Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

164 102. országos ülés 1897 . májas 21-én, hétfőn. iparos valamely financziális krízis következtében elszegényednék, elvesztené esküdtképességét, a mi nem méltányos és nem igazságos. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig a törvény csak úgy verhet gyökeret egy állam létében, ha megfelel ÍI méltányosságnak és igazságnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Rakovszky István jegyző: Schmidt Károly! Schmidt Károly: T. ház! Bár nem akartam felszólalni a részletes vitában, a Schreiberféle indítvány ellen intézett támadások engem is kényszerítenek, hogy álláspontomat néhány szóval jelezzem. Én is tökéletesen konczedálom és azt hiszem, nincs senki e házban, ki ne konczedálná, hogy okvetlenül szükséges az, hogy esküdtek az államnyelvet értsék, mert ez azon alapúi, hogy a bíróságok hivatalos nyelve a magyar nyelv és szükséges a jó igazságszolgáltatás érdekében, mert a nélkül, hogy az esküdt a vádat, a védelmet és esetleg az elnöki rezuromét értené, nem tud magának a lefolyt tárgyalásról híí képet alkotni. De ez tökéletesen elég is volna, a mi több kívántatik, az nem szükséges és nem is kívánatos. így az sem szükséges, hogy az esküdtbírák magyarul írni és olvasni tudjanak, mert ezáltal igen sok, különben igen alkalmas egyén kizáratnék az esküdtszéki bíráskodásból és különben sem oly nagy az esküdtek száma, hogy egy különben alkalmas népréteget ez intézményből kizárjunk. De nemcsak mint jogot követelik ezt az egyes nemzetiségek, a kik a magyar nyelvet értik, hanem egyenesen az igazságszolgáltatás érdekében is jó, ha nem csupán magyarajkú bírák, — mert ezen intézkedés által túlnyomó számban csak magyarajkú polgárok kerülnek az ésküdtbíróságokba — tehát az igazságszolgáltatás érdeke is megkivánja, mondom, hogy ne csak magyarajkú polgárok kerüljenek az esküdtbíróságba, mert nemcsak magyarajkú polgár fog a bíróság előtt állani, hanem e hazának minden polgára, akármilyen ajkú. És így igen szükséges, hogy az esküdtek a vádlott és a tanuk nyelvét megértsék. T. ház! Az esküdtbírósági intézmény nemcsak állampolgári jogot képez, hanem egyúttal kötelességet is. A nemzetiségek ezt a jogot reklamálják, de reklamálják egyúttal a kötelezettségeket is, mint a hazának híí fia e kötelességeket is teljesíteni akarják. Madarász József: Tanuljanak magyarul! Schmidt Károly: Azt mondják, hogy tanuljanak magyarul. El is fog jönni az idő, midőn e hazában mindenki fog tudni magyarul írni és olvasni, de most még egy-két generáczió kizáratnék az esküdtszékből, mert nem lehetett eddig az iskolában magyarul megtanulni. Győry Elek: Harmincz év óta volt rá elég idő! Schmidt Károly: Még nincs harmirez esztendeje annak, hogy a mostani iskolai törvényt meghoztak, a mely kötelezővé teszi a nemzetiségekre nézve a magyar nyelv megtanulását. Az újabb generácziót nem sérti ez az intézkedés, de az öregebb geoeráczióban, a melyben igen tekintélyes emberek vannak, a kik a magyar nyelvet csak az életből és gyakorlatból tanulták meg és így a magyar nyelvet tökéletesen értik, bár írni és olvasni nem tudnak. Igen sok alkalmas egyén volna tehát, a ki az esküdtbíróságba bevehető. Azt mondják, t. ház, hogy ez a törvény szabadelvű. Legyenek önök valóban szabadelvűek, adják meg a jogot minden állampolgárnak egyformán és fogadják el Schreiber Frigyes képviselőtársam indítványát. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Kubina József! Kubina József: T. ház! Bármily nagy ellenszenvvel fogadtatott Sierbán Miklós t. képviselőtársam felszólalása, valamint a szászajkú előttem szólott t. képviselőtársam felszólalása, mégis kénytelen vagyok a magam nevében saját véleményemet elmondani, még pedig nem egyikmásik nemzetiségi szempontból, hanem épen magának a nemzetiségi törvénynek szempontjából, melyre az igazságügyminiszter úr ezen törvényjavaslat indokolásában hivatkozik, a melyet nem megváltoztatandónak, hanem fentartandónak mond. Ezen nemzetiségi törvényből ő kiszakítja a 13. §-t, mely a bíróságok belső ügyviteli nyelvét szabályozza és azt mondja, hogy annak hivatalos nyelve a magyar. Ellenben a törvénykezési nyelvet a 7—12. §. szabályozzák, a hol az van mondva, hogy minden állampolgár az első folyamodása bíróságnál részint saját anyanyelvén panaszkodhatok, részint a község, vagy törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvén, és ezen első folyamodása bíróságok kötelesek a kihalgatást, az idézést, a tanúkihallgatást, a szemlét az ő nyelvükön eszközölni, a határozatot kihirdetni, sőt ha kívánják, nekik kiadni, a mint a fennálló alaptörvény — mint maga a t. igazságügyminiszter úr mondja — azt megállapítja és határozza. Azonkívül ÍI törvénykezési nyelvet, a bíróságok tárgyalási nyelvét soha semmiféle törvény nem állapította meg. Tehát ha a t. miniszter úr azzal indokolja a törvényjavaslatot, hogy fentartandó a nemzetiségek egyen jogúságárúi szóló törvény, akkor nem lehet ezt a szakaszt így elfogadni, mert akkor jogtalanság történik a többi nemzetiségekkel, hanem azt kell mon-