Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

102. országos ülés 189?. május 21-én, hétfőn. 159 hinteni, mikor a törvény már azt a kort látja, a mely szerint az illető már bir annyi önállósággal, hogy összes ügyeit maga kezelje, összes ügyei felett maga intézkedjék; sőt mi több, nem többé választói joggal, hanem passzív választási joggal bírjon, megválaszthassák ide a törvényvényhozásba, itt tárgyalhasson bírósági javaslatokat és másokat, egy szóval, hogy a legfontosabb funkcziók végzésére azt alkalmasnak tartsák. Nem tudom, miért méltóztatnak azt gondolni, hogy az esküdtnek nehezebb feladata van a saját lelkiismeretével, mint mikor itt a törvényhozás tárgyalásaibán egy huszonnégy éves kort betöltött férfi részt vehet, s akkor, nézetem szerint, épúgy a lelkiismeretétől és nem a rendelkezéstől kell tanácsot kérnie magának, hogy mit tegyen és mit cselekedjék. Ilyen körülmények közt nagyon helytelennek találnám a huszonnégy éves kor mellőzését. Abból, hogy másutt az esküdtbíróságnál nagyobb kor van s viszont a paszsziv választási képesség sok országban magasabb korban van meghatározva, ebből nem következik az, hogy azt mi is átvegyük, hogy mi is azt a másfél vagy körülbelül egy és háromnegyed évet tekintsük, a melyet kontemplál az érettségre. Sem tekinthetem azt alapelvül, hogy a midőn az összes törvényhozásunk az életkor teljességét a 24. évben állapítja meg s felruházza a paszsziv választási képességgel, a törvényhozásban szavazatának súlyt ad, akkor épen az esküdtképességnél mellőzzüs. Javasolni fogom tehát, hogy az az alaplajstrotaba felveendő, ki összeállítása idejében a 24 éves életkort már betöltötte. Ekkor azután benne lesznek a 40, a 60 évesek s a többiek is, esak a 24 éven aluliak nem. A második dolog az, hogy prinezipális elvnek tekintem, ho^y semmi oly dolgot nem tartok helyes qualifikáczió megállapításnak, a mi fluktuáns, a mit homokra építünk, mint ezen törvény 1. §-ának 1. pontjában is méltóztatnak látni, a mikor adófizetési qualiíikácziót kivan Talán azt tekintik, hogy az önök kormánya alatt adóleszállításról nem is lesz szó, kivált ha a q-uótát oly módon kezelik, a mint az eddig nyilvánosságra jutott. Nem lehet arról szó, hogy mi a máról-hoi napra való viszonyokat tekintsük minden törvényváltozásban, mert idővel az adónak változásai azt a képességi fokot meg fogják változtatni, a mi a lörvényváltozás alkalmából szemponton alóli volt. Más volt itt a ratio legis és más lesz a dispositio legis. Itt ilyen ellenmondást a törvénybe felvenni nem szabad. Azután egy szerencsétlenség, egy háború fokozhatja a vagyontalanságot, tönkre teheti az embereket és mindinkább kevesbítheti a tíz forint adót fizetőket. Ugy fog állni a dolog, ha ezen javaslatok és a jiozitiv tényéknél fogva emeltetik a qualifikáczió, mert az a tíz forint adó akkor folytonosan kisebbé válik, minél többen hullanak ki abból szegénységüknél fogva. Ily fluktuáns alapra annál kevésbbé lehet állani, mert döntő tisztán csak a férfias önállóság mértéke lehet. Az az önálló földbirtokos, ha nem is fizet tíz forint adót, sokszor önállóbb, mint az, a ki fizet ugyan tíz forint adót, de örökösen hivatalt keres. Igazságtalan az adókulcs bevétele azért is, mert többen értékpapírokba fektetik vagyonukat s kivonják magukat a kötelezettség alól, mert adót nem fizetnek s nem ügyvédek, sem orvosok stb., hanem egyszerűen urak, a kik semmit sem tesznek. Ily alapokon állani, azt hiszem, nem akar a t. miniszter úr sem és bár az igazságügyi bizottságban csodálatos merevséggel ezt is visszautasította, kénytelen vagyok még egyszer a t. ház deliberálása elé bocsátani módosítványomat, melynek korrek tivmna a 6. és 7. §okban van, melyek szerint az erkölcstelen foglalkozásúak ki vannak zárva. A másik szempont az, hogy minden fuukcziót sohasem lehet elősorolni, a Landkutscherek idejében sem a bicziklire, sem a gőzkocsira nem gondolt senki, ép úgy, mint a hogy az adománylevelekbe belevettek mindent, de a cséplőgépre nem gondoltak, mert ilyen akkor még nem volt. Leghelyesebb tehát itt intellektuális qualiíikácziót állapítani, melynek egyik nemét a vagyonban és képzettségben, de nem az ingatag adóalapban találjuk meg. Módosításom szerint tehát a szakasz így volna (olvassa) : Az első bekezdésben e helyett: »huszonhatodik évét betölti« tétessék: »huszonnegyedik évét betöltötte«. Továbbá az írni-olvasni tudás Sághy Gyula képviselő úr módosítása szerint szövégeztetvén, az első bekezdés végéről maradjon el ez a szó »vagy«. Azután kihagyatván az 1. és 2. pontok, ezek helyébe jöjjön a következő szöveg: »Középiskolán legalább hat osztályt, felsőbb művészeti vagy más felsőbb szakiskolát, tanítóképző-intézetet, felsőbb polgári iskolát, felsőbb földmíves iskolát végzett, vagy ezek valamelyikének megfelelő képzettségben részesíílu, — itt meg kell állanom, itt azokra nézve állapíttatik meg a qualifikáczió, a kik miután nagy urak, a mai demokratikus elvek szerint nem szeretik összekeverni gyermekeket a többi gyermekekkel és bár formális képesítést nem kaptak, a képzettséget magánúton megszerezték — »vagy pedis önállóan kereskedést vagy ipart űz, vagy önálló földbirtokos, ház- vagy telektulajdonos«. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Rakovszky István jegyző: Sierbán Miklós!