Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-97

66 97. országos ülés 1897, májas 12-én, szerdán. mából ő Felségének magyar királyi közjogi állása figyelembe vétetett és az azt megillető tiszteletben részesíttetett ?« T. ház! Én nem vonom kétségbe azt, hogy azon látogatás nagy horderejű és történelmi jelentőségű is, de mert épen ezen beismerésben vagyok, s mert nagy horderejű és fontosságú jelentőségét, elismerem, nem tartom lehetőnek, nem tartom megengedhetőnek, hogy a kérdésre, úgy, a hogy azt Polónyi Géza képviselő úr felteszi, már formai tekintetből is mélyrehatóan, érdemlegesen válaszoljak. Tartsa a képviselő úr — arra kérem — elégnek, ha röviden reflektálok a tett interpellációra. 0 Felségének, mint Magyarország apostoli királyának, közjogi állása törvényeink által van biztosítva s senkisem gondol arra, hogy azt csorbítsa, avagy kétségbe vonja, k legjobb és leghivatottabb képviselője ezen állásnak maga ő Felsége, koronázott királyunk. Ép ezért ő Felségének legközelebbi szentpétervári utazása alkalmából a magyar • kormány részére nem forgott fenn semmi indok arra, hogy előzetes intézkedéseket tegyen aziránt, hogy ő Felségének, koronázott királyunknak nemzetközileg is elismert közjogi állása specziálisan kifejezésre juttassék. A kormány egyáltalában nem tartaná helyénlevőnek, hogy az orosz császár ő Felségének használt kifejezései tárgyalásaiba bocsájtkozzék. Továbbá, t. ház, el kell hogy még mondjam egész röviden, hogy a képviselő úr nem annyira a tett kérdésben, mint elmondott beszédében, hivatkozva a pohárköszöntőre, a mely ott elhangzott, és hivatkozva bizonyos jegyzetekre, a melyek Muravjev külügyminiszter úr által elküldettek, nem authentikus alapokon tette a kérdést, ezért egész röviden ki kell, hogy jelentsem, hogy a hírlapokban megjelent fordításai úgy a Miklós oroszországi császár pohárköszöntőjének, mint Muravjev gróf azon táviratának szövege, melyet a bukareszti, belgrádi, szófiai és czetínjei oroszországi képviseletekhez intézett, nem authentikusok. és hogy a mint erről a t. képviselő úr a »Journal de St. -Petersbourg«-ban közlött szövegből meggyőződhetik, kifogásai minden alapot nélkülöznek. Kérem, 1 ház, — miután mint előre jeleztem, nem látom indokoltnak, nem látom megengedhetőnek, nem látom szabadnak, hogy az interpelláczióra mélyebbre hatóan feleljek — méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Az adott válasznak első sorban formai részével kell hogy foglalkozzam. Mély sajnálattal kell, konstatálnom, hogy talán első miniszteri válasz ez, mely eddigi joggyakorlatunk és alkotmányos gyakorlatunk szerint teljesen inparlamentáris alakban adatik meg. A t. miniszterelnök úr ugyanis maga is hangsúlyozván és elismervén azt, hogy a szentpétervári látogatás világtörténeti jelentőségű, ezzel a nagy világtörténeti jelentőséggel és annak nagy horderejével akar egy palládiumot felállítani arra, hogy tehát ne foglalkozzunk vele. (Ügy van! balfelöí.) Mentől nagyobb horderejű és jelentőségű, annál inkább kell hogy az alkotmányos tényezők, tehát az országgyűlés is foglalkozzék vele, mint a nép akaratának kifejezője és egyúttal annak is tényezője, hogy a magyar királyi méltóság az őt illető fényben és állásban tündököljék és tiszteletben tartassék. Midőn a t. miniszterelnök úr e kérdésben az érdemleges válasz alól kibúvik, egyszerűen az alkotmány ellen vét, megtagadja azon kötelesség teljesítését is, a melynek lerovására szorítani őt minden képviselőuek joga van s én szorítani is fogom. (Helyeslés a bál- és ssélső haloldalon.) T. ház! Azon alkotmányjogi tétel felállítása ellen, hogy a magyar király méltóságának, közjogi állásának és tekintélyének védelmére elsősorban ő Felsége van hivatva és ő jogosult és képes is, nemcsak annyiban kell tiltakoznom, mert magam is szívesen elismerem, hogy a magyar király, jelenleg uralkodó ő Felsége igen is képes azon állás tekintélyének megvédésére, de alkotmányos monarchiában nem szabad a királyt és annak tényét exponálni, mert az maga is alkotmányellenes, hanem a királyi méltóság megóvása, a királyi tekintély külföldön való képviselete elsősorban a felelős kormány kötelessége. A t. miniszter úr feleletében elkövet egy oly hibát, hogy ha én arra rámennék, úgy egyenesen a Felség érinthetetlen és minden felelősségen kivűl álló tényeire kellene hivatkoznom, a mire azonban én rá nem állok, mert ily alkotmányellenes tan hirdetője és követője semmi körülmények közt lenni nem akarok, még ha hálás lenne is a t. miniszterelnök úrral szemben annak konstatálása mennyire téves, ha 8 a Felség érinthetetlen személyét veti a vita árjába, arra utalván engem, hogy a Felség tényeit kritizáljam. Én ezt megtenni nem fogom, hanem a választ, mint alkotmányba ütközőt, már ez okból sem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Az érdemleges válasz még czifrább. Azt