Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

97. országos ölés 1897. május 12-én, szerdán. 7B Kossuth Ferencz: T. ház! Sajnálattal értesülök arról, hogy a t. miniszterelnök úr nem tartja tanácsosnak a diplomácziai jegyzé­keket úgy, a mint azok tényleg megírattak, egy könyvbe összeszedni és közzétenni. Hogyha ez szükségtelen dolog volna, akkor semmiesetre sem tartaná fenn ezt a szokást minden alkotmányos állam az egész világon, (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ez államok közt a leggyakorlatibb állam Anglia is, a hol nem szoktak hivatalosan haszontalan­ságokat művelni. Egyébiránt igen sokszor alkalmunk van meggyőződni arról, . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet itt a jobb­oldalon ! Kossuth Ferencz: • . . hogy nem sokszor lehet a ház ezen oldaláról tudomásul venni a miniszterelnök úrnak a külügyi interpellá­cziókra adott válaszait; de többnyire még a tényállásokról nem birunk mindig oly értesítést nyerni, a milyen szükséges lenne arra nézve, hogy megítélhessük, vájjon a külügyi kormány­zat úgy képviselte-e országunk érdekeit, mint a hogy azokat képviselnie kellett volna. Ismétlem tehát, hogy nagyon sajnálom azt, hogy a miniszterelnök úr megtagadja azon óhaj teljesítését, a melynek teljesítése világosságot vetne a kormányzás útjaira, és e mellett némi jelzése lenne az országgyűlés oly joga tisztelet­bentartásának, a mely jog a mi felfogásunk szerint — fájdalom — csak papiroson létezik, hogy Magyarországnak tényleg van befolyása a külügyek vezetésére, és hogy a magyar ország­gyűlést méltatják arra, hogy értesítsék hiteles és hivatalos alakban a külügyi kormányzat tény­kedéséről. A választ tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök válaszát? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, áll­janak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház tudo­másul vette. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve, a következő ülrsre javaslatom a következő: (Halljuk! Halljuk!) A ház a jövő héten kedden tartaná a legközelebbi érdemleges ülését, annak tárgyául javaslatba hozom az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslatról való igazságügyi bizott­sági jelentést. Elfogadja a ház a javaslatot? (Igen!) El van fogadva. Ez lesz tehát a jövő héten kedden tartandó ülés napirendje. Az ülést bezárom. got, hanem mindenkor csak már bevégzett kér­déseket pertraktálnak. Ez volt az oka, hogy a delegácziók, a mint ezt annak 1870. évi tárgyalásai igazolják, nem nagy súlyt fektettek arra, sőt később egé­szen beszüntettek, mert gróf Andrássy Gyula 1878. május 28-án kifejtette: »Ha a délegáczió egyik vagy másik tárgyra nézve az okmányok előterjesztését óhajtja, a minisztérium feladata e kívánságokat, ha az a közügy kára nélkül történhetik, teljesíteni«. Azt hiszem, hogy a külügyminiszter az ügyiratoknak bizalmas közlése és közvetlen szó­beli nyilatkozatok útján sokkal jobban tájékoz­tathatja a delegácziókat, mint a vörös könyvnek kiadásával, melyben tekintettel más érdekelt kormányokra, gyakran ép a legfontosabb okmá­nyok nem vehetők fel. Ehhez járul még azon hátrány, hogy az ily diplomacziai ügyiratoknak rendszeres közlése esetében az ily jegyzékváltások könnyen azon hibába esnek, hogy mintegy ad hoc, vagyis a közzététel czéljából szerkesztetnek s így nem annyira tekintettel a szakszerűségre, mint inkább tekintettel azon hatásra iratnak, melyet közzé­tételük a nyilvánosságra és a képviselőtestüle­tekre gyakoroland. Ónként érthető, hogy a külügyi politika vezetésének ellenőrzése a képviselőháznak is soha kétségbe nem vont jogát képezvén, bár­mely kérdésben itt is inicziálható valamely ügy­nek részletes előterjesztése, s kellő felvilágosí­tásokat követelhet minden egyes képviselő, a mint ez legközelebb igen gyakran történt inter­pellácziók útján; de meg kell jegyeznem, hogy a vörös könyv előterjesztése esetleg ismét csak a delegácziók elé lenne terjesztendő, mert spe­czialiter annak hatásköréhez tartozik a kül­ügyeknek tárgyalása és a külügyminiszter sze­mélyesen csak ott képviselheti saját akczióját. Utasítást adni arra nézve, hogy mi foglal­tassák a vörös könyvbe, az lehetetlen, azt pedig, hogy oly vörös könyv adassék ki, mely a kül­ügyminisztérium tevékenységének általános váz­latát képezné, azt maguk a delegácziók sem tartották kívánatosnak, ennélfogva nem szándé­kozom odahatni, hogy a vörös könyvnek újabbi kiadása eszközöltessék. Egyáltalában nem lehet megszabni azon határokat, melyek között a külügyminiszter fel­világosításai mozogjanak. Minthogy a parlament hivatásának sokkal inkább megfelel, ha a kormány konkrét esetekre vonatkozó felvilágosításokat nyújt, mint ha rég befejezett s ismert dolgokra vonatkozó ügyira­tokat hoz nyilvánosságra: méltóztassék válaszo­mat tudomásul venni. (Helyeslés johbfelbl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI. KÖTET. (Az ülés végződik d. u. 12 óra 20 perczkor.) 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom