Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-98
98. országos ülés 1897 '. május 18-án, kedden. 37 Lázár Árpád jegyző: Visontai Soma ! (FelMáltások: Holnap!) Visontai Soma: T. ház! Talán megengedné a t. ház, hogy arra való tekintettel, hogy interpellácziók is vannak bejelentve s én hoszszasabban akarok beszélni, beszédemet holnap mondjam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt gondolom, a t. ház ez alkalommal, tekintettel a két interpelláczióra, melyek megtételét elhatározta, a vita folytatását holnapra halasztja. (Helyeslés.) Következnek már most az interpellácziók, első sorban Eötvös Károly képviselő úré. Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Azon inezidens alkalmából, mely az ülés tanácskozásainak elején több oldalról felemlíttetett, s mely a pozsonyi országgyűlési küldöttséggel történt, én két szempontból és két czélból akarok a miniszterelnök úrhoz kérdést intézni. Az egyik az, hogy tisztában legyünk azon eljárás iránt, melyet ő követett arra nézve, hogy az országgyűlés küldöttsége a király ő Felsége előtt az országgyűlés méltóságának s alkotmányjogi, közjogi állásának megfelelőleg fogad tassék, a másik pedig, hogy felhívjam a kormány figyelmét és tevékenységét arra, hogy jövőre hasonló alkalmaknál az országgyűlés küldöttségei az országgyűlés méltóságának, közjogi és alkotmányjogi állásának megfelelőleg járulhassanak a király elé, találkozhassanak a korona viselőjével. A ház t. elnöke előterjesztéséből meggyőződhettünk arról, hogy Pozsony városának törvényhatósága egyenes meghívást intézett az országgyűlés mindkét házához a czélból, hogy az országgyűlés küldöttségileg legyen jelen azon szoborleleplezési ünnepen, melyet Pozsony város törvényhatósága e hó 16-án rendezett. Meggyőződtünk arról is, hogy a képviselőház elnökének előterjesztésére egy küldöttséget küldött az ünnepélyre, melyet e képviselőház elnöke vezetett. A küldöttség megalakulására nézve azon szokott mód és eljárás követtetett, hogy a küldöttség tagjai a képviselőház azon tagjaiból állíttatott össze, kik a háznagyi hivatalban önként jelentkeztek e czélból. Meggyőződtünk arról is, hogy az ő Felségénél való tisztelgés sorrendjére nézve készített programúiban arról nem volt szó, hogy az országgyűlési küldöttségek ö Felségénél mikor, miként, minő sorrendben tisztelegjenek. Erre nézve a ház elnöke a kormány elnök kel tanácskozott és kijelentette, hogy ö csak az esetre vezetheti a küldöttséget ő Felsége a király elé, ha az országgyűlés közjogi állásának megfelelő módon, sorrendben, mint első fog fogadtatni. Meggyőződtünk arról, hogy a miniszterelnök úr kijelentette, hogy e részben intézkedni fog. Azonban nem intézkedett: vagy nem tudott, vagy nem is akart intézkedni. E mulasztás következése az lett, hogy az országgyűlés küldöttsége találkozott Pozsonyban ő Felségével és az ország e két legfőbb hatalma, a törvényhozás e legfőbb két tényezője elment egymás mellett a nélkül, hogy egymásnak csak azt is mondta volna: Adjon Isten jó napot! (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Az országgyűlés nagyritkán választ küldöttséget kebeléből. Szokott választani a czélból, hogy a küldöttség egyenesen a királynál vagy a királynénál jelentkezzék, vagy a czélból, hogy jelen legyen oly ünnepen, a hol más oldalról való meghívás következtében maga a király is jelen van. Akár az egyik, akár a másik eset történik, annyi bizonyos, hogy ha a törvényhozás két tényezője egymással találkozik, e találkozásnak bizonyos formák között kell történnie, oly formák közt, melyek úgy a korona, mint az országgyűlés méltóságát egészben érvényesítsék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az meg nem történhetik, — eddig nem is tudok rá példát — hogy a mikor a törvényhozás e két hatalma egy és ugyanazon helyen, ugyanazon időben, ugyanazon nemzeti ünnepen jelen van, egymásról tudomást se vegyenek, egymásra rá se nézzenek, egymásnak még jó napot se mondjanak. Ez tudtommal először a t. miniszterelnök úr kormányzata alatt történt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem vagyok nagy barátja annak, hogy az országgyűlés ünneplő, hódoló, tisztelgő s nem tudom micsoda küldöttségeket meneszszen habár a királyhoz is, mert e tisztelgések, fogadtatások formái, Szertartásai a még mindig fennálló udvari szertartást szokták követni, mintha az országgyűlés küldöttsége is valami szubordinált hatóság küldöttsége volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 1848 előtt, a régi rendi országgyűlések idejében, gyakoriak voltak az országgyűlések küldöttségei. Valahányszor a király az országba szerencsésen, jó egészségben megérkezett, vagy nevenapja vagy születése napja volt neki vagy a királynénak, vagy valami nagy családi örömük volt: az országgyűlés mindkét táblája szokott küldöttséget küldeni a királyhoz vagy a királynéhoz. De e küldöttségek szertartását 1848 előtt, legalább látszólag és bevallva, sohasem az udvari hivatalnokok, udvarmesterek és szolgák szokták volt rendezni, hanem a nádor és a kanczellár, e tekintetben a királylyal megállapodva. 1848 óta és a mióta népképviseleti alapon vau szerkesztve alkotmányunk szerint az ország törvényhozása, 1848 óta nagyon kevés alkalommal jött elő eset arra, hogy az országgyíílés küldöttséget küldött volna a királyhoz vagy a
