Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

302 108> országos ülés 1897. június 8-án, csütörtökön. őrzése alatt álljon, mint a hivatalnokok cselekvényei és működése. Hiszen nem a polgárok vannak a hivatalnokokért, hanem megfordítva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt nem elég a fegyelmi vagy anyagi jogi felelősség ellenőrzése, e kérdéseknél gyakran hatalmi kérdés vegyül a dologba s a közönség érdeke meghiúsul s a visszaélések folytonosan szaporodnak. Ide tartoznak — nem akarom valamennyit felhozni — elsősorban például a törvénytelen letartóztatások és házkutatások esetei, ide tartoznak különösen a reakczionárius időszakban történni szokott levél- és távirat-titok megsértésének esetei. Ezek egyike sincs ezen javaslat szerint esküdtszékhez utalva. Pedig ide tartoznak természetüknél fogva; mert akkor nem mernének a rendőr urak és a többiek az országban annyira hatalmaskodni, ha tudnák, hogy a közönség ítél felettük. (Élénk helyesés a szélső baloldalon.) A. legjobb, legőszintébb akaratú törvényszéknél is megtörténik, hogy épen a közönség nem kap hatalmi visszaélés ellen oltalmat. Példák vannak rá. Itt van az eset például a véderővita idején, visszaemlékezhetünk, a mikor a ház elnökének az elnöki székből kellete kiszállnia, hogy a kapu elől a katonaságot elparancsolja, mert már a közvetlen territóriumot sem tartotta a hatalom tiszteletben, s a mikor egészen ártatlan emberek hazamenet elgázoltattak, eltiportattak: egyetlenegy eset sem történt, hogy valamelyik, hivatalos hatalmával visszaélő közegnek a hajaszála is meggörbült volna. (Igaz! Úgy van!) A ki lázít a hatalom ellen, a ki erőszakot követ el, a ki sérti másnak becsületét, az büntettessék naeg, de ne maradjon büntetlenül az se, a ki visszaél hatalmával. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslat mégis épen az ily eseteket vonja el az esküdtbíróságok hatásköre alól, pedig megtörténhetik az is, hogy példának okáért rendőrök, a tulajdonjog s házjog sértésével bármikor betoppanhatnak lakásunkba. Ha nálunk sajnos nem áll is az, a mi az angoloknál van, hogy »az én házam az én váram«, de legalább szentnek kell a házjogot tartani. Ki fogja azt ezentúl is megakadályozni, hogy ha tetszik, valakinek az udvarába egy század rendőrséget szállásoljanak be? Egészen máskép állna a dolog s nem mernének annyi törvénytelenséget elkövetni, ha a közönség képviseletében a népbíróság ül a bírói székben (Úgy van ! bálfelöl.) De a főgaranczia nem is ebben, hanem abban a tudatban van, hogy nem cselekedhetünk akármit szabadon. Midőn a t. igazságügyminiszter úr e Prokusztesz-ágyba fektette a hatáskör felosztását, elárulta, hogy a szabadság érdekében semmit, de mindent a hatalom érdekében akar. (Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és szélső baloldalon.) Alkalmul vétetik e törvényjavaslat az anyagi törvény módosítására is, büntetvén, ha valami például a zárt ülésekről közöltetik, holott sokkal nagyobb visszaélés, ha egy panasz kinyomatik, mielőtt abban a bíró ítélt volna. Az alig egy éve megalkotott bűnvádi perrendtarásban továbbá nyoma sincs például annak, hogy a katonai hatóságnál akadálytalnál ne lehessen törvényes teendőket végezni, most egyszerre becsempészik, hogy polgári tisztviselő csak egy katona jelenlétében teljesíthet vizsgálati cselekményt. Hát nem bíznak annak a becsületes eljárásában? Ha pedig nem bíznak, akkor legyen jelen másutt is, necsak a kaszárnyában. A javaslat tehát a politikai, egyéni és pol gári szabadságok biztosítása helyett ezek megtámadására és megsemmisítésére vesz magának alkalmat. Ez nem egyéb, mint további lyukfúrás azon a gáton, mely megment a reakczió elől és csak tovább kell menni, eláraszt bennünket a reakczió egész ária. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És mégis, bár e javaslat fölött a reakczió sötét szárnya suhog, a miniszter úr elég bátor azt mondani, hogy a ki hazafi, az a javaslatot támogatni fogja. Ha ez is hazafias kötelesség, t. ház, miért kell akkor a pártkényszer alá helyezni? (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Én csak egy kényszert érzek, a szabadság nevében azt, hogy egy ily reakczionárius javaslatot soha el ne fogadjak. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Nehogy ez a gonosz szellem fejét felüsse, minden hazafinak kötelessége, hogy annak minden törvényes eszközzel ellenálljon. Ugyanazért magam és elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : Határozati javaslat. »Mondja ki, a t. ház, minthogy a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat azon tartalma szerint is, melyet az igazságügyi bizottság terjesztett elő, megtámadja az alkotmánynak s a közszabadságnak egyik leglényegesebb biztosítékát, a sajtószabadságot, minthogy ezen törvényjavaslat a hatáskört esküdtbíróságok és törvényszékek közt nem az ügyek és bíróságok természetének elve szerint osztja meg és elvonja az esküdtbíróságoktól azon ügyeknek legnagyobb részét, melyeknél a közhatalom kezelőinek cselekményeit kell elbírálni és nevezetesen a személyi szabadság, a házjog, a levél- és távirati titok elleni sértésekben ítélkezni; minthogy a törvényjavaslat mellékesen kísérletet tesz az anyagi jog és a bűnvádi perrendtartás módosítására is, és minthogy a