Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

98- országos ülés 1897. május 18-án, kedden. Síi éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Odaát nem éljeneznék ?) Olay Lajos: El van tiltva nekik! (Zaj.) Eötvös Károly: . . . és azon tiszta közjogi felfogásért, mely a ház t. elnökét vezérelte és megmentette az országgyűlés tekintélyét egy nagyon súlyos sértéstől. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) De még ez a tiszta felfogás és szilárd elhatározás sem volt képes egyoldalúlag és az ország vezető kormányának hozzájárulása és segítsége nélkül arra, hogy az országgyűlés méltóságának és tekintélyének ugyanott egyetemes elismerést is szerezhessen. Csak a súlyos és nyilvános sérelem maradt el, de a tekintély és méltóság úgy nem érvényesülhetett, mint a hogy kellett volna. E tekintetben lehetetlen a nagy felelősség alól a kormányelnököt és a kormányt felmentenünk. (Úgy van! a szélső bal oldalon.) Én megengedem, hogy a miniszterelnök úr is magán meghívottként jelent meg; én megengedem, hogy Pozsony város törvényhatósága ta Ián úgy gondolta, hogy az országgyűlési küldöttség tagjai talán magánemberek, noha közférfiakként jelennek ott meg; de annyi bizonyos, hogy a hol nemzeti ünnepély van és a hol a király is jelen van, a hol az ország kormányának elnöke, az országgyűlésnek elnökei és tagjai is jelen vannak, ott ők nem magánemberek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És nemcsak a maguk egyéniségét és maguk tekintélyét képviselik, (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem csak arra hivatvák, hogy :izt megvédelmezzék; hiszen ki bántja az ő magántekintélyüket, ki törődik azzal? (Derültség a szélső baloldalon.) Ött ők a nemzetnek tekin télj ét és méltóságát képviselik, azt kötelesek minden viszonyok közt megóvni és kötelesek úgy a nemzetet, mint az ország határain kivűl is mindenkit arra a meggyőződésre birni, hogy a nemzet az ő illetékes képviselője útján a maga méltóságát sérteni nem engedi. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem történt; de sok minden egyéb nem történt. Én nem olvastam azt, hogy az országgyűlés küldöttsége azzal az ünnepélyes komolysággal, szertartással és fénynyel fogadtatott volna Pozsonyban mint a milyennel a koronás király fogadtatott. És ez nagy baj, hogy a mi társadalmunk felfogásában lassanként kezd elenyészni az, a minek pedig mindig élénken kellene benne lennie, hogy a törvényhozásnak másik faktora, az országgyűlés ugyanolyan magas és méltóságos tényező az államban, mint maga a koronás király. ( Úgy van! Úgy van fa szélső baloldalon.) S ezek az egyházi és világi és katonai hatóságok, ezek a községek, vármegyék és főispánocskák, ezek, midőn a koronás királylyal állanak szemben, a KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. VI. KÖTET. hol két vagy háromrétbe hajolva biztosítják a koronát hűségükről és hódolatukról és tiszteletükről, a ml egyébként helyén van; de a mikor ők az országgyűlés küldöttségének, az országgyűlés képviselőházának elnökét nem veszik figyelembe, a midőn hozzá hasonló komolysággal, fénynyel és tisztelettel nem mennek, hogy akként fogadják, mint a korona képviselőjét, mert hiszen a nemzetet fogadják, annak képviseletét, annak tisztelete előtt hajolnak meg, (Úgy van! a szélső baloldalon.) az iránt kellene hasonlóképen hódotukat kifejezni: ez, mondom, a társadalom vagy legalább nagy része beteges, egészségtelen felfogásának igenis megfelel. De én azt állítom, hogy ez így van, ez maga nagy hiba alkotmányos életünkben, ez nagy hiány, bizonyos tekintetben veszély. Ez pedig a mi kormányaink helytelen felfogásából, abból ered, hogy ők maguk állásuknak magasságát és méltóságát és súlyát nem tekintve és mindig elfeledve azt, hogy kormányzói megbízásuk nemcsak a koronától függ (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem a nemzet képviseletétől és épúgy függ ettől, mint amattól, egyáltalán nem ügyelnek arra, hogv a nemzet tekintélyét képviselő országgyűlés midőn küldöttségként valahol megjelenik, a fogadtatásbaua tisztelgésben, a hódolat és bizalom kifejezésében ugyanígy fogadtassák, miként a korona viselője. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy pedig kétségtelen bizonyos az, hogy a miniszterelnök úr, a mint a ház t. elnöke előterjesztette, vele az országgyűlés küldöttségé nek fogadtatása iránt értekezett, s egészen való szintí, — erre nézve saját nyilatkozatát kell előbb bevárnom és bevárnunk — egészen valószínű, hogy ő a királylyal vagy a király környezetével is ez ügyben tárgyalt és sikeit biztosítani nem tudott, ennélfogva interpelláezióm két pontra terjed. Az egyik — ismétlem — a pozsonyi dolgok helyes ismeretében áll, hogy azokat a nemzet tisztán láthassa, a másik az országgyűlés tekintélyének jövő, hasonló alkalmakkor való megóvása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért interpelláezióm a következő (olvassa) ; »Sürgős interpelláczió báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrhoz. Kérdem a t, miniszterelnök urat: 1. Minő intézkedéseket tett arra nézve, hogy az ország gyűlés küldöttsége ő Felsége a király előtt a Pozsonyban folyó 1897. évi május hó 16-án tartott szoborleleplezési ünnep alkalmával az országgyűlés méltóságának , s alkotmányjogi és közjogi állásának megfelelőieg tiszteleghessen? 2. Szándékában áll-e a kormánynak intézkedéseket tenni, hogy jövőre az országgyűlés küldöttségei ő Felségének a királynak s az országgyűlés mindkét házának megegyezésével ő Felsége a király, továbbá az ország egyházi, világi és ka13