Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-104
101. országos ülés 1897. május 26-án, szerdán. 211 megindítani, de az iratokat a fenyítő eljárás megindítása végett a büntető bírósághoz is ál túltenni ?« (Élénk helyeslés é$ tetszés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Részletes hivatalos jelentés hiányában nem vagyok abban a helyzetben, hogy az interpelláczióra már ma érdemlegesen válaszolhassak. Csak három rövid kijelentésre szorítkozom. A képviselő úr azt hozza fel, hogy eltekint ettől meg attól, meg amattól. Teljes joga van eltekinteni, csak egytől ne tekintsen el: attól a fő és kardinális elvtől, hogy oly dolgot, mely a maga bírái előtt még nem jogerős, (Nagy zaj és nyugtalanság balfelől. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl) a miben csak elsőfokú határozat van s a miben esetleg én a végső fokon leszek hivatva annak idején ítélni, itt fel ne hozzon. (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) 0 nemcsak törvényhozó, hanem ügyvéd is. Nem tudom, mit szólna arról a kollégájáról, a ki, ha a járásbíróságnál elveszt egy ügyet, nem felebbez, hanem ügyét idehozza. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondás balfelöl.) Én alkotmányunknak e legalább is oly fontos, kardinális elvet akarom megóvni, csodálom, hogy ezt zokon veszik. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl) Második megjegyzésem ez. Igenis, sajnálattal érezzük azt a hiányt, hogy nálunk a gyülekezési, az egyesülési jog törvényben szabályozva nincs. Foglalkozunk e kérdéssel; de egyről biztosíthatom úgy az interpelláló képviselő urat, mint az egész házat: hogy ha én leszek abban a szerencsés helyzetben, hogy e törvényjavaslatot benyújthassam, lesz gondom rá, hogy kiskorúak és nem önjogúak csak apjuk vagry gyámjuk beleegyezésével vehessenek részt gyülekezésben. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj bálról.) Visontai Soma: Reméljük, hogy nem ez a kormány fogja beterjeszteni ! Perczel Dezső belügyminiszter: Ha, mint remélem, nálam erősebb férfiú lesz e helyen, az még inkább át lesz hatva ennek igazságától. Végre egy harmadik megjegyzésem is van. A képviselő úr azt mondja: ő és pártja gondoskodni fog erről és arról. Elismerem ahhoz való jogát, hogy mindenről gondoskodjék; ez szép tőle és nem is hibáztatom. De biztosíthatom, hogy én is fogok arról gondoskodni, s a kormány sohasem fogja engedni, hogy az, a mit e házban a törvényhozás gyakorol, illuzóriussá tétessék azáltal, hogy kivitetik az utczára s nem jogosult tényezőkre bízatik. Ezt tartotíara szükségesnek előzetesen kijelenteni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról. Nagy saj a bal- és szélső baloldalon.) Gajáry Géza: Szükségtek van a quótánál az asszisztencziára! (Zaj.) Olay Lajos: T. ház! Bár a belügyminiszter úr érdemben nem felelt, mégis néhány megjegyzést kell tennem válaszára. Az 1869. évi IV. törvényczikk a bírói funkcziót teljesen elválasztotta a közigazgatási funkcziótól, azzal a czélzattal, hogy minden bírói funkcziót a bíróság végezzen s a rendőrség csak preventív, úgynevezett rendőri intézkedéseket tehessen. De a szabadelvű párt, mely alkotmányunk fennállása óta kormányoz, nem tekintett soha egyebet, mint a hatalmi érdeket. Azért hozta a törvényeket úgy, hogy ne független elemek, hanem az ő közegei, eszközei bíráskodhassanak és támadhassák a szabadságot. Hisz ez irányban sokkal jobb helyzete volt az országnak a Bach-korszak alatt. A miniszter úr, azt hiszem, tudni fogja, hogy a Bach-korszak alatt a reudőrség csak öt forintig bírságolhatott és ha a bírság öt forinton felül volt, az illető büntetendőt már saját bírósága alá vitték és az ítélt felette. Szégyen erre a híres szabadelvű korszakra, hogy raoat neküiik,;magyaroknak, sok tekintetben a Bach-korszakot sokkal jobbnak kell tartanunk, mint ezt a híres szabadelvű korszakot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a t. miniszter ár liberalizmusából nem kérek. Nagyon jól tudom, hogy ha rendes bírói ítéletről volna szó, nkkor nem volna helyén azt itt a parlamentben előhozni. De a jelen esetben nemcsak ítéletről van szó, — bár az is undorító — hanem szó van arról a visszaélésről, a melyet a szabadelvű kormány érdekében a rendőrség folyton elkövet és a melylyel az egyetemi polgárokat, általában pedig a polgárokat elijeszteni, elrémíteni akarja a szabad véleménynyilvánítástól. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy azok az egyetemi polgárok kiskorúak. Lehet, hogy kiskorúak, de elég érettek arra, hogy lássák azt a pusztítást, a melyet ez a szabadelvű kormány a közszabadságban véghezvitt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha már azok az egyetemi polgárok is úgy gondolkoznának, mint a hogy nagyon sokat gondolkoznak az országban, hogy első zsebemnek az érdeke, akkor hová lenne a szabadelvtíség ? Hová lennének a közszabadság intézméuyei ? Van e a világon állam, a hol a közszabadság intézményeit nem az egyetemi hallgatók nemesen pezsgő vére és ideális gondolkozása veheti; mindenütt nemcsak hogy részt vesznek azokban a mozgalmakban, hanem azokban valósággal a vezérszerepet játszák. Minthogy a t. miniszter úr nem tartotta Szükségesnek érdemben válaszolni, nekem sem 27*
