Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
107. országos ülés 1897. június 2>án, szerdán. 277 ezt fel mert meg vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr a mulasztást inkább feledékenységből követte el, mivel hogy ama figyelmeztetések más egyéb tárgyakkal kapcsolatban mintegy ériatőleg mellesleg lettek előhozva. Hogy tehát mégis ebben a dologban valami történjék, s a mi meggyőződésünk szerint a közérdek kívánja, hogy csakugyan történjék: bátorkodom az ügyet ezennel egyenesen az igen tisztelt belügyminiszter árnak a figyelmébe ajánliini. (Halljuk! Halljuk!) Már említettem, hogy bizonyos kirakatok botránykoztatják a közönséget és sértik a szemérmet és a közerkölcsiséget. Méltóztassanak tudomásul venni azt. Én kötelességemnek tartottam ebben a dologban eljárni és fájdalommal tapasztaltam, hogy épen a legnyilvánosabb helyeken, az Andrássy úton és a körutakon valamennyi antiquar-üzlet, talán kivétel nélkül, legalább azok, a melyeket én láttam, de még egyes könyvkereskedésekben is, még udvari szállító czímmel dicsekedő könyvkereskedésben is, botrányosnál botrányosabb czímképekkel és czímekkel ellátott, erkölcstelen tartalmú könyvek halmaza van kirakva és pedig iskolai könyvek, gyakran ájtatossági könyvek és tárgyak mellett, közvetlen szomszédságban. Vannak ezek között olyan tartalmú könyvek, a melyek czímük után ítélve nenmsak erkölcstelenek, hanem egyenesen hazafiatlanok is, mert a nemzet szaporodásának mikénti meggátlására adnak bűnös tanácsokat. Az optikus - kirakatok pedig csaknem kivétel nélkül igen botrányos ábrázolatokat állítanak ki és árúinak. E tekintetben, fájdalom, az utóbbi időben roppant haladás történt, mert korábban csak mitológiai és allegorikus meztelenségeket lehetett látni, és még legfeljebb hiányosa, i öltözött ballerinákat, czirkuszi és orfeumi dívákat; most a legutóbbi hetekben, sőt egypár hónap óta, fájdalom, már egészen ruhátlan női fényképeket, valójában árnyképeket lehet látni. Azóta van e.-: így, igen tisztelt képviselőház, mióta, fájdalom, fővárosunknak szégyenére is, a Rigó Jancsi-féle kultusz nálunk felkapott. Talán épen azért küldik ide azon kérdéses fényképeket oly nagy számban, mert fővárosunk e kultuszt feltűnően űzte. Fájdalom, a sajtó és a rendőrség könnyelmű elnézése következtében, melyet ebben a dologban tanúsít, egyáltalán nincsen az kizárva, hogy eme szerencsétlen nő arczképe mellett még esetleg az ő kedvesének arczképe is fog dísztelenkedni. Megtörténhetik, t. ház, hogy más ilyen arczképek is megjelennek a kirakatokban, a melyek talán Magyarország egyes, kiváló érdemekkel biró család tagjainak végtelen fájdalmat, kellemetlenséget fognak okozni, a közerkölcsiséget pedig roppantul sérteni fogják. A lapokban olvastam ugyanis, hogy New-Yorkban egy dollárért lehet egy bizonyos művésznőnek Vénusz-képét látni; az illető tudniillik jelenleg modell. Ez annyiban érdekel minket, hogy a hölgy Magyarország egyik legelterjedtebb s legtiszteltebb főúri családja kivándorolt sarjának neje. Milyen botrány lesz az, hogy ha az illetőnek fotográfiája kiakasztatik, hogy ha például egy gróf Bendegúz Ai pádné mint Vénusz lesz látható. De némelyek azt hiszik, hogy ez túlzás. Ámde ki hitte volna co;y év előtt, hogy e tekintetben odajutunk, a hol fájdalom, vagyunk? Azért én szükségesnek tartottam ezt az ügyet itten előhozni, mert a mint előbb is már felemlítettem, e tekintetben, nézetem szerint, a rendőrség és sajtó kötelességmulasztást követett el. Ezekről a dolgokról tudomást sem szerez a fővárosnak különben a tisztesség iránt néha túlságosan érzékeny főkapitánya, a ki a zsákoló dunaparti munkásoknak megtiltja azt, hogy magukon a forró nyári időben könnyítsenek, megtiltja, hogy esetleg meztelen vállal, nyitott mellel dolgozzanak, rájuk parancsol, hogy fedjék be magukat egészen; pedig talán annyit sem mutatnak a testükből, mint az uri nők a nyilvános bálokban; (Helyeslés balfelől) és ugyanezen főkapitánynak nincsen érzéke azon más meztelenségek iránt; (Derültség.) az ő ezernyi közegei közül senkisem látja meg ezeket, a miket a fővárosnak százezrei kénytelen-kelletlen látnak. Daczára ez állapotoknak, én mégis reményt táplálok aziránt, hogy ezen súlyos sérelem a közszemérem, a közerkölcsiség, a női tisztesség és méltóság ellen orvoslást fog találni. Megmondom miért. Visontai Soma t. képviselőtársam beszédjére az igen tisztelt belügyminiszter úr által adott válaszban az is foglaltatik, hogy az ilyenféle ügyeket, mint a melyekről épen szó volt, némely lapok oly módon tárgyalják, hogy »tiszte8séges családokba a lapokat nem lehet beereszteni«. Perczel Dezső belügyminiszter: Olyan lapokat! Mócsy Antal: Én a t. belügyminiszter úr ezen nyilatkozatából azt a reményt merítem, hogy más téren, a hol a hatalma nagy, a hol az Ő közbelépésének nagy eredménye lehet, megteszi a szükséges intézkedést. A sajtónak megrendszabályozása, a sajtó túlzásainak megakadályozása nem áll hatalmában, de az hatalmában áll, hogy a rendőrséget utasítsa, hogy az ilyenfélé kirakatokat figyelemmel kisérje és esetleg az illetékes bíróságnál, ez esetben* a királyi járásbíróságnál a megtorlás iránt feljelentést tegyen, (Helyeslés a baloldalon.) Bátorkodom e tárgyban az előadottak után a következő interpellácziót intézni az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz (olvassa):
