Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-111

111. országos ülés 1897. június 10-én, csütörtökön. 349 felszólalt többi t. képviselőtársaim felhoztak, szerény meggyőződésem szerint épenséggel nem elégségesek arra, hogy azt a meggyőződésünket, a melynek annak idején örömmel adtunk kifejezést, most ezen érvek behatása alatt megváltoztassuk. (Tetszés és helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) A miniszter úr a bűnvádi perrendtartásnak beterjesztése alkalmával minden kétséget kizáró világossággal preczizirozta az ő snját álláspontját, midőn az indokolásnak 764, oldalán következőleg szólt (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A javaslat 14. §-a a büntető bíróságok hatáskörének meghatározását külön törvénynek tartja fenn. Mindazonáltal az 1848 : XVIII. törvéuyczikk 17. §ának alapvető intézkedéseit, mely szerint a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekmények felett esküdtbíróság ítél, irányadónak elfogadja és ama külön törvénynek csak azt Nagyja fenn, hogy a sajtóbíróságok területét a szükségnek megfelelően megállapítsa.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már elfelejtette /) Tehát nem hatásköri kérdésekben akar magának szabad kezet a miniszter úr fentartani, hanem csak a területek megállapításának kérdésében. Es én azt tartom, t. ház, hogy csak helyeselhető lett volna és talán az egész közvéleményre megnyugtatólag hatott volna, ha az igazságügyminiszter úr, hogy ha már e mellett az eredeti álláspontja mellett meg nem maradt, ahhoz az igazságügyi bizottság tárgyalásai folyamán, vagy talán azóta is visszatért volna. Mert nemcsak az én véleményem, t. ház, a mely a maga siílytalanságával alig eshetik a latba, de a magyar jogászvilágnak ös-zes kitűnőségei, a magyar nemzeti élet fellendülésének valamennyi szellemóriásai és a művelt külföldnek talán minden jogásza és politikusa meg dönthetlen axióma gyanánt fogadták el már azt az elvet, hogy a sajtószabadság, mely minden egyéb szabadságjognak legfőbb biztosítékát képezi, csak akkor teljes, csak akkor egész, csak akkor igazi, ha az államhatalomnak ő ellenében rendszerint ellenséges indulatával szemben birja a szabad polgároknak esküdtszéki bíráskodásában nyilvánuló garancziáit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert a hivatását felfogni képas és annak teljes mértékben megfelelni akaró sajtó — szerény meggyőződésem szerint — a társa dalom valódi lelkiismerete. Mint a hogyan a meg nem romlott lelkiismeret önkéntelenül vissza iparkodik tartani minket a rossztól s ösztönöz a jóra, mint a hogyan a lelkiismeretben, hol minden elkövetett tény megleli a maga igazi viszhangját; mint egy dicsérő szózat szól felénk, ha valami jót követtünk el és ellenkezőleg mint egy fájó érzés támad bennünk, ha véletlenül rossz útra tévedtünk volna: épígy az igaz, szabad és független sajtónak feladata az, hogy az arany mérleg érzékenységével kisérve a társadalmi élet mozzanatait, képviselje a társadalom lelkiismereté!:, adjon igaz hangot a tisztességes emberek közvéleményének, dicsérvén mindazt, a mi az emberiséget előbbre viszi az erkölcs és igazság útján s leleplezvén és sújtván mindazt, a mi e magasztos czéíokkal ellentétben áll, a mi erkölcstelen, jogtalan és igazságtalan. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért csak természetes, hogy miképen minden ember, ki rossz útra téved, iparkodik elhallgattatni a neki alkalmatlan lelkiismeretet, úgy a hatalom kezelői is, kik nem mindig a jogot, nem mindig a méltányosságot tartották, tartják és fogják tartani szem előtt, kikre alkalmatlan volt a sajtó működése, mely felvilágosította a népei s ellenőrzését képezte az Ő működésének akkor, mikor ők eltévedtek arról az útról, mely azt tanítja, hogy a jogot a kötelességekkel együtt kell elvállalniok s nemcsak a jogot vindikálni maguknak, de a kötelességet a népre hárítani: nem szívesen nézték a szabad sajtónak működését, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert az ily kormányzatnak nem a szabad sajtó szüksége3, a melynek világossága, mint a napfény behatol a közélet minden legkisebb sarkába, mely megmutat minden fényt és feltüntet minden árnyat, hanem az ily kormányzatnik az a sajtó kel), mely mint a tolvajlámpa csak abba az irányba veti úgyis csak gyenge fényecskéjét hová a sötétben dolgozni kívánó emberek azt épen vetíteni kívánja. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Bilincsekkel rakták meg mindenütt a sajtószabadságot, hol a hatalom túltengése állott be. De mint a hogy izmaink annál jobban erősödnek és aczélosodnak, minél többször és minél nagyobb ellenállást küzdünk le velük, xígy a sajtó is megerősödve, a bilincsek alatt is a szabadság bajnokai segítségével ledobta magáról a bilincseket, hogy azután aezélozott izmokkal kezdje meg a szabad, az önálló, a függetle i bírálat s^ép, nagy és lélekemelő gyakorlását. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Annak a sajtószabadságnak, mely az általam jelzett pályát ebben az országban is dicsőséggel megfutotta, illetne a legnagyobb biztosítékát képező esküdtszéki bíráskodásnak egyes részecskéit kéri most tőlünk a minister úr, a mint ő mondja, magának a szabad sajtónak érdekében. Én elismerem, hogy vannak esetek, midőn az egésznek, vagy a nagyobb résznek megmentése kedveért fel kell oldoznunk a kinebb részt; midőn azért, hogy a szervezet élete tovább fentartható legyen, el kell magunkat határoznunk arra, hogy a test egy tagját amputáljuk,