Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-107
107. országos ülés 1897. junhis 2-án, szerdán. 259 Lepsényi Miklós, a magyar királyi vallásos közoktatásügyi miniszterhez, a budapesti egyetemen előfordult némely visszaéle's tárgyában. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén fognak megtétetm. Következik a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat (írom. 138, 169) általános tárgyalásának folytatása. Lakatos Miklós jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Mint az esküdtszéki intézménynek és a szabadsajtóban rejlő erőnek őszinte híve és barátja, valóban csak sajnálattal jelenthetem azt ki, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául sem vagyok hajlandó elfogadni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezen kijelentésemet, a mely az igazságügyi bizottságban is elfoglalt álláspontunkkal is megegyezik, kötelességemnek tartom e helyen bővebben megindokolni azért is, mert míg az igazságügyi bizottságban, mint ez szakbizottságban máskép nem is történhetik, a javaslatnak bírálatából a politikai indokok úgyszólván teljesen ki voltak zárva, addig a javaslatnak a parlamentben folyó tárgyalása alkalmával nem szabad és nem lehet elzárkózni azon fontos politikai okoktól sem, a melyek nagyban hozzájárulnak az igazságszolgáltatási forrásokból merített azon okokhoz, a melyek miatt ezen javaslat nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt jogászai részéről is nagy megtáinadtatásoknak volt kitéve. Madarász József: A nagyközönség részéről ! Barta Ödön: T. ház! A politikai okokról szólva, nemcsak pártállásomnál, de meggyőződésemnél fogva is, kénytelen vagyok elsősorban arra hivatkozni, hogy as alkotmány legerősebb bástyái közé azokat sorolom, a, melyek a 48-diki törvényhozás dicső alkotásai alapján vannak minden magyar ember szívébe bevésve, (Igazi Úgy van! a ssélső baloldalon.) és a melyeket az akkori törvényhozás héroszai, mint az alkotmány ujjáalkotói és részben megteremtői létesítettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenben azt az utat, (Halljuk! Halljuk!) melyet közösiigyi kormányaink követnek, olyanoknak tekintem, a mely a nemzet erkölcsi és anyagi elpusztításához vezet. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, felesleges tételről-tételre bizonyítanom azt, hogy úgy látszik, az alkotmánynak védbástyáiból egyenként akarják kiszedni, de meglehetős gyors egymásutánban, az elpusztítandó szabad magyar nemzet sírjai felé emelendő síremlékhez a köveket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem irigylem azok sorsát, a kik a közösügyes kormányokat ezen munkájokban segítik: ám támogassák hitük és meggyőződésük szerint azok, a kik minden előterjesztett javaslatot habozás és lelkifurdalás nélkííl megszavaznak, ha pártállásról van szó, de ne kívánja a t. kormány a parlament azon tagjaitól, a kik a szabadelvüség sértetlen megőrzésében és fentartásában ismerték fel eddig is az alkotmányos szabadságra felépített magyar nemzet jövőbeni fennállásának legfőbb biztosítékát, hogy ezen rombolási munkájukban nekik segédkezzenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A történelem igazolja, hogy valahányszor a reakezió döngetni kezdte az alkotmány sziklafalait, mindig az volt a legnagyobb veszedelem, hogy benn, az ország határain belül, jelentkeztek hazafias mezbe öltöztetett s tetszetős jeligék alatt működők, (Igaz! Úgy van!) a kik a sánezok megkerülésével vezették be a reakezió szellemét. (Ügy van! a baloldalon.) Én minden agresszió nélkül kérdem: lehet-e egyébnek, mint a reakezió szolgálatában működőnek tekinteni az olyan kormányt, a melynek uralma alatt tüntetni csak a kormány érdekében szabad? (Tetszés a szélső baloldalon.) A magyar állampolgár nem egyéb, mint misera plebs contribuens, és a szerint lesz mérlegelve? A háromszínű nemzeti zászló, a melyért annyi vér folyt, nem egyéb, mint háromszínű rongy és az ország törvényhozása összes tényezőinek jelenlétében és közreműködése mellett lefolyó ünnepség: közönséges majális? (Tetszés a szélső baloldalon.) Mindnyájan érezzük a vád súlyát, melyet a reakezió vádja alakjában a kormány felé hangoztatunk s csak a magyar nemzet kifelé való tekintélyének kímélése tartóztat vissza attól, hogy az egész listát felsoroljuk, a min ez a vád nyugszik. (Halljuk! Halljuk !) Az a beolvasztási törekvés, melynek gyászos emlékei történelmünk legsötétebb lapjait töltik be, mindig karöltve jelentkeztek a szabadsajtóban rejlő erőelleni küzdelemmel, mert mindazok, a kik érezték azt, hogy hatalmi törekvésük legerősebb akadályát a nemzetnek az alkotmányhoz való hűsége képezi, igen jól tudták azt, hogy szabadsajtó nélkül az alkotmány nem egyéb, mint nagy hazugság, a mint azt e<ry nagy hazánkfia mondotta. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatot absztrakté nem lehet mérlegelni s a t. előadó úr is arra figyelmeztetett, hogy mérlegelni kell ezt a létező viszonyainkhoz, azokhoz a, közjogi intézményeinkhez viszonyítva, a melyeknek hatását napról-napra érezzük; hogy mérlegelnie kell azt abból a szempontból, hogy mennyiben lesz az kihatással a nemzet már eddig is megtámadott közjogi szabadságára? Ezen javallat valódi alakját és alkotmányjogi értékét csak úgy ismerhetjük fel, t. ház, ha kissé az álarcz alátekintve, 33*
