Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

192 1°3. országos tllés 1897. május 25-én, kedden. intézményt méltóztatott javasolni, a mely alkalmas a pártpolitikát a bíráskodás terére bevinni. Csak így lehet megérteni, hogy valaki ezt teszi, mert ÍI maga részéről azt gondolja, hogy jövőben olyan kormányok sohasem jöhetnek, a melyek szemében még önök is szabadelvűek lesznek és nem fogják majd önökre alkalmazni azt, a mit most abban a hitben, hogy mindig és mindenkor uralomban és hatalomban maradnak, akalmazni akarnak. Ez volt az oka annak, hogy mi viszont okvetlenül mindazon garancziákat követelj'ük, melyek szükségesek arra, hogy az esküdtbírósági intézmény ne csak magában mint bírósági intézmény, hanem mint az alkotmányos politikai szabadságnak egyik garancziája is létesíttessék minálunk. Már pedig a mellett a modus mellett, a hol ki lehet válogatni tetszés szerint az esküdteket, az intézménynek épen ez az oldala hiányzik. Meglehet, meglesz a többi oldala; meglehet, hogy ebben a tekintetben is felébred a társadalom, látva, hogy mit akarnak vele tenni — mert hiszen, úgy látszik, önök is azt gondolják, hogy akkor ébred fel a magyar, hogy a magyar nyomva jó — és erre építjük mi azon óhajtásunkat s azért ellenezzük, hogy ne kiválasztás történjék, hogy lehetőleg meghatározzuk már az alaplajstromban mindenkor azt, hogy a kire. a sors esik, az alkalmas is legyen esküdtnek, s ezért a kisorsolás elve vétessék fel. Az általános vitánál ez nem dőlt el, csak általánosságban elfogadtatott. így tehát én bizonyosan nem tudhatom, de fel kell tennem, hogy mégis talán bizonyos tért enged a túloldal a kapaczitáeziónak és képesek lesznek áttérni a jóról a jobbra, vagy a rosszról a jóra. Mégis kénytelen vagyok megtenni ezen alkalommal módosítváuyomat, a mely így szól: hogy az első bekezdésében e szakasznak e szó után: »alaplajstromba« tétessék: »sorshúzás« útján kiválasztott esküdbírósághoz a következő évben szükséges esküdteket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meglehet, sőt a mi parlamenti viszonyaink közt talán valószínű is, hogy módosítványom is csak egyszerű leszavazíatásnak lesz kitéve, de nekem mégis kötelességem ezt megtenni, mert én a kötelességet nem úgy értem, hogy annak teljesítése attól feltételezendő, vájjon más is teljesíti-e kötelességét. (Mozgás jóbbfelől.) Én megtettem a magamét, a t. ház fog bölesesége szerint határozni. (Helyeslés a szélső bah oldalon.) Még egyes javaslatokkal kell foglalkoznom, melyek e szakaszoknál benyújtattak, még pedig miután ugyanebben a kérdésben újra felszólalni a házszabályoknak sem felel meg, valószínűnek kell tartanom az általános vita után megejtett szavazásnál fogva, hogy ezt a módosítványomat, hogy a kisorsolás legyen az alapelv, nem méltóztatnak elfogadni. Erre az esetre tehát még miudig szem előtt kell tartanom, hogy a mit lehet, megmentsünk a politikai szabadság és az intézmény javára. Ezen szempontból fogok foglalkozni az előterjesztett módosítvanyokkal. Itt a köztisztviselőkre vonatkozólag terjesztett elő Sághy Gyula t. képviselőtársam egy javaslatot, a mely úgy elvben talán helyesnek tartható, mert bizonyos módját adja annak, hogy ne történjék teljesen önkényesen a szelekczió, de azon viszonyoknál fogva, a midőn pláne azon hiányos statisztikai adatok alapján, melyeket a t. igazságügy miniszter úr előterjesztett, nem lehet egészen pozitive ítélni a felett, vájjon lehet-e oly számtani arányok szerint kimondani, hogy egy negyedrész vagy fele legyen köztisztviselő, én az ilyen arányok Szerinti kimondást, bár az elvet helyeslem, czélszerűnek nem tartom. Azután itt van Ragályi Lajos t. képviselőtársamnak módosítása. Én is úgy magyarázom azt, hogy itt a »szükséges« szó annyit jelent, — a mint a törvényjavaslat indokolásában, a melyet a miniszter úr beadott — meg van mondva, — még ha duplán számítanak is — mert lehet, hogy ki is esnek mentességi okoknál fogva — mintegy 480 esküdt lesz a maximum, a melyre szükség lesz, mert ha két ülésszakot tartanak szem előtt, akkor mintegy 240 az és így, hogy a lehető latitnde meglegyen, 480 ra történik a számítás. Lehet, a szükséges alatt ezt a 480-at érteni, de jöhet egy másik miniszter, aki úgy fogja érteni, hogy elég 240. De viszont a ki csakugyan azon szempont szerint akar eljárni, mint a t. miniszter úr szerény nézeteimre adott feleletében mondotta, hogy csak arról van szó, hogy az alkalmasokat kiválogatja és nem épen magát azt a létszámot, az nagyon természetesen bizonyos mértékben már ezt a törvényt úgy fogja kezelni, hogy az mégis veszít a hibásságából és bizonyos tekintetben kisebb fokú veszélyt rejt magában, mintha egyszerűen meghatároztatik előre, hogy az a 240 választatik ki. Mivel ez is némi garanczia arra, hogy a kisorsolásnál tágabb tér nyilik a véletlennek és nem fog egyik-másik hatalmas pártembernek befolyása érvényesülni, ezen szempontból mégis elfogadom és hozzájárulok Ragályi Lajos t. képviselőtársam módosításához.De még egy van, a mire okvetlenül szükséges nekünk reflektálni és erre — őszintén megvallom — azt hiszem, a t. igazságügyminiszter úrnak beszéde is bizonyos tekintetben inviácziót ad. Mert azt mondotta, hogy nekem sem ideálom az, hogy nagy számban legyenek ott köztisztviselők, lehetnek helyek, a hol arra szükség van, de azokmtk más rendeltetésük van. Hogy a köztisztviselőket