Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

186 103. országos ülés 1897. május 25-én, kedden. A dolog lényege az, t. ház, hogy a javaslat szerint a királyi törvényszékeknél november havában összeül egy bizottság, melynek két teendője van. Az egyik teendője az, hogy vizsgálat alá veszi egyik napon a felszólalásokat és azokra tett észrevételeket, lóásik teendője pedig az, hogy vagy a szelekeziót végzi, vagy — ha esetleg a ház másként határoz — a sorsolást teljesíti. Ez a két munka, ez a két cselekvés annyira csekély és annyira kevés, hogy azt — különösen egy kisebb törvényszék területén, vagy mondjuk a vidéken — nagyon könnyen elvégezheti a javasolt bizottság s ebben a törvényhatóság bárom bizalmi férfia. Ha ez így van, akkor nem tudom megérteni, minek választ a törvényhatóság ezen bizottság tagjaiul tizenkét embert, mikor kiiencz embernek egyáltalában semmi néven nevezendő teendője és dolga nincsen? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen csekély munkálatot az a három ember, a kiket a törvényhatóság bizalmi férfiakként megválaszt, teljesen, tökéletesen és kényelmesen el tudja végezni, s így a többi megválasztott bizalmi férfiakra szükség nincsen. Ha az igen tisztelt miniszter úr a törvényjavaslat álláspontjához mégis ragaszkodik, akkor kénytelen vagyok feltételezni azt, hogy az esküdtszéki bíróságot mégis ki akarja szolgáltatni a pártpolitikai érdekeknek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt kell feltételeznem, mert miért kell tizenkét embert választatni oly munkára, a mely nemcsak jelentéktelen, de kevés időt is vesz igénybe, és mikor azt a kevés munkát három embere a bizottságnak, a 14. §-ban letett működési körben teljesen és tökéletesen elvégezheti. Igaza van Ragályi Lajos t. barátomnak, midőn elmondotta lefolyását annak a választásnak, melyet a törvényhatóság saját kebelében végez és végezni fog. Tudvalevő dolog az, hogy a főispánoknak milyen hatalmas befolyásuk van, minélfogva a legtöbb vármegyében csakis a pártszempont lesz az, a melynek befolyása alatt az a tizenkét bizalmi férfiú választva lesz; ne adjunk tehát arra módot, ne adjuk meg a lehetőségét annak, hogy már a törvényhatóság kebelében ezt a szép intézményt pártérdekek szolgálatába vonják. És azután ha megválasztja a törvényhatóság a tizenkét bizalmi férfiút, akkor jön a törvényszéki elnök részéről a neki szükséges három bizalmi férfiú kiválasztása. Miért adjunk mi alkalmat arra, hogy a törvényszéki elnökről csak feltételezhető legyen, hogy ő pártpolitikai szolgálatnak tesz eleget? Miért válaszsza ő szabadon a tizenkettő közül a hármat? Válaszsza meg a törvényhatósági közgyűlés azt a három embert, a kikre szükség van. Ezen három emberhez lévén a törvényszéki elnök kötve, feladatát ezen bizottság teljesen meg fogja oldhatni. Ha a három ember közül akár az egyik, akár a másik nem jelenhetne meg, vagy akadályozva lenne a teendőket végezni, úgy válaszszon a törvényhatóság póttagokat, a kiket az elnök a megválasztás sorrendje szerint hívjon be. (Helyeslés balfelől.) Ez a kérdés, t. ház, szoros összefüggésben van a 18. §-szal, mert ha már itt kimondja az igen tisztelt ház, hogy ez a bizottság csak három bizalmi férfiúból és még néhány pót bizalmi férfiúból fog állani, akkor ehhez képest kell hogy módosuljon a 18. §. Az én szerény módosításom szerint tehát a 14. §. idevonatkozó része így szólana (olvassa): »Ennek a bizottságnak elnöke a törvényszéki elnök, tagjai egy bíró és három bizalmi férfiú, a kiket az illető tőrvényhatóság a 18. §. értelmében megválaszt, a meg nem jelent vagy egyébként akadályozva levő bizalmi férfiú helyébe a póttagok sorrendben hivandók meg az elnök által ugyancsak a 18. §. értelmében megválasztott póttagok közül.« (Helyeslés a baloldalon.) Ez volna erre vonatkozólag az egyik indítványom. Másik módosításom pedig a következő: A 14. §. első bekezdésének végére — egyszerűen felolvasom — ezek teendők: »a bizottság határozatképesséo'éhez az elnökön és a bírón kivtíí legalább egy bizalmi férfiúnak jelen kell lenni.« Ezzel azt. akarom elérni, hogy esetleg ne legyünk kitéve annak, hogy kizárólag a bíróság eszközli ezt a szelekcziót vagy esetleg a sorshúzást; azért igen kérem a t. miniszter urat, hogy ezen módosításomat elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! A törvényjavaslat felett folytatott általános vitát és most a részletes vitát az jellegzi, hogy a t. képviselő urak ennek az országnak azon polgáraiban, a kik a javaslat végrehajtásával mint az állam közegei foglalkozni fognak, egyáltalában nem bíznak, önállóságukat, függetlenségüket és meggyőződési becsületességüket kétségbe vonják. T, képviselőház! Ebből az álláspontból kiindulva, czélszeríí a kitűzött czélnak és az igazságszolgáltatás ezéljainak megfelelő törvényt alkotni nem lehet. Én dőterj esz tettem a t. háznak az alapelvéket, a melyekbői kiindultam. Kétségtelenül az volt az álláspontom, hogy Magyarországnak azon polgárai, kiknek közreműködésére ezen törvény végrehajtásánál számítok, hazafias kötelességüket önállóan, függetlenül és I kizárólag csak az igazságszolgáitatás ezéljaíra