Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

111. országos ülés 1897. június 10-én, csütörtökön. 365 száz meg száz dolog van, a mihez a sajtónak joga van hozzászólani, és a jog elvétele jogfosztás és jogtiprás. A sajtó jogának ilynemű megcsorbítása, ilynemű megnyirbálása ellen küzdünk mi és küzd as a párt, melyhez tartozom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én, midőn Krístóffy József képviselő urat és többi társait is figyelmeztetem arra, hogy ne mindig csak a házi tűzhely szentségéről és a magánbeesületről beszéljenek, hanem beszéljenek a többi dolgokról is, csak egyet tartok szerencsésnek, hogy az ilyen rosszhiszemű fel szólalás épen Krístóffy József úrtól származik, mert tőle származva, én alkalmazhatom azt a költőt, a kit olyan nagyon gyakran szeret idézni épen a miniszterelnök úr, Madáchot, a ki azt mondja: »Te csak beszélj, hogy halljam hangodat. Kit érdeke], hogy mit beszélsz ?« (Tetszés a szélső baloldalon.) Ily obstrukcziós időben csak beszéljen, hogy halljuk a hangját. T. ház! A sorrendet megtartva, engedjék meg, hogy rövid kitérést tegyek Molnár Béla t. képviselőtársam tegnapi felszólalására is. Midőn ő azt mondja, hogy a feladata magaslatán álló tisztességes sajtó küzd kitűzött czéljáért, támad, ha kell és így tovább, miért csinál az igen tisztelt képviselőtársam bifurkácziót a magyar sajtóban, miért választja el a tisztességes és a tisztességtelen sajtót? A magyar sajtó tisztességes; azok, a kik a tisztesség ellen vétenek, csak elszórt kivételek, de a magyar sajtó egész Európában legtisztességesebb sajtó, daczára mindannak, a mi visszaéléseket ráfognak. És ha már Anglia példája idéztetett, méltóztassék az angol hírlapirodalom belső titkaiba avatkozni, méltóztassék azokban kutatni, méltóztassék a szomszédban levő Bécs városa sajtójának belső titkaiban kutatni, és annyi piszokra és mocsokra fognak akadni, a melytől a magyar sajtó örökre és mindig menten marad, mert a becsületérzést, és önérzetet a magyar sajtóba annak legkiválóbb Képviselői 1848 óta nemcsak felnevelték, hanem mint örök jussot beplántálták a sajtó munkásaiba. T. uraim! Midőn Győry Elek igen tisztelt képviselőtársammal vitatkozik Molnár Antal képviselőtársam, a 16. §-ról szólva ő a rendőrségét is oltalmába veszi, eljárását és cselekvését helyesli. Csak üldözze az egyetemi hallgatókat, az ifjúságot és a polgárságot, mert csak egyetlenegy dolog van, a mi bántja az ifjúságot, hogy rögtön nem házasodhatik. Azt mondja igen tisztelt képviselőtársam, hogy bámulatos az, hogy míg Angliában a rendőrség tekintélye óriási s • a közvéleményben támogatást talál, addig Magyarországon s különösen a fővárosban a közvéleményt mindig maga ellen látja s a nagyközönség nemhogy támogatja, hanem minél inkább akadályozni iparkodik. Igen, t. kép- ' viselőtársam, de a rendőrség ennek az oka, nem pedig a nagyközönség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vegyen a budapesti rendőrség az angol rendőrségtől példát, ki a polgári jogokat, a polgárok szabad cselekvését nem korlátozza, nem erőszakoskodik, hanem mindig a rendet fentartani iparkodik; nem avatkozik mindenféle dologba, a mi őt nem érdekli, nem adja magát politikai szolgálatba, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem egyszerűen a rendet őrzi. Ha ilyen fog lenni a budapesti rendőrség is, akkor a közvéleményben támogatásra fog találni. A belügyminiszteri táreza tárgyalásánál felhívtam a t. belügyminiszter úr figyelmét egy dologra, hogy méltóztassék az igazságügyminiszter úrtól bekérni a statisztikai kimutatásokat, az igazságügyi kormánynak módjában van ez, hogy hány hatóság elleni erőszakot jelent fel rendőrségünk nap-nap után a törvényszéknél, hogy minden vasárnap 40—50 szegény embert vetnek börtönbe, hogy nap-nap után 10—-12 hatóság elleni erőszakot tárgyalnak a törvényszéknél s szegény emberek, kik jókedvükben a rendőrökkel összeszólalkoztak, 4—5, sokszor két rendőr tanúsága mellett 3—4 — (j hónapi börtönt szenvednek. Épen a legalsóbb néposztályt üldözi a rendőrség s ez a néposztály legyen kedves, parolázzon vele, segítse a rendőrséget, a kinek megjelenése a legkisebb kihágás esetében azonos óriási szabadságvesztéssel. A rendőrség a szabadságot óvja meg és a rendet, ne lépje túl a határt, ne adja oda magát magánintézetek védelmére akkor, midőn egy nemzet ifjúsága legszentebb jogát, a magyar nyelv egységének jogát védi meg. Ne adjon a belügyminiszter úr engedélyt a rendőrtisztviselőknek, hogy a vígszínházban ostromállapotot csináljanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért nem megy a Btirg-szinház Prágába? Mert a síneket felszednék a csehek, ha oda német színész merné betenni a lábát. Miért van akkor a küzdelem az osztrák képviselőházban, hogy az elnök felé is repülnek könyvek és poharak'? Azért, mert a német nyelvterület egységét merték megbolygatni a cseh nyelvrendelettel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az osztráknak szabad a német nyelvegység mellett kilépni a síkra, szabad küzdeni, a parlamentarizmust felfüggeszteni, alkotmányellenes cselekményeket elkövetni, mert a német nyelv egységét, a Sprachterritorium védelmét hangoztatják. Midőn a német nyelvegységet szabad így védeni, midőn az a cseh a síneket felszedi s annak a csehnek, morvának, lengyelnek ez szabad, csak a magyarnak ne legyen szabad tüntetnie a német szó ellen ? Ez nem rendőri dolog; az egyén legsajátabb joga, hogy az tessék neki a