Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-92

92. országos ülés 1897. május 1-én, szombaton. 19 Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 17—22. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 23 §-t.) Benke Gyula előadó: Ennél a szakasznál kérem, hogy a ?>mel]ékjövedelem« szó helyett egyszerűen »jövedelem« szót méltóztassék alkalmazni, a harmadik sorban a »bármi« szó helyett »bármily« szót méltóztassék tenni: »bármiíy jövedéiem«. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház ezen módosításokat. (Elfogadjuk!) A ház tehát a 23. §-t ezen módosításokkal elfogadta. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 24—27. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat 28—38. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 39. §-t). Benke Gyula előadó: A második sorban a »követeli« szó után az »és« szó kihagyandó és egyszerűen vessző alkalmazandó. Elnök: Elfogadja a ház ezzel a kihagyással a 39. §-t? (Igen!) Elfogadtatott. Molnár Antal jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat 40—46. §ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a II. fejeset czímét és 47—131. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 132. §-t). Benke Gyula előadó: A 132. §. második sorában a »vagy testi« helyett ez volna teendő: »vagy ha testi«. Elnök: Elfogadja-e a ház a »ha« szócska közbeiktatását? (El!) A 132. §. e közbeszúrással fogadtatik el, Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 133—144. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Következik a kérvények negyedik sorjegyzéke (írom. 155). Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Kassai írók és hírlapírók: a magyar hírlapok után Ausztriában szedett bélyegilleték megszüntetése iránt. Capdebó Ferencz, a kórvényi bizottság előadója: T. ház! A kassai írók és hírlapírók otthona a képviselőházhoz intézett kérvényében előadja, hogy az Ausztriába Magyarországból beküldött hírlapok után épúgy, mint más külföldi hírlapok után egy krajezár hirlapilleték szedetik, ellenben az Ausztriából Magyarországba küldött hírlapok illetékkel meg nem rovatnak. Ez eljárást sérelmesnek tartja egyrészt azért, mert az a magyar hírlapok anyagi és erkölcsi hátrányára van, másrészt pedig a két állam közt fennálló viszonosságnak sem felel meg. Ennélfogva azon kérelmet terjeszti elő, hogy vagy szüntessék meg Ausztriában a bélyegilleték szedése, vagy pedig a bélyegilleték-szabályok 232. §-a rendelkezésének figyelembe vételével az Ausztriából Magyarországba küldött hírlapok után is illetékek rovassanak ki. Kérem a t. házat, hogy a benyújtott kérvényt a pénzügyminiszter úrnak kiadni méltóztassék. (Helyeslés,) Elnök : Kíván-e valaki szólani? Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tárgyban én a pénzügyminiszteri tárcza költségvetésénél nem most, hanem egy évvel ezelőtt szólottam fel, akkor kifejtettem és megvilágítottam azt a helyzetet, a melyet jelenleg ezen kérvényben a kassai hírlapírók világítanak meg. Felhoztam ugyanezen okokat és azt a sérelmet, a mely a magyar sajtón és a magyar hírlapirodalmon esik azáltal, hogy míg a külföldről bejövő hírlapok fizetik a bélyegváltságot,— gondolom, számonként egy krajezárt, Németországból két krajezárt, — addig a bécsi, az ausztriai hírlapok, a melyek pedig óriási nagy számban özönlenek hazánkba, ez alól mentesek. A különbség oly nagy, hogy mint a számítások a múlt évekből a postai statisztika nyomán mutatják, körtübelűl 80—100 ezer forintra menne évenkint az a bevételünk, a melyet az ausztriai hírlapoknak ilyen, a viszonosságon alapuló megadóztatása alapján nyerhetnénk. En akkori felszólalásomban indítványoztam azt, hogy ha már Ausztria így bánik velünk, nekünk sincsen semmi okunk az ellenkezőre és közjogilag is szabadok vagyunk a tekintetben, hogy viszonozzuk ezt, következőleg szedjünk az osztrák hírlapok után is számonként egy krajezár illetéket, Ha pedig financziális állapotaink annyira fényesek, hogy erre a bevételre szükségünk nincs, indítványoztam, hogy akkor az igen tisztelt pénzügyminiszter úr — vagy határozza el ezt a t. képviselőház — ezt a bevételt a magyar hírlapírói nyugdíjintézetnek adományozza. Bizonyosan jó czélja volna és nem vagyunk olyan gazdagok, (Helyeslés a szélső haloldalon!) hanem ilyen jövedelmi forrást nélkülözhetnénk, a mely, mint a kérvényben is fel van tüntetve, a legközelebb múlt évben 84.000 forint bevételt eredményezett volna. A t. pénzügyminiszter xir akkor szives volt nekem válaszolni és pedig nem elutasítólag. Válaszában kiemelte, hogy ő nem talál csakugyan semminemű nehézséget abban, hogy ezt mi esetleg életbeléptessük, és mondom, indítványomat válaszában nem utasította el, a mint 3*