Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897, '. június 4-én, pénteken. 309 zását, gyűjtogatásokat stb. elvonni s az összes magánbecsületsértéseket és rágalmazásokat, melyekben az esküdtek sokkal hatalmasabb fímkcziót teljesítenek, megNagyni, akkor mindjárt nem lesz túlterhelés. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, nem is a túlterheléstől védi az esküdteket a t. kormány, hanem czélzatosan ki akar vonni azok hatásköréből minden oly esetet, mely az élet minden mozzanatát átszövő pártpolitikai érdekében kihasználható. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Annyira még nem sülyedtünk, hogy rablókat, gyilkosokat, gyújtogatókat akarjanak pártpolitikából az igazságszolgáltatás következményeitől megszabadítani ; de sajnos, annyira már sülyedtünk, hogy más, de hasonló beszámítás alá eső eseteket szeretnének eltussolni és azokra a feledés fátyolát vetni. (Mozgás jobbfélöl.) Hogy ha nem ez a szempont vezérelte a kormányt, miért nem utalja az esküdtbíróságok hatáskörébe a polgárok választási joga ellen elkövetett bűntetteket és vétségeket? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha valahol, épen itt van a legtöbb értelme annak, hogy szabad polgárok független testülete ítélkezzék. Pedig az összes bűntények és vétségek között leginkább ezek burjánoztak fel ijesztő mértékben; és kérdem, hány embert ítéltek el ezért a rendes bíróságok ? Engem nem vezet a rendes bíróságok elleni bizalmatlanság, mert elismerem, hogy a bíróság maradt eddig leginkább érintetlen a politikai befolyásolás kórjától. Hanem vezérel az, hogy a közszabadságnak meg akarom adni mindazon biztosítékokat, melyeket a müveit világ ilyenekííl elfogadott; vezérel az, hogy az államhatalom túlkapásai ellen minden törvényes gátat fel akarok állítani, és vezérel a? a hit, hogy ha a Sajtószabadságot, ez egyetlen, eddig érintetlen intézményünket megnyirbálják, az idővel egészen összezsugorodik s meg fog semmisülni. Ép azért, mert a javaslat e követelményeknek nem felel meg, azt általánosságban sem fogadom el. (Hosszantartó, élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Plósz Sándor államtitkár! Plósz Sándor államtitkár: T. ház! Politikai érdek bifurkáczió nélkül — ezzel jellemezhetem röviden azt az alapgondolatot, melyen a javaslat 16. §-ának 2-ik pontja nyugszik. Ez az a gondolat, melynek alapján a javaslat szétválasztja az esküdtszék és a királyi törvényszék hatáskörét a sajtó útján elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetében. Közérdek az a jelszó, mely alatt az ellenzők tábora harczol. Politikai érdek, — értem alatta a közhatalom gyakorlásának ellenőrzését, — ez az az alapgondolat, mely az 1848-iki sajtótörvényt vezérelte, midőn a 24. §-ban kimondja: »A megbecstelenítő, meggyalázó, sértő állítások bebizonyítása nem engedtetik meg, kivévén, ha valaki mint tisztviselő, vagy közmegbizott cselekedett, és a felhozott tények e korbeli eljárására vonatkoznak.* Az 1848-iki törvényhozás nem ismer más közérdeket, mely elől a magánbecsület érdekeinek háttérbe kellene szorulnia, mint a közhatalom ellenőrzésének érdekét és itt is csak addig a határig megy el, a meddig okvetlenül kell: »Ez esetben, — úgymond a 24. §. folytatása — ha a tény bebizonyíttatik, a vádlott tette számítás alá nem jöhet, kivévén azon megbeestelenítést, mely annak folytában megtörtént, a nélkül, hogy magából a tettből szükségképen következett volna.« Ez alapgondolatnak felel meg a 48-iki törvény 14. §-a is. »Ki az országgyűlés, a törvényhatóságok, mindenféle törvényszékek és törvény által alkotott egyéb testületek iratait és azok nyilvános üléseit hív szellemben és igazán közli, ellene a közlöttek tartalma miatt kereset nem indíttathatik.« Az ily közlések is érinthetik a magánbecsületet, de mert együtt járnak a közhatalom gyakorlásának ellenőrzésével, azért meg vannak engedve. így fogja fel a 48-iki törvényhozás a sajtószabadságot. És nem véletlenül: meggondolva. A Karok és Rendek igen röviden intézték el e tárgyat; azonban a főrendiházban bővebb megvitatásnak volt kitéve. Ott ugyanis 1848. márczius 22-én azt lett indítványozva, hogy toldassék hozzá ez a paszszus: »kivéve azon vétségeket, a melyeknek megtorlása a status érdekében áll«. Ez ellenében azonban felhozatott, hogy a haszon nem áll arányban azon kárral, mely akkor történnék, ha a privátviszonyok is sajtóviszonyok tárgyává tétetnek, és így a magánélet szentségének érdekéből tették a t. Rendek az előttünk álló szerkezetet. Azt mondták továbbá (olvassa): »Hogy a status főczélját abban látják, hogy a közhivatalban lévő személyekre nézve történjék intézkedés, de hogy a magánügyek is megtoroltassanak sajtó útján, azt helyesnek nem találják.« T. ház! A közhatalom gyakorlásának ellenőrzése tehát az az eszme, a mely az 1848-iki törvényhozást vezérelte akkor, a mikor a sajtóSzabadságot proklamálta, és azt hiszem, hogy a javaslat nem jár rossz nyomokon akkor, midőn a határt, a hol elkülöníti az esküdtszéki bíráskodást a királyi törvényszók bíráskodásától, ott keresi, a hol azt ama nagy időkben keresték, és talán az sem bűn, hogyha a javaslat azokat az intencziókat, a melyek az 1848-iki törvényhozást a magánbecsület megvédése érdekében vezérelték, meg akarja valósítani (Ellenmondás a szélső baloldalon.) és keresi az utakat arra,