Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. jnnius 4-éu, pénteken. 319 kormány, ezen párt támogatásával hozták. És látnak-e abban kellő értelmet, látnak-e abban konzequencziát, bir-e valaki erre vonatkozólag magyarázatot adni, hogy ugyan miért akarná ez a kormány és ez a párt a szabadság ügyét veszély ba dönteni, mikor rövid idővel ezelőtt a szabadelvfíség követelte a legmesszebbmenő intézkedéseket és intézményeket honosította meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Kötelezve volt-e ez a párt és a kormány előző nyilatkozató : alapján arra, hogy máris behozza, máris törvénynyé emelje az esküdtszéki intézményt? Nem voltak-e országszerte nemcsak a többség soraiban, hanem az ellenzék soraiban helyet foglaló férfiak közül igen számosan, a kik nagyon komoly aggodal­makkal néztek azon álláspontra, a midőn az esküdtszéki törvényt megalkottuk, igen komoly aggodalmakat tápláltak nem az esküdtszéki in­tézmény elve irányában, általánosságban, hanem életbeléptetése anuak következményei tekin­tetében hazánkban. És vájjon a kormány nem egy bátor, nem egy határozott lépést és kezde­ményezést-tett-e, a midőn ezen törvényt a ház elé terjesztette és a midőn követelte, hogy e törvény megszavaztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi értelme volna tehát annak, hogy azt a két­ségkívül igen jelentékeny haladást a ^zabad­elvííség terén megtegye, ha más terén a sza­badelvfíség garancziájának, a szabadságnak alapfeltételeit meg akarta volna semmisíteni, vagy veszélyeztetni. Ez kétségtelen és épen azért azt hiszem, hogy az a kormány és az a párt, a mely a büntető perrendtartást, a mely az esküdt­széki intézményt a legközelebbi múltban keresz­tül vitte, törvényerőre emelte, a mely e tekin­tetben még azon felszólalások elől sem zárkózott el, melyek egyes alárendelt kérdések tekinteté­ben a t. túloldalról emeltettek, — mert történtek ilyen változtatások a büntető perrendtartás javaslatában épen a túloldal felszólalásainak következtében, — hogy ez a kormány, hogy ez a párt most e javaslatban a szabadság garan­cziáit meg akarná bármiképen támadni és azt hiszem, hogy több figyelemre és higgadtabb objektív megiatolásra érdemesek azok az érvek, a melyek bárminemű igénytelenül, de határo­zottan a törvényjavaslat indokolásában, az igaz­ságügyi bizottság jelentésében, a t. miniszter úr és államtitkár úr és más szónokok részéről az illető intézkedések védelmére felhozattak. De lássuk azon érveket egész egyszerűségükben. Miről van itt tulajdonképen szó? (Felkiáltások a szélső baloldalon; Meakcdóról!) Endrey Gyula: Nem is liberalizmusról! Elnök (csenget): Kérem Endrey Gyula képviselő urat, ne szóljon közbe. Pulszky Ágost: A reakczió igen könnyű kifejezés, de a reakczióhoz, úgy tudom, külön­böző fogalmak fűződnek hozzá. Volt idő, és nem régen, midőn a képviselő urak, a kik most a reakczió jelszavát másokkal együtt hangoztat­ják, azt egész jogosultan hangoztatták azoknak egy része ellenében, a kik most leginkább tap­solnak előadásaiknak és szavaiknak. (Tetszés jobbfelöl.) Itt egyszerűen arról van szó, hogy tapasz­taltuk a múltban, hogy az esküdtszék intéz­ménye a sajtó terén általában helyesnek és jónak vált be, de bizonyos korlátozások és fel­tételezések közt; és hogy épen ott, a hol e korlátozások és feltételezések meg nem állapít­hatók, az esküdtszékek működése nemcsak a magánegyén érdekei, a magánegyén jogai bizto­sítása szempontjából lehet hiányos, hanem veszé­lyeztetheti egyszersmind azon bizalmat, melyet az esküdtszéki intézmény irányában más tekin­tetbea táplálunk és táplálni kívánunk, és remél­jük, hegy a jövő nagyobb mértékben is táp­lálni fog. Az esküdtszéki intézmény Európa minden államában, Anglián kivűl, igen számos megtáma­dásnak, próbának volt kitéve, mondhatjuk, hogy Angliában magában is gyakran theoretikus állás­pontról kritika tárgyává tétetett. Hanem ott, azon megszorítás annál kevésbbé vétethetett igénybe, mert ott az esküdtszéki intézmény év­ezredes tradiczió alapján nemcsak a büntető, htnem a magánper terén is általában divatban van, a mi által eléretett az, hogy nagy költ­ségekkel a perlekedő felekre és nagy veszélyez­tetésével gyakran jogaiknak, de mégis megala­kult egy állandó szigorú tradiczió magában az esküdtszé'íi ítélkezésben is, a mely az esküdt­székekre nagy korlátozással, nagy irányadó be­folyással szolgált, úgy, hogy ott az esküdtszék­nek, — bátran mondhatjuk — a bírósággal szemben eszébe sem jut azon követelményeket emelni, — annál kevésbbé a törvény interpre­tácziójával szemben, — a melyet itt gyakran azok részéről hangoztatni hallunk, a kik magu­kat az esküdtszék legmelegebb védői gyanánt szeretik feltüntetni, a kiknek szelleme, a kiknek érvei azonban ha az esküdtszéki gyakorlatot át­hatnák, jobban megingatnák a jogrendet s az esküdtszékek tekintélyét, mint bárminemű más törvény, bárminemű más intézkedés. (Helyeslés jobbról.) De az egész kontinensen szükségképen az esküdtszék elé elég korlátok szabattak; kor­látok szabattak azért, mert a kontinentális jogrendszer általában meg a kontinentális bírás­kodási rendszer az esküdtszék olyan funkezio­nálását, mint a minő Angliában igen nagy hátrányok mellett, de a mely hátrányok tranz­akczionálisak és ennek következtében azokat a közönség többé nem érzi, még mindig lehet­ségessé teszi, a kontinensen teljesen lehetet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom