Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

96. országos ülés 1897. május 11-éu, keddeu. 51 Ezenkívül az 1893. évi XVII. törvényczikk alapján 1,760,000 forintos állami előleg kamat nélkül engedélyeztetett a társulatnak; ez is képvisel 125 000 "forintot. Továbbá az 1895. év végén az állam 2,600.000 forintnyi kölcsönt adott a társulatnak a jövedéki bírságalapból kedvezőbb feltételek mellett, mint a minők mellett ezen időben a társulat magánintézettől pénzt kaphatott volna. Tehát sem az államot, sem különösen hivatali elődeimet és a pénzügyminiszter úr hivatali elődeit azon vád nem illetheti, mintha a Rába-szabályozó társulatról nem gondoskodtak volna. Én megengedem, hogy a társulatnak vannak bajai, a melyek szanálást igényelnek; de épen azért, hogy a társulat lehetőleg saját akarata és saját felfogása szerint rendezhesse ügyeit, a társulatnak autonómiáját visszaadtam s e szerint a társulatnak módjában van, hogy a gyökeres javulásra nézve javaslatait megtegye, elhatározásait meghozza és a kormány részérői inindenesetre azon segélyben és támogatásban fog részesülni, a melyre az ország minden vidéke az állam részéről egyformán számíthat. Különösen a legutóbbi napokban ép azon az értekezleten, a melyre hivatkoztam, foglalkoztunk az adó visszatérítés kérdésével, és azt találtuk, hogy ha a társulat az adóvisszatérítés tekintetében a törvény által nyújtott kedvezményeket igénybe veszi, akkor évenként jelentékeny Összeg fog rendelkezésére állani. Megeagedero, hogy a társulatot nyomja az a körülmény, hogy egy oly kölcsöne van, mely nem fizethető vissza. Az akkori viszonyok kost bizonyára azért vétetett fel ily kölcsön, mert más kölcsön akkor hason feltételek mellett megszerezhető nem volt. Meg kell hogy jegyezzem, miszerint az ilyen visszafizethetlen kölcsönt én veszélyesnek tartom és részemről ily kölcsönhöz hozzájárulni nem szándékozom, de egy befejezett ténynyel van dolgunk, melyet utólag megbírálni sokkal könnyebb s erre nézve csak azt mondhatom, hogy mi ugyan nem látjuk a módozatot, mikép lehetne azt konvertálni, azonban a társulat azon törekvését, hogy ezen kölcsönt — mely mellesleg nyereménykölesön is, a mi nehezíti a dolgot — konvertálja, a kormány, különösen pedig az erre illetékes pénzügyminiszter úr, a mennyiben azt a kötött szerződés megengedi, előmozdítani szándékozik, Általában pedig a kormány részéről azt jegyzem meg, hogy a Rába-szabályozásnak főhibája az, hogy befejezetlen. Nem az a hiba, mintha a tervek elhibáztattak volna, hanem az, hogy azok nem hajtattak végre. Ha egy háromemeletes házra csinál egy építész tervet, lehet az a legtökéletesebb terv, de ha valaki a második emeletnél abbahagyja az építkezést és az idő viszontagságainak teszi ki a házat, becsurog a víz, elrothadnak a gerendák, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy az igen természetes dolog és senkisem fogja ezt az építész vagy a tervelő hibájául felróni. Méltóztassék a rábaszabályozási társulatnak módokat keresni, hogy befejezze a szabályozást, nem toldozva-foldozva, félmunkát csinálva, hanem gyökeresen segítve a dolgon, s mihelyt a kormány meggyőződik arról, hogy gyökeres szanálásra törekszik, ezen törekvésében őt hathatósan előmozdítani kötelességének tartja. Es volt az, a mit a Rábaszabályozásra nézve megjegyezni kívántam. A mi a temes-hégavölgyi vízszabályozó társulatnak napirenden levő ügyét illeti, előrebocsátom, hogy a Madarász József t. képviselő úr által adott azon kiméleti idő, hogy a felmerült kérdésekre nézve majd a részletes tárgyalás során tájékozza magát a kormány, köszönöm, de azzal élni nem kívánok. A t. ház engedelmével a Vargics Imre t. képviselő úr által felhozottakra nyomban kívánok reflektálni. De nem szükséges, hogy hosszabban időzzem a kérdésnél, mert Babics József t. képviselőtársam az ellenvetések legnagyobb részére megfelelt. Előre kell bocsátanom Vargics Imre t. képviselő úr azon megjegyzését, hogy az ujoynan bevont árterek miért nem lettek a régi hátralékokkal megterhelve. Erre a feleletet megadja, a t. képviselő árnak az 1885 : XXII!. törvényczikk 82. §-a, a mely felállítja azon elvet, hogy az újonnan bevont árterület igenis megterhelendő, de csak a bevonás idejétől fogva. Ez egy elv, mely fentartatott eddig és igen veszedelmes volna, ha ettől eltérő térre lépnénk. Méltóztassék egy kicsit gondolni saját viszonyaikra, a hol a fensíki területek bevonásáról volna szó. Mi történnék, ha e területek úgy vonatnának be, hogy mindenféle régi hátralékkal is megterheltetnének ? Ezt a törvényhozás sohasem • czélozta s erre a kormány nem is vállalkozik. Most áttérek az úgynevezett régi hátralékok kérdésére s kizárólag ezzel kívánok foglalkozni. Ezt úgy tüntették fel, mintha itt az állam valami deperditát szenvedne. Madarász József képviselő úr azt mondja, hogy nagyon meg kell gondolni, vájjon állami pénzeket elengedjünk-e? Hát ne engedjen el egy krajczárt sem! Hisz nem is erről van szó, hanem arról, megtiltsa-e az állam, hogy a társulat oly. régi hátralékokat, melyeket sem elszámolni, sem behajtani nem tud, elengedjen-e tagjainak? Igaz, hogy e régi hátralékok a törvény által le lettek kötve az állami előlegek biztosítására, de az is igaz, hogy ép e törvényjavaslatban van intézkedés az iránt, hogy e felveendő kölcsönből visszafizettessenek amaz állami előlegek, melyek biztosítására a régi hátralékok le voltak kötve. Most tisztában vagyunk az állammal; nézzük a társulatot. Sitt 7"