Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
107. országos ülés 1897, jonins 2-án, szerdán. 279 magyar honpolgár, megkövetelheti, hogy az erkölcsi feltételeknek megfeleljen; ha meg nem felel, ez illető honpolgár jogosítva van nemtetszését nyilvánítani, (Úgy van! a szélső báloldalon. Felkiáltások jobbfeUl: Ne menjen le l) Tovább megyek. A rendőrség e tüntetőt megbírságolja. Kihágásért megbírságolásnak csak ott van helye, a hol a rossz szándék, a dolus megvan. (Zaj jobbfelől.) A ki oda bement, nem tett egyebet, mint a magyar nyelvet védte. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A rendőrség tehát tulajdonképen a magyar hazaszeretetet büntette. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl. Zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Rátkay László: Ugy értesülök, hogy a Vígszínház a német előadásokat beszüntette. De ez — szerintem — nem elég. Gondoskodnunk kell, hogy ezeknek a botrányoknak mindenkorra vége legyen. Legalább is addig, a míg a magyar hazában mindenütt magyar szó hangzik és a magyar színészet meg nem erősödött. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nemcsak itt van a hiba. Ott vannak az orfeumok, a német színészet sgiakja ott is burjánzik s a rendőrség, a mely oly előzékeny, legalább a kormánynyal szemben s oly túl buzgalommal bírságolta meg a tüntetőket, ezekkel az orfeumokkal szemben nem teljesítik azt a kötelességet, a melyet teljesítenie kellene. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. belügyminiszter úr a költségvetés tárgyalásakor igétetet tett, hogy rendszabályt fog hozni ezekre nézve és azt a rendőrséggel a legszigorúbban be fogja tartatni. A rendszabály megvan és benne van az, hogy az orfeumokban és dalcsarnokokban önálló bevégzett cselekményü darabok elő nem adhatók. Nem leszek hosszadalmas, t. képviselőház, hanem röviden csak annyit mondok a t, kormánynak, hogy egyszer valahára legyen férfias és önérzetes a magyar kormány a magyar nyelv kérdésében és a magyar színészettel szemben és e kettőt minden inváziótól, de különösen a német inváziótól mentse meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások.- Csak hogy nem merik ám!) Interpelláczióm, melyet a t. belügyminiszter úrhoz intézek, a következő (olvassa) : »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszterhez. 1. Van-e a belügyminiszter úrnak hivatalos tudomása arról, hogy a fővárosi Vígszínházban német színielőadások tartatnak, hogy azon előadások botrányokat okoznak és csak rendőri oltalom mellett tarthatók meg? 2. Meg van-e győződve a belügyminiszter úr arról, hogy a német színészet a magyar színészetet és vele a magyar nyelvet is veszélyezteti ? 3. Meg van-e győződve a belügyminiszter úr arról, hogy a fővárosban az ily német nyelvű színielőadások bármelyik színházban legyenek is tartva, a jövőben is mindig botrányokat fognak előidézni ? 4. Szándékozik-e ez okból intézkedni, hogy a jövőben a magyar fővárosban egyetlen színházban sem engedtessék meg, hogy német nyelvű színielőadások tartassanak? 5. Végűi szándékozik-e a fővárosi állami rendőrséget utasítani, hogy a fővárosban levő orfeumok és dalcsnrnokokban a bevégzett cselekményü színdarabok előadását feltétlenül tiltsa el ?« Elnök: Az interpelláczió a belügyminiszter úrral közöltetik. Lepsényi Miklós képviselő úr következik. Lepsényi Miklósl T. képviselőház! A budapesti egyetemen tudvalevőleg teljesen anarchikus állapotok uralkodnak, mit többi között a tavalyi egyetemi lázadás és annak okai bizonyítanak. Főoka az, hogy az ott alkalmazott tanárok nem tanárok, hanem üzletemberek, kik részvénytársulatoknál czégjegyzői, igazgatói, felügyelői és egyéb pénzszerző minőségben szerepelvén, csak arra van gondjuk, hogy zsebüket megtömjék. Az egyetemet ennélfogva szintén csak fejőstehénnek tekintik s a közoktatás szempontja előttük a legutolsó. (Nyugtalanság a jobboldalon.) Másik oka az, hogy egyetemünk még mindig az 1849. szeptember 30-án kiadott abszolút császári miniszteri törvény alapján s az abszolút korszak alatt kiadott rendeletek alapján kormányoztatik, ezeket azonban az egyetem kormányzó-testületei csak hallomásból és szokásból ismerik, tehát meg nem tartják. A napi sajtónak e kérdésekkel nagyritkán foglalkozó egyik közlönye koronként rámutatott ezekre a visszásságokra, de orvoslást ez állapotok nem nyertek. Oly visszaélések történnek napról-napra, melyekért az orosz kormány Szibériába küldené a moszkvai, pétervári vagy karkovi egyetem tanácsa tagjait, nálunk azonban senki se törődik velük. A legbotrányosabb ezek közül a következő: Az idén elhunyt dr. Jurányi Lajos, a növénytan rendes tanára éveken keresztül hirdetett rendes előadásokat az egyetemen, s ugyancsak éveken keresztül, a bölcsészeti kar, egyetemi tanács és közoktatási minisztérium tudtával nem tartotta meg azokat, mert betegség czímén szabadságolva volt. Helyette végre tavaly egyik asszisztensét, dr. Fiiarszky Nándort állították be helyettes tanárúi, ki különben addig is tartott helyette előadásokat.
