Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
272 * 07, országos ülés 189: magánszemélyt; gyakran megesik, hogy védelmében meg nem engedett eszközökhöz nyúl, vagy — mi még elszomorítóbb — védelmét teljesen elmulasztja, védelméről teljesen lemond, sokszor lemondani kénytelen. Már pedig én úgy gondolom, hogy a becsületérzést nem lohasztani, nem lankasztani, nem elhanyagolni, hanem éleszteni, folyton égő lángban tartani s khetőleg egyforma szabályokhoz 9 érzésekhez kötni kell, mint a jellemképződés, mint a közösenérzés, tehát a nemzeti közérzület leghatalmasabb eszközét. A magyarnak különös kötelessége ez, ki mindig úgy fejlődött, úgy erősödött, példa rá a honfoglalás és a 48-as alkotások, hogy a magaslatra, melyre feljutott, magához emelte gyöngébb társait. Ha az emberek, kik ugyanazon vidéken állandó kötelékben élnek, ugyanegyforma táplálékkal: a becsületről is egyforma fogalmakkal fognak birni, akkor hozzáviszonyítva ugyan kisebb, de ezért abszolút nagy értékű egyéb ideális fogalmaikban is, egyformán fognak gondolgodni; tehát a hazaszeretetben, a haza megvédésének ügyében is. (Tetszés jobbfélöl.) A becsületérzés szülő anyja a bátorságnak, a vitézségnek is, mely ok tanácsolhatja tehát azt, tanítás késztethet arra, hogy egyiknek, az erősebbnek megkönnyítsük, a másiknak, a gyöngébbnek megnehezítsük mindenkire egyenlő értékű legnagyobb kincsének megszerzését, megvédését. Nem találhatom én ezt mindenkinek egyforma mértékkel mérő, szabad gondolkodásnak; nem találhatom én ezt az egyenlőség fogalmával megegyeztetketőnek; pedig a sajtószabadság összetett szó, melyben nemcsak a sajtó, hanem a szabadság is foglaltatik: a mások szabadsága is. Én nemcsak a sajtó szabadságáért, hanem a népek szabadságáért is emelem fel szavamat. Az emberek között az objektivitás nem pihenő, nem lankadó, örök harczban áll a szubjektivitással, és népek, fajok, nemzetek, rendek, osztályok érdeke a versenyben előretörni iparkodik • de ne fogjuk fel nemzetünknek, az egyesek becsületében és a becsületérzésnek emelésében rejlő nagy közkincseit a pillanatnyi érdekek, hanem a teljes, mindenkire kiható, mindenkire jótékony, mindenki javára szolgáló, mindenkinek egyforma jogot adó, mindenkit egyformán kötelező szabadság és egyenlőség szempontjából, messzire s előre tekintő pillantással s keressünk önző kivánságok helyett magasabb fenköltebb, az általános tökéletesedésre, emelésre ezélzó és alkalmatos ideálokat; állítsuk a sajtó vágya, törekvése, iparkodása, kényelme helyébe az összesség óhajtását, tökéletesítését, emelését, javát, igazát. ", június 2-án, szerdán. Azon ellenvetést is ismerem, a maga felé hajló kéz tanított meg- reája, hogy a tervbe vett új jogi intézkedés által a sajtószabadság van megtámadva és veszélyeztetve. Állok az ilyen beszéd elé; mert hisz a hol ily nagy a világosság, nagynak kell lennie az árnyéknak is. (Halljuk! Halljuk !) Eltekintve attól, hogy a sajtó és szabadsága már korunkban oly erős, hogy a legerősebb, tehát senkitől és semmitől félnie, senkitől és semmitől félteni nem kel), igazi százszemű, Eehidna sújtó ArgoszPanoptesz ;'valóságos századvégi arisztokráczia, mely mindnyájunkon akaratunk és beleegyezésünkkel ugyan, de szerencsésen és jól lovagol; eltekintve attól, hogy a szabadság semmi esetre sem terjedhet a büntetlenség határáig, hogy a kelleténél túlbecsülni a szabadságot sem szabad, hogy még a sajtó abszolutizmusa sem lehet mindent pótló s egyedül áldásthozó, s végre, hogy a fokozatos felelősség rendszere s az összes sajtóvétségi anyagi törvények ezentúl is épségben megmaradnak. Ki merem mondani azt, hogy ily beszéd összetéveszti a szabadság fogalmát, az igazság fogalmával. (Úgy van! jobbfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Szabadságában, igenis korlátozva volna a sajtó, ha valamit nem tehetne, mit eddig tehetett vagy mit tenni akar. De hisz azontúl is csak úgy és azt fogja írhatni, mikép és mit írhatott eddig! (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Felelősségének foka, mértéke sem lesz egy hajszállal sem nagyobb, mint eddig volt; csak a felelősségre vonás módja lesz egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb, biztosabb és kevésbbé lármás. (Felkiáltások a szélstt baloldalon : Ez a baji) Az igazság rovására és kiváltságszámba megy, ha vétségeért, melyet elkövetett, nem bűnhődik, akár maga az oka ennek, akár kívüle fekvő körülmények és az egyenlőség rovására megy, ha nem úgy, nem azon mérték erejéig, mint más bűnös. (Mozgás és zaj.) Én részemről még tovább is elmegyek és megvallom azon benső meggyőződésemet, hogy nem hiszem, miszerint a tisztességes sajtónak önérzete, büszkesége, becsülete megengedné azt, hogy ne kívánjon helyt állani teljes mérték erejéig minden szavának, minden tettének minden következményeiért. (Úgy van! jobbfelől.) Az igaz férfiú büntetést kér, büntetést kivan, elítéli, megbünteti még önmagát is, ha rászolgált, ha megérdemelte azt. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Részemről azt tartom, hogy a tervbe vett egyetemes kötelezettségű jogi intézkedés nemhogy ártana a sajtószabadságnak, hanem eléggé alkalmas a sajtónak emelésére; mert idők folyamán és szabad versenyében szükségkép emeli őt mindaz, mi működésének józan korlátokat
