Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

103. országos ülés 1897. május 25-én, kedden. 177 és megvallom, arra nem is fektettem nagy súlyt, mert akár fel lett volna taxatíve a »lelkész« mellett a »pap« is a zsüri-képesek közt sorolva, akár nem, a pap mégis helyet foglalt volna ott és pedig azon szempontból, hogy bir a 4. §-ban megjelölt qualifikáczióval, a mennyiben akárhány van a papok közt, vagy tudor, vagy okleveles tanár vagy mindegyik végzett szakiskolát és érettségi bizonyítványa is van. Tehát okvetlenül átgyis benfogbiltatott volna a pap a zsüri-tagok között. Hogy mégis beadtam azt a módosítványt, oka az volt, hogy ha nem tartotta feleslegesnek az igen tisztelt bizottság, hogy — jóllehet a lelkészek is bírnak ugyanazon qualifikáczióval — mégis felsorolja őket taxatíve a zsüri-képesek között: én sem tartottam feleslegesnek a »lelkész« mellé a »pap« szó felvételét is kívánni. De mondom és ismétlem, nem erre fektettem én a fősúlyt, hanem az én tendencziám a 7. §-ra irányúit, különösen annak 2. pontjára, vagyis arra törekedtem, hogy a papoknak egyáltalán és necsak a lelkészeknek biztosítsam, még pedig törvényileg a zsüri-mentességet. (Halljuk!) És épen azért, miként a múltkor, úgy ma is, kívánom, hogy a zsüri-mentesek között ott foglaljon helyet a »lelkész« mellett a »pap« szó is, mert az a biztosítás, a melyet az igen tisztelt igazságügyminiszter úr tegnap adott minekünk, bármennyire tiszteljem is az ő becses személyét, . . . Erdély Sándor Igazságügyminiszter: Törvény! Molnár János: . . . igen sajnálom, de ki kell nyilvánítanom, hogy az minket semmiképen sem elégít ki. Megmondom miért. Meg vagyok én győződve arról, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter úr is, a t. államtitkár úr is, az előadó úr is, a t. bizottság is és a háznak minden egyes tagja is, ma, ez idő szerint úgy fogja fel a dolgot, hogy a »lelkész« szó és a »pap« szó egy és ugyanazon fogalom és ezért feleslegesnek is tartják, hogy a »lelkész« szó mellé még a »pap« is beiktattagsék. Ez, mondom, ma, ez idő szerint a közfelfogás. Igen ám, de bocsásson meg az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, sem ő, sem a t. ház, sem pedig mi nem tudjuk, hogy mit rejt a jövő magában. Bekövetkezhetik tudniillik olyan idő, a midőn a szónak szoros értelmét követvén az illetékes faktorok, tudniillik a törvényt alkalmazó bíróság, azt a mentességet úgy fogja majd magyarázni, hogy az csakis kizárólag a lelkészeket, vagyis a lelkipásztorokat illeti meg és nem terjesztendő ki a papokra is, és majd felmentik a lelkészt a zsüriszoígálat alól, de reá fogják kényszeríteni a KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. VI. KÖTET. többi papot, mert az a »lelkész« szó a magyar nyelvben csakis a lelkészkedő papokat, vagyis a lelkipásztorkodás terén működő papokat jelezi. Jöhet, t. ház, kormány, jöhet bíróság, a mely még kedvezőtlenebbül, még elfogultabban leend hangolva a papok iránt, mint a jelenlegi, (Mozgás a jobboldalon és a középen.) és így nagyon könnyen megtörténhetik, hogy majd belekapaszkodnak a szónak szoros értelmébe, hogy annál több bilincset verhessenek a papok kezére. (Mozgás.) Lám, t. ház, épen Asbóth János t. képviselő úr a síámból vette ki tegnap a szót; lám, az igen tisztelt miniszter úrnak nézetével homlokegyenest ellenkezik a bíróság felfogása a büntetőtörvénykönyv 172. §-át illetőleg. És akkor, midőn arról az úgynevezett elkeresztelési rendeletről volt szó; midőn annak törvénytelen voltát bebizonyítandók, hivatkoztunk azon törvényre, a melyre az a rendelet bazirozva van, indokolására, azt nyertük válaszúi, hogy a törvény beszél és nem az indokolás; hogy a törvény az irányadó és nem egyeseknek privát felfogása; és épen ezért mi az igen tisztelt igazságiigyminiszter úr biztosítékát el nem fogadhatjuk, hanem azt kívánjuk, azt követeljük, hogy minden kétséget kizárólag, félremagyarázhatatlanul nyerjen az kifejezést a törvényben, hogy nemcsak a lelkészek, hanem a papok is zsüri-mentesek. Mert, t. ház, milyen törvény volna az, a melynek már meghozatalánál is élénk vita fejlődik ki a benfoglalt valamelyik szónak értelme felett; midőn a törvényeket nem egy-két napra, nem is egy-két esztendőre, hanem évszázadokra hozzuk. (Úgy van! balfelöl.) Hogy pedig miért kívánom én ilyen preczize, ilyen félremagyarázhatatlanul a »pap« szót bevenni a törvénykönyvbe a »lelkész« sző mellé, azt kifejtettem már a múlt szombaton, az egyház kánonjogának egyik paragrafusára hivatkozván, ma ki akartam fejteni azt, hogy még a gyónásnak szent és nagyhorderejű intézménye is követeli azt, hogy minden egyes pap zsürimentes legyen, de hisz erről már tegnap volt részben szó. Ma csak arra akarok reflektálni, hogy nem az a főindok, a miért kell, hogy minden pap zsüri-mentes legyen, a melyet itt tegnap említettek, mintha tudniillik feszélyezve volna a gyóntató a gyónóval szemben, mert hiszen azt, a mit a gyóntatószékben hall, a mint méltóztatik tudni, olyan, mintha nem hallotta volna, és ezen tudással sehol, semmiféle téren és semmi köríílmények közt sem élhet. A főindok, a mely a gyónást illetőleg követeli, hogy minden pap zsürimentes legyen, az, hogy maga a gyónás szent intézménye szenvedhetne azáltal, ha zsüri-mentességet nem élvezhetvén, azt látná a gyónó a büntető igazságszolgáltatás terén működni, a ki előtt talán épen