Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos ölés 1897. május 12-én, szerdán. 7B Kossuth Ferencz: T. ház! Sajnálattal értesülök arról, hogy a t. miniszterelnök úr nem tartja tanácsosnak a diplomácziai jegyzékeket úgy, a mint azok tényleg megírattak, egy könyvbe összeszedni és közzétenni. Hogyha ez szükségtelen dolog volna, akkor semmiesetre sem tartaná fenn ezt a szokást minden alkotmányos állam az egész világon, (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ez államok közt a leggyakorlatibb állam Anglia is, a hol nem szoktak hivatalosan haszontalanságokat művelni. Egyébiránt igen sokszor alkalmunk van meggyőződni arról, . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet itt a jobboldalon ! Kossuth Ferencz: • . . hogy nem sokszor lehet a ház ezen oldaláról tudomásul venni a miniszterelnök úrnak a külügyi interpellácziókra adott válaszait; de többnyire még a tényállásokról nem birunk mindig oly értesítést nyerni, a milyen szükséges lenne arra nézve, hogy megítélhessük, vájjon a külügyi kormányzat úgy képviselte-e országunk érdekeit, mint a hogy azokat képviselnie kellett volna. Ismétlem tehát, hogy nagyon sajnálom azt, hogy a miniszterelnök úr megtagadja azon óhaj teljesítését, a melynek teljesítése világosságot vetne a kormányzás útjaira, és e mellett némi jelzése lenne az országgyűlés oly joga tiszteletbentartásának, a mely jog a mi felfogásunk szerint — fájdalom — csak papiroson létezik, hogy Magyarországnak tényleg van befolyása a külügyek vezetésére, és hogy a magyar országgyűlést méltatják arra, hogy értesítsék hiteles és hivatalos alakban a külügyi kormányzat ténykedéséről. A választ tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök válaszát? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház tudomásul vette. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve, a következő ülrsre javaslatom a következő: (Halljuk! Halljuk!) A ház a jövő héten kedden tartaná a legközelebbi érdemleges ülését, annak tárgyául javaslatba hozom az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslatról való igazságügyi bizottsági jelentést. Elfogadja a ház a javaslatot? (Igen!) El van fogadva. Ez lesz tehát a jövő héten kedden tartandó ülés napirendje. Az ülést bezárom. got, hanem mindenkor csak már bevégzett kérdéseket pertraktálnak. Ez volt az oka, hogy a delegácziók, a mint ezt annak 1870. évi tárgyalásai igazolják, nem nagy súlyt fektettek arra, sőt később egészen beszüntettek, mert gróf Andrássy Gyula 1878. május 28-án kifejtette: »Ha a délegáczió egyik vagy másik tárgyra nézve az okmányok előterjesztését óhajtja, a minisztérium feladata e kívánságokat, ha az a közügy kára nélkül történhetik, teljesíteni«. Azt hiszem, hogy a külügyminiszter az ügyiratoknak bizalmas közlése és közvetlen szóbeli nyilatkozatok útján sokkal jobban tájékoztathatja a delegácziókat, mint a vörös könyvnek kiadásával, melyben tekintettel más érdekelt kormányokra, gyakran ép a legfontosabb okmányok nem vehetők fel. Ehhez járul még azon hátrány, hogy az ily diplomacziai ügyiratoknak rendszeres közlése esetében az ily jegyzékváltások könnyen azon hibába esnek, hogy mintegy ad hoc, vagyis a közzététel czéljából szerkesztetnek s így nem annyira tekintettel a szakszerűségre, mint inkább tekintettel azon hatásra iratnak, melyet közzétételük a nyilvánosságra és a képviselőtestületekre gyakoroland. Ónként érthető, hogy a külügyi politika vezetésének ellenőrzése a képviselőháznak is soha kétségbe nem vont jogát képezvén, bármely kérdésben itt is inicziálható valamely ügynek részletes előterjesztése, s kellő felvilágosításokat követelhet minden egyes képviselő, a mint ez legközelebb igen gyakran történt interpellácziók útján; de meg kell jegyeznem, hogy a vörös könyv előterjesztése esetleg ismét csak a delegácziók elé lenne terjesztendő, mert speczialiter annak hatásköréhez tartozik a külügyeknek tárgyalása és a külügyminiszter személyesen csak ott képviselheti saját akczióját. Utasítást adni arra nézve, hogy mi foglaltassák a vörös könyvbe, az lehetetlen, azt pedig, hogy oly vörös könyv adassék ki, mely a külügyminisztérium tevékenységének általános vázlatát képezné, azt maguk a delegácziók sem tartották kívánatosnak, ennélfogva nem szándékozom odahatni, hogy a vörös könyvnek újabbi kiadása eszközöltessék. Egyáltalában nem lehet megszabni azon határokat, melyek között a külügyminiszter felvilágosításai mozogjanak. Minthogy a parlament hivatásának sokkal inkább megfelel, ha a kormány konkrét esetekre vonatkozó felvilágosításokat nyújt, mint ha rég befejezett s ismert dolgokra vonatkozó ügyiratokat hoz nyilvánosságra: méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés johbfelbl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI. KÖTET. (Az ülés végződik d. u. 12 óra 20 perczkor.) 10