Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-96
96. országos ülés 1897 . május il-én, kedden. 43 mindaddig, míg ezen előlegek tartottak, de elfogyván az előlegek, a járulékok fizetésére pedig a lelkiismeretesség nem lévén nagy, ezen kisebb társulatok egyik a másik után elpusztult, kivévén Temes-Béga szabályozására alakúit társulatot, mely 1870-ig tartotta magát, de addig is főleg azon okból, mert árterében a kincstár és közalapítványi uradalmak igen nagy részben lévén érdekelve s ezek tartozásaikat, járulékaikat befizetvén, a társulatnak módjában állott úgy a tisztviselőket fizetni, mint a kisebb-nagyobb mértékben a védtöltési és szabályozási munkálatokat is teljesíteni. De mindinkább lábrakapott azon meggyőződés, hogy az erők szétforgáesolásával az egyes folyamok és csatornák külön szabályozásával a kívánt czélt elérni nem lehet, hanem csakis az egységes eljárás, a Béga, Temes és mellékfolyóinak egyöntetű szabályozása mentheti meg az érdekeltséget. Ezen meggyőződés mindinkább megérlelődvén,, részben a kormány ösztökélése, sürgetése folytán megalakult a temes-bégaszabályozásä társulat. Most következik két kardinális igazság. Meg kell vallanom, hogy nekünk, főleg laikusoknak a szabályozási ügykörről vajmi kevés fogalmunk volt. A társulat megalakulásának bázisául az szolgált, hogy az 1859-ik évben a vizek nagymértékben megáradtak és 470.000 hold mívelt földet öntöttek el. Ez képezte a társulat megalakulásának bázisát. És ez a számítás biztosnak volt vehető, mert ezen 470.000 katasztrális hold az adóhivatalok útján beszerzett adatokon alapúit, mert 470.000 katasztrális hold után lett az adó egészben vsgj részben elengedve. Olyan naiv természetű volt ezen újonnan megalakult társulat, hogy tekintetbe véve más, még hozzájövendő kisebb folyók szabályozását ezek árterületének hozzászámításával legalább is 500.000 katasztrális holdat veit fel mint bázist, mely terület tudniillik önkényesen lesz bevallva, s a mely fizetni köteles. Nem hitték azt, hogy lesznek majd egyáltalában olyanok, a kik oly csekély mértékben fogják bevallani árterületüket ahhoz képest, a mint az adóelengedést igénybe vették. Miután az akkori vizes években rendkívüli áradások pusztítottak, ez indokolttá tette a vízszabályozási munkálatoknak mielőbbi megkezdését. A társulat tehát önkéntes bevallásra alapította exisztencziáját. Ez volt az egyik. Ennek következményeire későbben fogok visszatérni, A második pedig: tudjuk azt, hogy akkor és még jó idővel azon túl is, a pénzügyi helyzet a lehető legkedvezőtlenebb volt úgy itt, mint másutt. A tervezeteket az állam, a kormány készíttette mérnökei által, ezek a költségeket 6,700.000 forintra tervezték. A társulat, abban a hiszemben, hogy a 700.000 forint járulék, kezelési költség stb. czímén fog fedeztetni, 6,000.000 forintnyi kölcsön felvételét határozta el. Tökéletesen igaza van a t. előttem szólott képviselő urnak, ezen hatmillió aranykölcsönből a társulat nem kapott többet mint 3,828.052 forintot, a mi természetesen körülbelül ötven százaléknak felelne meg, a mennyire a költségek tervezve voltak. Hozzájárul még az is, hogy akkor a társulati járulékok behajtása tisztán csak magán úton volt eszközölhető, az állam nem ingerált ezen behajtásoknál, nagyrésze a társulat tagjainak adós maradt s innen is keletkezett egy része a hátralékoknak, lyen körülmények között a dolgok oda érlelődtek, hogy az Í869. év vége felé a társulat kénytelen volt beismerni, hogy önerejéből tovább fenn nem állhat, ügyeit nem rendezheti. A kormánybiztos szintén ez értelemben nyilatkozott s ezen értelemben tette meg jelentéseit. így jött létre az 1882. évi XXVI. törvényczikk, a mely elrendelte az államosítást és utasítja a a kormányt a 2. §-ban, hogy a kormány által helybenhagyott tervezetek alapján a védművek építését a mostani vízfolyási szabályok tekintetbevételénél kezdje meg és mielőbb fejezze be. Tgaz, hogy ennek már 15 éve. A kormány, nem mondom, hogy szándékosan tette, sőt azt is beismerem, hogy tahin az esetleges bajokon nem tudott segíteni; ele annyi áll, hogy e törvényszakasz utasításának az első részét, hogy kezdje meg a védmunkálatot, a legnagyobb hűséggel teljesíttette a társulat, illetőleg biztosa által, de az utolsó kikezdést, hogy mielőbb fejezze be, még nem. teljesítette. Tehát e törvény alapján sem volt képes a társulat üdvös tevékenységet kifejteni. Azon előlegeket, melyeket a társulat a kormány közvetítésével kapott, részben más előlegek visszafizetésére, részben a beállott újabb áradások által okozott károk helyrehozására volt kénytelen felhasználni. Egyet azonban már most tartozom kiemelni és ez az, hogy azon hibák következményeit, melyeket a társulat autonóm idejében elkövetett, viselni tartozik, de 1882 óta, mióta a társulat autonóm hatáskörében semmiféle intézkedést nem tett és nem tehetett a törvény szerint, mint 1885-ben az első, most 1897-ben a második kölcsönt megszavazni, a társulatot semmiféle mulasztás nem illeti meg. És most két kiváló momentumra akarom a t. ház figyelmét kikérni, melyek a társulatot dominálják és tulajdonképen okai annak, hogy, mint az indokolásban is olvassuk, a társulatban zavarok vannak és elkeseredett hangulat uralkodik. A mi ezt az úgynevezett elkeseredett hangulatot illeti, én annyira vagyok praktikus ember, hogy tudom, hogy a fizetési kötelesség soha 5*
