Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

100. országos ülés 1897. május 20-án, csütörtökön. -| |9 Svájcz, Németország, Francziaország stb. példái kétségtelenül azt igazolják, hogy a szelekcziónak elve lett az esküdtbíróságoknál más államokban alkalmazva. Én, t. képviselőház, a ki szeretem a politikus férfiaknak eljárását a jóhiszeműség törvényei szerint mérlegelni, ahhoz, a mit a t. igazságügyminiszter úr elmondott, a jóhiszeműségnek még egy más érvét is sorolom, tudniillik azt, hogy Magyarországon specziális viszonyok is, az állameszme uralmának és megvédésének kétségtelenül magas és méltó indoka, aggodalmat ébresztenek a kormányzat körében,, hogy a szelekczió elvéhez ezeu szempontból is rugaszkodjunk. Hozzáteszem azonban, t. képvisslőház, azt, hogy nálunk minden magasztos, minden nagy és igaz princzipiumot az utóbbi évek törvényhozásai szerint mindig ezzel a nemzetiségi mumussal és ezzel az állameszmeféle elmélettel igyekeztek és igyekeznek agyonütni. H», t. képviselőház, Magyarország az ő közigazgatási rendszerével, különösen a legutóbbi évtizedek történeti múltja után azon szerencsés helyzetben volna, hogy magát equiparálhatná más államoknak közigazgatási szervezetével, rendszerével és mindenekfelett megbízhatóságával és pártatlanságával, akkor szerenesés volna a hivatkozás Svájczra, Francziaországra és Angliára. De mire oktat bennünket, t. képviselőház, a legutóbbi évtizedek története ? (Halljuk.

V) Arra, hogy, fájdalom, nálunk ez a princzipium még írott malaszt számba sem mehet, mert a gyakorlati élet lépten-nyomon bizonyítja, hogy a közigazgatásnak összes szervei tulajdouképeu alárendelt szolgaközegek, egy politikai párthatalomtiak uszályhordozó]', rabszolgái és semmi mások. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Pártatlanságot, megbízhatóságot, vagy csak függetlenséget; is keresni, t, kép viselőház, a mai főispáni rémuralomnak korszakában, ez olyan anakronizmus, a melyet ezen törvényhozás termében teljesen felesleges dolog bővebben bizonyítgatnom,mert hiszen évtizedeknek tartós, SZÍVÓS vitái elég bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy Magyarországon ezen rendszer megbízhatóságra egyáltalán nem mutat. Már most, t. ház, elég fájdalom az, hogy Magyarországon e tekintetben exczepczionális állapotok állanak fenn. Az én törekvésem az esküdtbíróságok létesítésében elsősorban az, hogy alkossunk egy maradandó, egy olyan emléket, a mely nemzetünkhöz méltó lehet és legalább állandóságának jellegét megőrizze azáltal, hogy a népéletbe úgy megy át, hogy nem a politikai pártok versengéseinek szüleménye, hanem egy olyan megnyugtatásra szánt igazságszolgáltatási instituczió, a melyben minden pártnak, minden polgárnak nyugodt lelkiismerettel lehet bíznia, mert az igazságszolgáltatás keresésében egy pártatlan és független bírót nyer a társadalom. T. ház! Nagyon nagy kérdés és nagyon nagy konzequenezia csatlakozik ahhoz, hogy egy instituczió teljes megnyugvással me ijen át a népéletbe, úgy, hogy igazságszolgáltatási princzipiumokbó! is inkább áldoznunk kell, ha ezt a nagyobb ezélt el tudjuk érni, hogy megnyugvással megy át a népéletbe egy teljesen új és ott még meg nem gyökerezett instituczió. Malmost ezen elvből kifolyólag, t. ház, miért nem vagyok én a szelekcziónak ilyen alakban való híve, mint a hogy azt a törvényjavaslat maga elébünk tárja? (Halljak!) T. ház! Nem szándékozom az elmondott szép fényes argumentumoknak rekapitulácziójához hozzáfogni. A tegnapi napon egy érdekes felszólalással találkoztunk. Ragályi Béla igeu tisztelt képviselőtársam igen jelentékeny tőkét hozott magával a képviselőházba. Mindenki tudja róla, hogy tanultságát is nagyon erős bizonyítékokkal támogatta s azonkívül felszólalásának rokonszenvessége is bizonyos súlyt kölcsönöz annak, a mit mond. És, t. ház, ha tegnapi felszólalását mérlegelem, valósággal szinte bámulatra méltónak kell találnom, hogy egy ilyen jól fegyelmezett jogászi ész miként juthatott el azon konzeqnencziákra azon premisszák útin, a melyeket ő tegnap elmondott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Semmi egyebet nem szükséges, t. ház, szives figyelmükbe ajánlanom, mint Ragályi Béla igen tisztelt képviselőtársamnak tegnap elmondott azon fényes beszédét, a melyben elsősorban kimutatja világos példákkal és jogethikai szempontokkal, hogy a szelekcziót a bíróra bízni nem lehet, másodszor kimutatja, hogy az önkormányzati közegekre pedig Magyarországon bízni még kevésbbé lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És akkor mit csinál? A kettőből csinál egy mixtum-kompozicumot s akkor a kettőre együtt bízni már lehet. Épúgy járt el t. képviselőtársam ezen törvényjavaslattal, mint az a szakácsnő, a ki elővesz két tojást és konstatálja mind a kettőről, hogy záp, de a kettőből együtt akar mégis egy jó rántottát csinálni. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez a szelekcziónak a vegyes bizottság elméletére épített konstrukturája. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha valaki helyes érvekkel elmondja, hogy ezért nem lehet erre bízni s ezért nem lehet arra bízni, meg 's tapsoljuk őt pártkülönbség nélkül, hogy akkor azután a két orgánum miként válik jóvá, ha ös^zeteszszük Őket, ezt megérteni igazán nagyon nehéz. A baj, t. ház, abban rejlik, hogy a társadalomnak egy része bizalmatlankodik a bíróságok iránt, a társadalomnak másik része bizalmatlankodik — és nem jogtalanul — az ön-