Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

188 103. országos ülés 1897 . május 25 én, kedden nak végre, s a melyek végrehajtatnak, azok egyoldalúan hajtatnak végre, félremagyaiáztatnak, kihasználtatnak az uralkodó kormányrendszer további fcntartása érdekében. így korrumpáltatik a közvélemény, így van az, Hogy túlnyomó részben nem azok jutottak be a képviselőházba, kik az igazi közvélemény kifolyásaként képviselhetnék a magyar választóközönséget. Másik megjegyzésem az, hogy törvényalkotásnál nem szabad a kormánynak figyelembe venni azt, hogy bizalmatlansággal vagyunk-e a kormány iránt, hanem ellenkezőleg, minden k?utélát, minden biztosítékot meg kell adni, mely a bizalmatlanságot eloszlatni alkalmas, a mint azt igen tisztelt barátom, Horánszky Nándor előbbi felszólalásában nagyon szépen kifejtette. Áttérve magára a szakaszra, már az általános vitában kifejtettem azon aggályaimat, — miként, mások is — melyek az esküdtszék összeállítása tekintetében abból a körülményből származhattak, hogy a köztisztviselők felvétele az évi szolgálati lajstromba ezen törvényjavaslat szerint korlátlan számban meg van engedve. Megtörténhetik nagyon könnyen az ország igen sok vidékén, hogy ezek az évi szolgálati lajstromok túlnyomóan köztisztviselőkből fognak összeállíttatni, s akkor hiába van kisorsolás, mert a köztisztviselők oly túlnyomó számban fognak szerepelni, hogy az esküdtbíróság teljesen elveszti a népbíróság jellegét s tisztán hivatalnokbírósággá fajúihat el, s igaza lesz Polónyi Gréza képviselőtársamnak, ki azt mondta, hogy az ily módon összeállított esküdtbírósággal szemben feltétlen előnyt érdemel bármely szakbíróság, mert az a pártatlan és független igazságszolgáltatás nagyobb garancziáival és több attribntumával fog rendelkezni, mint az ily módon összeállított esküdtbíróság. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) A t. igazságügyminiszter felhozta, mikor Győry Elek t. képviselőtársamnak 6. §-nál előterjesztett azon módosításáról volt szó, mely a tisztviselők teljes kihagyását kontemplálta, hogy az alaplajstromba minden esküdtképes egyén felveendő, ennek folytán az alaplajstromban átlag a köztisztviselőkkel szemben a többi esküdfképes egyének túlnyomó többségben lesznek. Az igaz, de ez csak akkor nyújtana biztosítékot, ha az egyes szolgálati időszakokra kirendelendő esküdttagok magából az alaplajstromból sorsoltatnának ki, de mikor ezt előbb a szelekezió előzi meg és a kisorsolás az évi szolgálati lajstromból eszközöltetik s az évi szolgálati lajstromban a köztisztviselők túlnyomó számban lehetnek képviselve: akkor a kisorsolás sem segít ezen, s csak egészen véletlen lenne, ha nem tisztán hivatalnok-bíróság, hanem valóságos esküdtbíróság fog alakíttatni. Ezért én nemcsak a magam nevében, hanem azon párt megbízásából is bátor vagyok a 15. §-hoz a következő módosítványt benyújtani: A 15. §-nak azon szavai után: »kiválasztja az esküdtbírósághoz a következő évre szükséges esküdteket és helyettes esküdteket* teendő: »akként, hogy azok közé köztisztviselőket egy negyedrésznél nagyobb számban nem vehet be«. Méltánylom a t. miniszter úr azon megjegyzését, hogy teljesen nem nélkülözhetők a köztisztviselők, bár én az esküdtszék egészséges funkeziója érdekében a teljes kihagyást kívántam volna. De minthogy már ez nem lehet s mert talán e mód mellett egyes vidékeken nem lehetne kellő számú esküdtképes egyént találni: elfogadom a köztisztviselőket is, de csak bizonyos töredékrészben. De azt már nem ismerhetem el, hogy ennél nagyobb számban is szükség volna a köztisztviselők résztvételére. Nem fogadhatom el "sem azt az okot, melyet egyesek felhoznak, bár a t. miniszter úr ezt az okot, tudniillik a nemzetiségi viszonyokat kizártnak tartja, sem azt, mintha általában a köztiszviselők csak ily kisebb számban leendő felvétele mellett, mint én javaslom, nem lehetne az ország igen sok vidékén megfelelő esküdtbíróságot alakítani. A mi a nemzetiségi viszonyokat illeti, nem is képzelhető, hogy a nemzetiségi vidékeken is ne volna annyi intelligens elem, mely az állam nyelvét teljesen érti, azon írni és olvasni tud, s a mellett híj honpolgár, hogy kivált ha bizonyos számú köztisztviselők is felvétetnek, alkalmas esküdtbíróságot alakítani nem lehetne. A mi a második okot illeti, ismétlem, azt sem fogadom el, hogy volnának vidékek, a hol az intelligens elemek csekély számánál fogva, módosításom elfogadása mellett ne lehetne megfelelő esküdtszéket alakítani. De hisz a mennyiben ez egyes vidékeken mégis előfordulhatna, e javaslat módot nyújt arra, hogy ugyanazon tábla területén levő két törvényszéki terület egyesíttessék. Én ugyan ennek sem vagyok nagy barátja, de ebben sokkal kisebb veszélyt látok az esküdtszék egészséges funkeziója szempontjából, mint abban, ha az esküdtbíróságnál túlnyomó számban szerepelnek a köztisztviselők. Ha a t. táloldal azt állítaná, hogy még e módosításom elfogadása mellett sem lehet az ország nagy részében vagy csak egyes vidékein is az esküdtszéket megalkotni: ezzel azt mondaná ki, hogy Magyarországon nincsenek elég számban az esküdtszékhez megkívántató elemek, hogy tehát az esküdtbíróság behozatala korai, elhibázott, vakmerő kísérlet. De mert ezt bizonynyal nem akarják állítani, a mint ez nem is állítható: akkor vallanak be hát inkább azt, hogy nem esküdtbíróságot, hanem hivatalnok -bíróságot akarnak saját politikai czéljaik szolgálatára. Hiez maga a t. miniszter úr is elismerte, hogy erre