök hivatalos befolyása nélkül meg nem történhetik. De, t. képviselőház, régebbi uzus is van és ebben is tökéletesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a törvényhozásnak küldöttségét bizonyos faktorokkal szemben háttérbe szorítsák. Talán épen a t. kormányelnök úr, mint a ház elnöke szerezhette azt a tapasztalatot, hogy az udvari fogadtatások alkalmával őt nem a házelnöki rangban fogadták, hanem azon rangban, a mely őt mint valóságos belső titkos tanácsost a titkos tanácsosok sorában megilleti. A magyar törvényhozás egyik-másik házának elnöke is az udvari czeremóniák szerint rendesen nem birja és nem gyakorolja az őt megillető elsőbbséget, hanem gyakorolja csak az udvari rangfokozat szabályai szerint abban a mértékben, a melyet ezen czeremoniális rend és szabályzat megszab. Ebben a szabályzatban van körülírva és megmondva az is, hogy a főherczegek első sorban jöhetnek ő Felsége szine elé s midőn egy ilyen összeütközést látunk, hogy elsősorban a Frigyes főherezeg által vezetett hadsereg küldöttsége tiszteleg, ebben azon régi udvari czeremoniális rend nyer kifejezést, a mely a főherczegek rangját a törvényhozás mindegyik elnökének elébe helyezi. Ezen czeremoniális rend az, a mely azt mondja, hogy a kardinálisok, a királyi berezegek és főherczegek egyenlő rangsorozattal birnak, ennek következtében a királyi berezegek és főherczegek után nem a háznak elnökét, hanem a kardinálist illeti meg az elsőség. Itt tehát egy régi uzus van, a mely arra irányúi, hogy a törvényhozásnak az őt megillető jogát az udvari etikett szabályainak és fogadtatási czeremóniájának kell alárendelni és inkább azt kell érvényesíteni, mint a törvényhozás szuverenitásának követelményeit. De, t. képviselőház, annyira még azért nyilvánosságra nem jutott, mint épen a t. miniszterelnök úr alatt a törvényhozással szemben gyakorolt ezen méltatlan és nem lojális eljárás, mert hiszen látjuk azt, hogy épen az ő miniszterelnöksége és az ő kormányzásának ideje alatt minden ily közjogi ünnepély alkalmával a lehető legnagyobb botlások és sérelmek követtetnek el. Ezt nem kell rekrimináczióként venni, hanem már a tárgyilagos igazság kedvéért is elmondhatjuk, hogy sajnos, minden ilyen ünnepély olyan kháoszszal és olyai; botlással történik, a mely még önöknek és az országban senkii-ek sincs tetszésére, mert ha történik az, hogy Zágrábban a magyar zászlón elkövetett sérelem oly megtorlást találjon, az senkinek sem volt tetszésére, hogy Orsován eltűnjék a magyar állam kifejezője, az senkinek sem tetszhetett, és hogy Pétervárotc oly tósztban nyerjen Magyarország államiig*
