Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-110
110. országos ülés 1897. jmiius 9-én, szerdán. 327 és sajtószabadságnak ellenesei. (Helyesés a szélső baloldalon.) En részemről olyannak tartom a sajtószabadságot, mint azt a virágot, melyet »nebántsvirágnak« nevez a magyar botanika, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyet, ha durván érintünk kezünkkel, kirúgja bugóját és a porba hullatja minden magvát. Inkább tűrjük el annak egykét ferde kinövését és talán nem mindenekelőtt kedves illatát, mint elveszítsük a termő magot. Én azért részemről ezen törvényjavaslatot, mely a sajtószabadság korlátozását foglalja magában, az áitatános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Csatlakozom Győry Elek t. elvtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! Az eddigi felszólalások a javaslat ellenzői részéről kétségkívül oly magas színvonalon mozogtak és annak azon pontját, a mely előttünk mint legveszedelmesebb mutatkozik, oly behatóan és kimerítőn tárgyalták, hogy — úgyszólva — egy letarolt mező előtt állok, a melyen csak itt-ott elmaradt szálakat, kalászokat lehet összeböngészni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ennek daczára felszólalok, úgy teszem azt azon erős kötelességérzetbőí, mely bennünket késztet, hogy akkor, mikor ily nagyfontosságú tárgy van szőnyegen, és akkor, midőn oly nagy nemzeti érdek veszélyeztetik, mint ezen javaslat által, tiltakozó szavunkat felemeljük. (Helyeslés balfelöl.) Ez a nagy érdek, a melyre czéloztam, a sajtószabadságnak, mint az alkotmány és a közszabadság legsarkalatosabb biztosítékának érdeke, a melyet épen a beterjesztett javaslat által a legmélyebben érintve, hogy ne mondjam, gyökerében megtámadva látunk. (Igaz! Úgy van! lalfelől.) Nagy tévedésben van t. képviselőtársam Pulszky Ágost, mikor abból a körülményből, hogy miután a vita eddigelé leginkább ezen pont körül konczentrálódott és a támadás a javaslat ellen főkép ezen pontból kiindulva intéztetett az ellenzék részéről, malmost a javaslat többi részei talán a szabadelvííségnek eszményét és a helyes törvényalkotásnak, talán valami mintaképét képeznék. Mert hiszen ép a szabadéivűség és a helyes törvényalkotás szempontjából számos hiányokat találunk e javaslatban más vonatkozásokban is. Hogy csak néhányat említsek, utalni kívánok e tekintetben mindenekelőtt azon pontokra, a melyeket előttem már mások — ha jól emlékszem, Győry Elek és Makfalvay Géza képviselőtársaim — is megérintettek. (Halljuk! Halljuk!) Mert talán csak nem tekinthetjük a szabadelvííség quint-esszencziájának azt, midőn a hivatalos hatalommal való visszaélések az esküdtbíróságok behozatalának általánosítása alkalmából nem oda, hanem a szakbíróságok elé utaltatnak! Hasonlóképen talán csak nem megeszményítése a szabadelvűségnek és a közsznbadság védelmének az, mikor a választási törvény sérelmei, a választás szabadságának sértését magában foglaló bűncselekmények ismét nem az esküdtbíróságok hatáskörébe, hanem a szakbiróságok hatáskörébe utaltatnak. De ne is induljunk ki pusztán csak a közszabadság, a szabadelvííség szempontjából, hanem általában a helyes törvényalkotás szempontjából. Hát én nem hiszem, hogy valaki valami nagyon tökéletes törvényalkotásnak találhassa azt, mikor a csalás bűnténye, a melynél igazán nem a jogászi felfogás, a jogászi technika dönt, hanem úgyszólván minden egyes konkrét esetnek a maga külön alakulata, a melyre azután csakugyan a legalkalmasabb bírák azok, kik a polgárság köréből emelkedve ki, a mindennapi élet szálaival folytonos vonatkozásban vannak, midőn — mondom — a csalás bűnténye, daczára annak, hogy ezt még az osztrák törvény is az esküdtbíróság hatáskörébe utalja, nem az esküdtbíróságok hatáskörébe, hanem a szakbíróságok körébe utaltatik. De, t. képviselőház, egészen természetes, hogy a fő támadás az ellenzék részéről minden egyéb hiányok daczára a javaslatnak azon pontja ellenében intéztetik, a melyet legveszedelmesebbnek tartunk épen alkotmányi, közszabadsági szempontból, tehát hogy az ellenzék részéről a védelemnek is leginkább ide, a sajtószabadság ellen intézett ezen merénylet ellenében kell konczentrálóduia. Ennek következtében a t. képviselőház meg fogja engedni, hogy én is felszólalásomban leginkább ezzel a kérdéssel, ezzel a ponttal fogok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) T, képviselőtársam, Pulszky Ágost, a ki az utolsó ülésnek utolsó szónoka volt, (Derültség balfelöl.) egy másik állításában is erősen és ala* posan téved; tudniillik mikor azt az állítását koczkáztatja meg, hogy az ellenzék tette volna ezt a kérdést hatalmi kérdéssé. Ezt, úgy látszik, a kormánypárt konferencziáján a tisztelt miniszterelnök úrtól tanulta, vagy anuak utasítása folytán adta itt elő, vagy megfordítva: ő szuggerálta talán a t. miniszterelnök úrnak. (Igaz! Úgy van! Tetszés a baloldalm.) Mert ugyan hogy képzelhető, hogy egy kisebbség, főkép a parlamenti viszonyok mai helyzetében, a parlamenti pártok mai arányában, a mely különben sem rendelkezik a hatalom eszközeivel, bármely kérdést hatalmi kérdéssé volna képes átalakítani? Ez ismét csak az uralkodó párt, a többség, a kormány részéről indulhat ki. (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy épen a kormány tette ezt kizárólagosan hatalmi kérdéssé, misem igazolja fényesebben, mint az a körülmény, hogy hiszen ezen
