Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-106

252 10<>. országos illés 1897. junius 1-én, kedden. réstütésről van itten szó, hanem egy üdvös reform megalkotásáról. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Az ezelőtt ötven esztendővel alkotott törvényt az élet szükségleteivel és követelményeivel összhangzásba kell hozni, hogy ekként megerősödve, megújultan, nagy erővel és hatalommal szolgálhassa továbbra is a nemzet nagy közérdekeit. (Zaj a szélső baloldalon.) A törvénynek az élet szükségleteivel és követelményeivel összhangzásban kell állania, és ha egy törvényt az élet szükségletei túlhaladnak, úgy, hogy az behatásaiban a közjóra veszélyessé válik, mindéi) józan törvényhozónak kötelessége ezen törvénynek reformálása. Ezekből kiindulva én nem tartom helyesnek és elfogadhatónak azt az álláspontot, mely a javaslatot a szabadelvűség és az 1848-iki sajtótörvény alapelveinek szempontjából elítéli. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Miért nem helyesel neh? Nagy a lelkesedés! Pedig muszáj volna!) Gr. Batthyány Tivadar: Nem muszáj itt senkinek! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne diskuráljanak egymással. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Egy másik tétel, a mely fel van állítva és a mely köré a javaslat ellen szóló urak nagy száma csoportosul, az, hogy a szabiid sajtó az alkotmánynak és a közszabadságnak legerősebb védbástyája. Ez igaz. E tekintetben mindannyian egyetértünk és azt hiszem, ellenmondás nélkül hozzátehetem, hogy szabadsajtóra Magyarországnak állami léte érdekében is feltétlenül szüksége van. De határozottan kétségbe kell vonnom annak helyességét, hogy valaki e javaslatot e szempontokból bírálja és elítélje, mert a javaslat e rendelkezése mindezeket a legtávolabbról sem érinti. Itt csak két, a büntetőtörvénykönyvben meghatározott büntetendő cselekményről van szó; a magánszemélyek becsületének megsértéséről és rágalmazásáról. Lehet-e e cselekményeket ama nagy keretbe beilleszteni, melyben az a sajtó működik, mely az alkotmányt és közszabadságot védi? Ezeket együtt említeni nem lehet és nem szabad, ha ösak a nagy eszméket értékükben alászállíiani, porbakeverni nem akarjuk. Az állam azon polgárai, kik részesei ugyan az alkotmánynak, de alkotmányos jogaikat közvet lenül nem gyakorolják, a kik az állam politikájának megállapításában, annak vezetésében, az állam igazgatásában közvetlenül részt nem vesznek, kik az államigazgatás minden ágától távol állanak, szóval, a kik polgártársaikkal szemben közhatalmi jogot nem gyakorolhatnak; azok cselekményei az alkotmány és közszabadság érdekében nem támadhatók. Az ügyvédet, orvost, gazdát, kereskedőt, ; iparost a maga üzleti kenyérkereseti működéséj ben elkövetett cselekményeért az alkotmány és a közszabadság érdekében a sajtó kiváltságos ellenőrzése alá helyezni nem szükséges Az ő cselekményeik, ha a büntetőtörvénykönyvbe bele is ütköznek, az alkotmányt és közszabadságot nem érinthetik. Ez ellenében felhozzák, hogy magánszemélyek cselekményei is érinthetik a közérdeket, még pedig a társadalmi közérdeket. Ezt nem vonom kétségbe, de e cselekvények nem bírálhatók az alkotmány és a közszabadság szempontjából. Magánszemélyek által elkövetett cselekmények is érinthetnek közérdeket; de midőn e cselekvényeknek a sajtó ellenőrzése alá helyezéséről van szó, figyelembe veendő, hogy e személyek cselekményei lényegesen és élesen különböznek attól a közérclektől, melyet a közfunkcziót gyakorló egyének cselekvényei sérthetnek. Az állam érdeke, az igazságszolgáltatás, sőt a sajtó érdeke is azt kivan ja, hogy e különböző cselekmények a maguk különleges természete szerint különböző elbánásban is részesüljenek. Ha egy nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet igazgatójáról azt írják, hogy az a maga üzleti körében csalásokat követ el, nem tagadom, t. ház, ez közérdekbe ütközik, de ez a cselekmény sem a közszabadságnak, sem az alkotmánynak a közérdekéből nem bírálható. (Nagy zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) És mihelyest azon a téren mozgunk, a melyen az alkotmánynak és a közszabadságnak a közérdekével nem találkozunk, feltétlenül szükséges, hogy a sajtó a maga közleményeiben nagyon óvatossá legyen. Hentaller Lajos: Hozzák be az előleges czenznrát! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Megkívánja ezt az államnak, megkívánja az állampolgároknak az érdeke. (Felkiáltások a szélső baloldalon: A kormány érdeke!) És akkor, midőn ezen kérdésnek a szabályozásába bocsátkozunk, elsősorban és mindenekfelett az állampolgárok nyugalmának, becsületének, exisztencziájának kérdése, kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. Nem gyarapítja az a sajtószabadságot, nem emeli annak tekintélyét és népszerűségét, ha egyes munkások egy eklatáns bűncselekményért büntetlenül maradnak. Es a javaslatnak nincs is egyéb czélja, mini ezen esetek számának kevesbítése, mert mindnyájan igen jól tudjuk, hogy a büntetlenségnek a leple alatt ott burjánzik fel a gondatlanság, a lelkiismeretlenség és a bűn, ott üti fel a fejét minden közszabadságnak legnagyobb ellensége: a terrorizmus. (Igaz! Úgy van! jóbbfelől.) Ha egy pénzintézetnek az igazgatójáról a sajtó azt közli, hogy üzlete körében csal, ha ez igaz, nincs büntetendő cselekmény, a sajtó azt.