Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

V7. május 25-én, kedden. J9(J 103. országos filés 18Í Ragályi Lajos: T. ház! Nem tudom, hogy érdemes-e előterjesztenem a 15. §-hoz módosítványomat, a mely igen csekély és jelentéktelen, de a melyet megint ugyanazon szempontra alapítok, a mely ellen a miniszter úr oly határozottan tiltakozik, hogy tudniillik minden Jehető módon zárjuk ki a pártpolitikának beavatkozását ebből a dologból; mind a mellett megteszem, mert némi támpontot találok a saját módosítványomra a miniszter úrnak az általános vita során tartott záróbeszédében. A 15. §. tudniillik arról szól, hogy ez a szelegáló bizottság az alaplajstromból kiválasztja az esküdtbírósághoz a következő évre szükséges esküdteket. Hogy hányat válaszszon ki, arról a szakasz így intézkedik : »ezek számát mindenik esküdtbíróság területére nézve az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg«. A szám megállapítása tehát a miniszterre van bízva. Én azonban ugyanazon felfogásban vagyok, a melyet a miniszter úr a maga záróbeszédében helyesen domborít ki, a hol a szelegáló bizottságról beszélvén, azt mondja (olvassa): »A törvényszéki elnök elnöklete alatt összeül egy bizottság, a mely a javaslat szerint áll egy bíróból és három törvényhatósági bizottsági tagból; ezek első sorban vizsgálat alá veszik az alaplajatromot, elintézik a felszólamlásokat, és a mikor ez megtörtént, eszközlik a kiválasztást, annak pedig lényege az, hogy az alaplajstromba felvettek közül azokat, a kikre nézve kizáró okok forognak fenn, vagy mentesek, vagy ha oly körülmények forognak fenn, a melyek az esküdtbírói tiszttel össze nem egyeztethetők, kihagyják, a többit pedig az évi lajstromba beiktatják.* A miniszter úr beszéde szerint tehát nemcsak annyi esküdtet kell az évi lajstromból kiválasztani, a mennyi az illető helyen vagy vidéken az esküdtszéki szolgálatra szükséges, hanem ennél esetleg sokkal többet. És én itt abban megint egy biztosítékát látnám auuak, hogy a pártpolitika lehetőleg kizárassék, hogy ha a miniszter úr megnyugtató felvilágosítást adna az iránt, hogy rendeletében csakugyan arra az elvre akar helyezkedni, a melyet záróbeszédében kifejezett, hogy tudniillik a szelegáló bizottságnak nem az volna a, teendője, hogy olyan helyen, Hol a valószínűségi számítások szerint 300 esküdtre van szükség, csak 300 vagy mondjuk, az esetlegekre való tekintettel, 400 esküdtet válaszszon ki, hanem hogy a szelegáló bizottságnak az legyen a feladata, hogy kiválaszszon minél többet. Például Budapesten a javaslat szövege szerinti intézkedés alapján elő fogna állhatni az a helyzet, a melyre Holló Lajos igen tisztelt képviselőtársam hivatkozott. Ha tudniillik kimondatnék, hogy Budapesten csak annyi esküdt választandó ki, a mennyire Budapesten szükség van: akkor megtörténhetik az, hogy ezek a t. pártklubbok maguk közt fogjrk felosztani a számot a kiválasztás ezután ez alapon fogna történni. De ha a miniszter úr azon másik elvre helyezkedik, a melyre beszédében utalt, akkor Budapesten legalább húszszor annyi esküdtet kell választani, mint a mennyire szükség van, a kik között azután sorshúzás döntené el, hogy kik jönnek szolgálattételre, s akkor a pártatlanság kérdése mindenesetre nagyobb mértékben meg lesz oldva. De annak, t. ház, hogy a miniszter úrnak és esetleg utódjai valamelyikének rendeletében ezen felfogás érvényesüljön, szerény meggyőződésem szerint prejudikálna az a szöveg, a mely a 15. §-ban, hogy tudniillik (olvassa): »Kivá!asztja az esküdtbírósághoz a következő évre szükséges esküdtedet és helyettes esküdteket«, mert ebben már mintegy ki volna mondva, hogy nem többet, mint a menynyire szükség van. Ezt én kikerülni óhajtanám, s a midőn egyrészről kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy az ellennézetűek megnyugtatása szempontjából lenne szives ismételni azon tett nyilatkozatát, hogy csakugyan azon elv alapján akarja majd a számok megállapítását eszközöltetni, hogy lehetőleg mentől több szám választassák ki, másrészről bátor vagyok előterjeszteni azt az indítványt, hogy a 15. §. második sorában e szavak helyett: »évre szükséges* tétessenek e szavak: »évben szolgálatra behívható«. Úgy, hogy a paragrafus a módosítással így szólna (olvassa): »A bizottság a felszólalások elintézése után az alaplajstromokból kiválasztja az esküdtbírósághoz a következő évben szolgálatra behívható esküdteket és helyettes esküdteket.* Erdély Sándor igazságügyminiszter: Sorsolás útján! Ragályi Lajos: A miniszter úr azt mondja, hogy kisorsoltatnak; tudom, de épen a végből akarom, hogy mentől tágabb keretben legyenek kisorsolhatok és akarom hangsúlyozni azt, a mit felolvasott beszédében ő is helyesen hangsúlyozott, hogy a szelegáló bizottság ne azt tekintse feladatának, hogy ott, a hol 400 esküdtre van szükség, a miniszter csak négyszázat szelegáljon, hanem állapítsa meg a miniszter a számot a helyi viszonyokra való tekintettel mindenkor úgy, hogy a szelegált mennyiség mentül nagyobb legyen, hogy azután a sorsolás alkalmával a sorsra bízassék a valósággal működő esküdteknek ebből a nagyobb számból való megállapítása. És például itt Budapesten egészen bizonyos, hogy bátran meg lehet tízszer annyiban állapítani az intelligenczia nagy mérve folytán azt a numerust, a mely kiválasztás útján az évi lajstromba bejön, a melyből aztán a