Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-96
96. országos ülés 1897. májns 11-én, kedden. 47 hozam. De mi történt időközben? Én nem tüdőm mily törvény alapján, de a Béga-érdekeltség szerencsésebb revizionista volt és kieszközölte a kataszter revízióját, de ez nem hozott lényeges különbséget létre. Az egyik helyen emelni kellett, a másik helyen leszállítani; az összes differenczia, ha jól emlékszem, 17.000 vagy 20.000 forint volt. Ily dolgok történtek ezen társulatnál, de itt is hangsúlyozom, hogy bona fide, mert meglehet, hogy az akkori kormányférfiak — nem a mostaniakról vau szó — oly informácziókból merítettek, melyek nem voltak tárgyilagosak, hanem inkább a saját érdeküket tartották szem előtt. Ezt is a társulatra nézve sérelmesnek, igazságtalannak találom, de erre nézve nem intézkedvén a törvény, talán más módját fogjuk találni, hogy ezen egészségtelen állapot mielőbb raegszüntettessék. Egészben véve a társulat, daczára a mondottaknak, azon kényszerhelyzetben van, a mi nem szégyen a társulatra, hogy önerejéből nem képes a bajokból kivergődni s kénytelen úgy a kormány, mint a t. törvényhozás és speczialiter a t. ház jóakaratára bízni, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által ezen bajok mihamarább szanáltassanak. Azoii előnyök, melyek ezen törvényjavaslatban az állam megterheltetése nélkül jutnak a társulatnak, tudniillik az állam szavatolása, hogy a kötvények óvadékképesek, adómentesek stb., ezek teszik képessé a társulatot oly kölcsön felvételére, melylyel a jelenlegi bajok gyökeresen orvosolhatók. Nem mondom azt, hogy ezáltal a társulatra nagyobb teher nem hárul; az lényegesen nagy teher, hogy az előbbi amortizáczióból 12 év letelt és ismét 50 évig fog tartani, tehát hosszabb ideig marad adós. Ez a mi birtokviszonyainknál nem olyan könnyen megy számba, mert a vevő először azt nézi, mennyi tőke terheli a birtokot. A kamatot is számba veszi, de ez nem a döntő, hanem az, hogy a birtokot 50, vagy 30 évig terheli-e a járulék. De a társulat morálisan is kötelezve van ezen áldozatot meghozni azáltal, hogy a társulat kötelékébe bevont érdekeltség egy része még manapság sincs szabályozva. A korábbi törvényekben meg volt mondva, hogy ennyi meg ennyi visszatartandó hátralékos munkálatokra, de ezen összegek, daczára, specziális rendeltetésüknek, mindig el lettek költve. Így morálisan kötelezve van a társulat a nagyobb kötelezettséget elvállalni, hogy ezek is a szabályozás élvezetében részesüljenek. Nem kívánom, t. ház, egyebek előadásával türelmüket igénybe venni; én hííen és tárgyilagosan ecseteltem a jelen állapotokat, és azon kényszerhelyzetnél fogva, melybe a társulat a multak folytán jutott, én a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Molnár Antal jegyző: Babics József! Babics József: T. ház! Már magában azon körülményben, hogy a temes-bégavölgyi vízszabályozási társulat alig 12 év lefolyása után ismét azon helyzetbe jött, hogy rendkívüli segélyt kell igénybe vennie s kivételesen az állam és a törvényhozás támogatásához kénytelen fordulni, mutatja az ő pénzügyi helyzetének kedvezőtlen, kivételes, különleges voltát. Magát az érdekeltséget, vagy a társulat vezetőségét azonban ezen rendezetlen viszonyok miatt terhelni alig lehet, mert az egyedüli indok abban fekszik, hogy a mint a vízszabályozások történetéből világszerte ismeretes, a természet, a vízelem romboló ereje a legpreczizebb emberi számításokat is meghiúsítja, kijátszsza. Hiszen előttem szóló t. képviselőtársam említette azt, hogy a társulat 71—72-ben történt alakulásakor a szabályozási tervek összes költsége 5,600.000 forintra volt felvéve. De a jövő megmutatta, hogy e tekintetben mennyire csalódott. Mert mint az eddig történt befektetési liquidácuiókból tudjuk, 1885-ig b 1 /^ millió lett befektetve, azontúl újabban közel ötmillió, úgy, hogy máig mintegy 10,200.000 forint az összes befektetés, s mint e törvényjavaslat mutatja, további befektetésekre, teljesen szabályozatlan vidékek megmentésére újabb 2,178.000 forint kell; és így az összes befektetések mintegy 12,400.000 forintra fognak rúgni. Már ez maga világosan mutatja azt a bonyodalmat, melybe a társulat jutott, a mely kezdetben hatmillió forintra számított. Kit lehet ezért okolni? Hiszen tudjuk, hogy a Tiszaszabályozás is a negyvenes években 6—8 millióra volt előirányozva s azóta 100 millió is kiadatott arra. Igaz, hogy a társulat is, különösen autonómiája idejében lényeges hibákat követett el, de azokat is az akkori körülmények szülték. Nevezeteseu utalva volt az 1873—74-iki hatmilliós érczkölcsönre, melynél e társulat nem 2,800.000, hanem 3,600.000 forintot vesztett. Ezért talán lehetne az akkori érdekeltséget vádolni, de mentheti e hibát, hogy a szabályozást gyorsan akarták keresztülvinni s hamar akartak szabadulni az árvizek hátrányaitól. A társulat különben 1879-ben kormánybiztostkapott, 1882-ben állami kezelésbe jött s így összes tevékenysége nagyobb ellenőrzés alá került. Arra a párhuzamra, melyet Reíter János képviselő úr a Rába-szabályozó társulattal vont, reflektálni nem akarok, mert e társulat ügyeit nem ismerem. De azt az észrevételét illetőleg, hogy a Temes-Béga-társulat tízenkétmilliós kölcsöne sokkal elonyösebb volna, mint a melyet a rábaszabályozási társulat 1885-ben kötött:
