Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-98

78 ,98. országos ülés 189?. májns 18-án, kedden. Ferencz időközben lemondott képviselői állásáról, az ügyet magát a bíráló bizottság befejezettnek nyilvánította, azonban 342 forint 80 krajezár mérsékelt költségben elmarasztalta Sima Ferenczet a kérelmezők javára. Van szerencsém a jegyzőkönyvet és határozatot beterjeszteni. Elnök: A bizottság határozata felolvastatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a bizottság határozatát). Elnök: Maga a jelentés tudomásul szolgál és az intézkedéssel az elnökség megbízatik. Két sürgős interpelláczió van bejelentve. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Május 18-án. Eötvös Károly: Az országgyűlés küldöttségének a Felségnél tisztelgése tárgyában a miniszterelnökhöz. Május 18-án. Holló Lajos: Ugyanazon tárgyban, a miniszterelnökhöz. Eötvös Károly: Kérésem az lenne a t. házhoz, hogy miután ebben az igen fontos, a nemzet önérzetét méltán érintő kérdésben csak a ház igen tisztelt elnökének az előterjesztését hallottuk, de nem hallottuk a miniszterelnöknek, a kormány fejének nézetét és előterjesztését: hogy e tekintetben további kétség fenn ne maradhasson, a t. képviselőház legyen kegyes megengedni, hogy sürgős interpel'ácziómat e tárgyban minél előbb és lehetőleg most előterjeszthessem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Sürgős interpellácziókról van szó, ha a sürgősséget elfogadja a ház, — és azt gondolom, hogy elfogadja, (Igen!) — azok az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most!) Kérem, a napirend meg van állapítva s szabályaink világosan rendelkeznek aziránt, hogy az interpeílácziók megtétele mikor történjék. (Helyeslés jobbfelől.) Ennélfogva a szabályok értelmében az ülés végén fognak megtétetni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kérjük 1 órakor!) Kellő időben rátérünk, hogy a képviselő urak ki ne fogyjanak az időből, az ülés végén, a szokott időben, s ha több az interpelláczió, korábban. Méltóztassanak ebben megnyugodni. Következik az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat (írom. 134, 166) tárgyalása. Az igazságügyminiszter úr felkért, jelentsem a háznak, hogy Balogh Jenő miniszteri osztálytanácsos és Vargha Ferencz törvényszéki bíró a házszabályok 162. § a értelmében a javaslatok tekintetében esetleg szintén felvilágosítást fognak nyújtani. Ezt a szabályok értelmében a háznak ezennel bejelentem. Az előadó úr kivan szólani. Psik Lajos, az igazságügyi bizottság előadója: T. képviselőház! Az 1896. évi XXXIII. törvényczikk, mely a bűnvádi perrendtartásról szól, akként lett megalkotva, hogy az esküdtbíróságok hatásköre nem csupán a sajtó útján elkövetett bűncselekményekre terjed ki, hanem általában a legsúlyosabb bűntettekre is. Ezen esküdtbíróságok szervezetéről szól az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely szerves kiegészítő része a bűnvádi perrendtartásnak. Technikai okokból szükséges volt ezt külön törvényjavaslatba foglalni, de még azért is, mert az 1867. évi szervezeti szabályzat hiányos és csupán a sajtó útján elkövetett bűncselekményekre illetékes esküdtbíróságok szervezetét öleli fel. De valamint az anyagi büntetőtörvény nem olvasztható be a perrendtartásba, vagy viszont, épen úgy nem vonható be az eljárási törvénybe az esküdtszéki szervezet sem. Az előttünk fekvő javaslat után tárgyalásra kerül az új büntető-perrendtartás és bírósági szervezet életbeléptetésére, a bírósági hatáskör megállapítására vonatkozó törvényjavaslat. Ezzel úgyszólván tető alá kerül egész büntetőjogi törvényalkotásunk, melyet az ország közvéleménye oly régóta követelt. Csak a szót szaporítanám azzal, ha hoszszasabban indokolnám azt, hogy a bűnvádi eljárás mielőbbi életbeléptetése mennyire szükséges. A jogász-szakkörök és szaklapok bővebben foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Most csak utalok arra az általáuos érdeklődésre, mely ezen reform munkálatokat az előkészítés minden stádiumában, jóformán minden mozzanatában kisérte. Az egyes részletkérdéseknél merültek fel ugyan nézeteltérések, sőt a javaslatok némely határozmányait félreértve és félremagyarázva azokat, oly czélzatokkal ruházták fel, melyek némi aggodalomra okúi szolgálhattak, de egyben teljesen harmonizáltak a vélemények, hogy igenis meg kell alkotnunk az új büntetőjogi törvényeket, melyek a bűnvádi eljárás terén évtizedek óta tapasztalható rendezetlen, zilált állapotoknak véget vetnek, s nemzeti alapokra fektetik bűnvádi eljárásunkat és azt a jogbiztonság, az egyéni és politikai szabadság egyik erősségévé teszik. Ki kell már előre is jelentenem, hogy tisztán ez a hazafias czél lebegett a kormány előtt, midőn a javaslatokat benyújtotta, és az igazságügyi bizottság tagjai előtt, midőn azokat előzetesen megbírálta és a kormány hozzájárulásával módosította és helyesbítette. Sem a kormány, sem a bizottság tagjai más czélokat szolgálni nem akartak, és azokat a gyanúsításokat, a melyekkel a sajtó némely orgánuma a bizottság egyes tagjait illette, hallgatásomra méltatom. A bizottság minden egyes tagjának önérzete tiltakozik a reakezióra való minden meggyanúsítsa ellen. A reakczió embereit nem ebben a modern képzettségű jogásztársaságban kell