Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. június 4-én, pénteken. 305 előmozdítása Volt. Az állítás, vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi.« Már most kérdem, mi következik ebből ? Következik az, hogy ha a sajtó a vétséget alapos okból, jogosan követi el: akkor vádlottat a rendes bíróság is a törvény értelmében kell, hogy felmentse és fel is fogja menteni ; ha ellenben minden alap nélkül, azaz jogosulatlanul fogja valaki a magánszemély becsületét a sajtóban megtámadni: akkor a becsületsértőre vagy a rágalmazóra a törvény teljes szigora fog alkalmaztatni még akkor is, és tekintet nélkül arra, hogy azt a sajtó útján követte el. Azt akarjuk-e, t. ház, hogy a magánegyének becsülete ki legyen szolgáltatva? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy! Dehogy!) Megengedhetjük-e, hogy a magánszemélyek becsülete »vogelfrei« legyen, ha az a sajtó által támadtatik? Odadobhatjuk-e zsákmányul a magánszemélyek becsületét az áramlatoknak alávetett, és így gyakran befolyásolható esküdtek verdiktjének. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor minek az esküdtszék?) Elnök: Kollektív polémiát, t. képviselő urak, folytatni nem lehet! (Csengéi.) Csendet kérek! Nagy Sándor : Nem az-e mindnyájunknak a czélja, hogy az alaptalanul rágalmazó és becsületsértő méltó büntetését nyerje? Vagy azt akarjuk, vagy akarhatjuk-e, hogy a sajtónak egy részét, a mely eddig is a magánszemélyek becsületében gázolt, arra még inkább ösztönözzük és istápoljuk azáltal, hogy részére kivételt és kiváltságot statuálunk. (Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Nem, t. ház, ezt mi nem akarjuk és nem akarhatjuk, de nem akarhatja maga a tisztességes sajtó sem, a mely, míg egyrészt az erényt dicsőíteni, úgy másrészt a bűnt ostorozni van hivatva. És ha nekünk, törvényhozóknak, az a kötelességünk, hogy olyan törvényt alkossunk, a mely a magánszemélyek becsületét a jogosulatlan támadásokkal szemben megvédje, úgy kötelessége a sajtónak a saját jól felfogott érdekében ezen törvényjavaslat mellett állást foglalni, mert ez fogja a jövőben a sajtót megvédeni azon visszaélések és kinövések ellenében, a mely már eddig is csak szórványosan ugyan, jelentkezett, de mindinkább nagyobb és nagyobb mérveket kezdett ölteni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Legkevésbbé indokoltnak, nem is komolynak, sőt határozottan nevetségesnek tartom azon vádat, (Halljuk! Halljuk/) a mely azt mondja, hogy a törvényjavaslatot a kormány hatalmának növelése, bővítése okából alkotta volna meg... (Igaz! a szélső baloldalon.) Madarász József: Dehogy, Isten mentsen! KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VI. KÖTET. Nagy Sándor: Ugyan kérem, t. ház, milyen összefüggésben lenne hozható a kormányhatalma a magánszemélyek becsületével? Szalay Károly: Majd megmondjuk! Nagy Sándor: Hát tessék megmondani, képviselő úr! . . . Ugyan kérdem, milyen ingerencziát gyakorolhatna és fejthetne ki a kormány hatalmi szempontból & magánszemélyek becsületére ? Épen nem, t. ház, és ellenkezőleg azon körülmény, hogy a kormány a köztisztviselők ellen elkövetett sértések fölötti bíráskodást még akkor is, a midőn az nem közhivatalnoki minőségükre, hanem magánviszonyaikra vonatkozik, az esküdtszékek juriszdikczióját fenNagyta és megtartotta, mondom, ezen körülmény a legalaposabban megezáfolja mindazon meg nem érdemelt vádakat, a melyek itt ezen törvényjavaslat ellen felhozattak és elhangzottak. Igaz meggyőződésem, t. ház, az, hogy az igazságügyi kormányzatot a jelen törvényjavaslat megalkotásánál semmi más és semmi egyéb nem vezérelte és nem is vezérelhette, mint a helyes és körültekintő igazságügyi politika és ép ezen oknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. Hock! kiáltások a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Midőn az 1848. évi törvényhozás a XVIII. törvényczikkel a sajtószabadságot életbeléptette, ennek biztosítékairól is kellett gondoskodnia és gondoskodott is; gondoskodott a többek közt azáltal, hogy a törvényben meghatározott sajtó vétségek feletti ítélkezést az esküdtszékek hatáskörébe utalta. (Ügy van! balfelől.) Joggal nevezhetjük a törvény ezen gondoskodását a sajtószabadság biztosítékának, mert a szabad polgárok nagyobb számú testületének független Ítélkezése megmenti a sajtót a kormányhatalom zaklatásától: (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) megmenti annak lehetőségétől, hogy a hivatásos bírák, a kiknek előírenetele felebbvalóiktól, a kormánytól függ, ezek által a sajtószabadság kárára befolyásoltathassanak, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és megmenti attól, hogy a hivatásos bírák, a kiknek ítélkezései jobbadán a törvény rideg alakszerűségeihez vannak kötve, a sajtót békóba vethessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen és egyéb biztosítékok mellett virágzott is nálunk a sajtószabadság és a sajtó e Szabadságában megtette mindazon nagy és fontos szolgálatokat a közjónak, a melynek megtevése tulajdonképen hivatását képezi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De mint minden emberi intézménynek, ha még oly bölcs és hasznos is, idővel kinövései támadnak, a sajtónak is támadtak 3S