Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-96

96. országos ülés 1897. május 11-éii, kedden. 45 akárkinek hibájából, vagy esetleg bona fide ugyan, tehát nem ismerve az idevágó törvényeket, ilyen indítványt beterjeszt; ez egyáltalán érvényesnek nem fog tekintetni és így e pontra nézve valami különös vita nem is indult meg és nem is fejlődött. A kormány tehát a közgyűlés ezen határozatára támaszkodva, bevette ezt a törvényjavaslatba és kimondta, hogy ezen hátralékok a társulatnak el engedtetnek. Hisz nem a társulatnak engedi el a törvényhozás és a kormány ezen összegeket, hanem az egyeseknek, itt pedig úgy áll a dolog, hogy talán épen a szegényebb ember, a kisebb birtokos megfizette a járulékait és vannak nagybirtokosok, a kik összesen 668.000 forinttal tartoznak adó és illeték fejében ; kamatokban pedig 354.000 forinttal, mert az előbbeni idevágó, a kormány által is jóváhagyott határozatok azon időből, midőn a társulat még autonóm volt, akként intézkedtek, hogy ezen tartozások kamatostul fognak kiszámíttatni a múltra nézve, csakhogy a kamatok kamatját nem szabad számításba venni. Azt hiszem, hogy itt az államnak annál kevésbbé van elajándékozás! joga mert hiszen azon összegre nézve, a mely ezen hátralékok tekintetében lett utalva, a szóban forgó törvényjavaslat akként intézkedik, hogy az összeg, a melyet az állam a társulat ellenében előleg czímén követelhet, a felveendő kölcsönből fog biztosíttatni. Ha van valakinek joga elengedsű, úgy az a társulat, de ez is csak megszorító értelemben, de egyiknek vagy másiknak kárára ez nem áldozhat, nem osztogathat. Elismerem azonban, hogy fordulnak elő oly körülmények és viszonyok, a miket számba kell venni; de akkor is, rnost is azzal állnak elő a nagy hátralékosok, hogy a községek is oly jelentékeny összeggel tartoznak, hogy ha ez a községeken kényszer útján behajtatik, ezen községek nem képesek többé exisztálni. Csakhogy óriási nagy különbség van a nagybirtokosok és a községek tartozása közt. Azok közt van, mint mondják, a ki 80.000 hold helyett 15.000-et vallott be és ezután marad ily jelentékenyen hátralékban. Ez tehát egészen más beszámítás alá esik, mint az a szegény községbeli lakos, a ki a bírónak vagy a községi elöljáróságnak indoleneziája folytán maradt hátralékban. Ezek kiváló tekintetet érdemelnek és ezek iránt a társulat sohasem mutatkozott szűkkeblűnek. De már egészen máskép áll a dolog a nagybirtokosokkal szemben és így figyelmeztetem a t. házat arra a körülményre, hogy a liquidáczió alapján előállott hátralékokból az egyes nagybirtokosok mennyi összeggel tartoznak. Nem fogok neveket említeni, mert a személyes dolgokhoz semmi közöm, de vannak nagybirtokosok, a kik tartoznak 230.000 forinttal, 90.000 forinttal, 40.000 forinttal és 30.000 forinttal és így gradatim tovább. Azt hiszem, a törvényjavaslat ezen intézkedése már először formális szempontból sem felel meg egy törvény kellékeinek, és másodszor maga a törvényhozás is bisonyos határokig kötve van magánjogi intézkedésekben. Én ezen határokat nem látom megtartva a törvényjavaslat illető szakaszában, és azért bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával arra nézve egy módosítványt előterjeszteni. Már most bátor vagyok mérleget húzni a tizenötéves állami kezelés eredményére nézve. Újból hangsúlyozom, hogy a kormány is volt azon helyzetben néha,, hogy legjobban, legalaposabban tett számításai nem vágtak be, mert az elemek hatalmasabbak voltak. Volt idő, midőn 100.000 forintra voltak prelioiinálva az árvédelmi intézkedések és 200.000—300.000 forintot kellett kiadni. Nehogy ezen dolgok még egyszer előkerüljenek, nagyban és egészben bátor vagyok a következőket előadni. Á társulat tartozása volt nominális értékben 12,000.000 forint. Már most, hogy ehhez menynyit fizet az államnak tőkében és más czímen, a mire kötelezve van restituczióképen, azt számba nem veszem. Az új kölcsön 16,400.000 forintról szól nomin itive. Úgyde ez legalább is tizenhétmillióra fog emelkedni. A differenczia tehát a tizenkétmillió és a tizenhétmillió közt ötmillió. De meg ez nem volna egészben véve olyan megdöbbentő. Hanem itt vannak a kezelési költségek. Ezek bizonyos variáczióban változtak. Az azelőtti években nagy volt a kezelési költség, azután leszállott. Magának a miniszteri biztosnak jelentése mondja, hogy 1886. évre kitettek a kezelési költségek kerekszámban szólva 151.000 forintot, 1896-ban, tehát tíz évre reá már 147.000 forintot tettek ki, tehát 96.000 forinttal többet, a mi körülbelül megfelel négymillió kamatozásnak és amortizácziónak. Az öszszes tehertöbblet tehát ki fog tenni 21,000.000 forintot a tíz év előtti tizenkétmillióval szemben. Utóvégre is, ha ezen újabb teher ezen rendkívüli nagy ártért nem örök időkre, de annyira, a mennyire az emberi számítás ezt lehetővé teszi, elárasztás ellen biztosítja, még ezen költségtől sem riadunk vissza és ezt is szívesen megszavazzuk. Kívánom én ez alkalommal azt, a mit az előadó úr mondott, hogy már most ezen kölcsönnel véglegesen rendezve legyenek ügyeink. Sajnos, az 1885: XXVÍI, törvéayezikk tárgyalása alkalmával azt mondták, hogy »a társulat pénzügyeinek rendezése czéijából stb.« stb. Hát én is kívánom, hogy ez végleges legyen és hogy 12 — 15 év múlva ne legyünk ismét abban a kényszerhelyzetben, hogy egy újabb rendezést inszczenirozzunk.