Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
*9. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. \ 17 már most is azt, hogy a legnagyobb készséggel feltételezem, hogy mostani elnökségünk oly tisztelgésekben, a melyek a ház ellenzésével találkoznának, részt venni nem akar, kérem, hogy e tekintetben felvilágosítást adni méltóztassék. Elnök: Először, ha én akárhol megjelenek a ház nevében, ha az természeténél fogva nem magától értetik, azt úgy teszem, hogy a háznak előleg bejelentem, (Helyeslés.) és ha kell, tőle megbízást kaptam. (Helyeslés.) Másodszor, t. ház, a mire ezé]óztam, annyi, hogy Ottó főherczegnél az elnökség együtt akar megjelenni, de nem a ház, hanem egyszerűen saját nevében. (Helyeslés.) Ez az, a miért kérem a házat, hogy a holnapi ölés 1 órakor végződjék. (Helyeslés.) Következik az interpelláczió. (Nagy zaj.) Csendet kérek. Marjay Péter: Egy nem közönséges botrányos esetet akarok a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hihetné az ember, hogy a mai műveltnek és felviíágosodottnak nevezett korban, a műveltség és az erkölcsi jóság és szelídség behatott már a társadalom minden osztályába, a nép minden rétegébe; de sajnos, az az eset, a melyet itt most fel kell említenem, arról tesz bizonyságot, hogy a mai művelt korban sem tisztultuk még az erkölcsök annyira, hogy a féktelenkedő emberek a legmagasztosabb eszme ellen, sivárságukban a lelki dolgok ellen, törni ne merészelnének. Nem akarom sokáig untatni a t. házat, hanem térek a dologra. A Biharmegye Nagyléta községében levő 2000 lelket számláló görög-katholikus egyházban a hívek, nem tartozik ide, hogy miféle okokból, két pártra szakadtak. Ez a két párt egy idő óta folytonos torzsalkodásban áll egymással. Az egyik a másikat az egyházi téren le akarja a kormányzás útjáról szorítani. Természetesen ez kisebb-nagyobb súrlódással és tusakodással jár. Ez apró suilódások, sértések ide nem tartoznak; hanem igenis idetartozik az, a mi ennek a hónapnak elején az elbizakodott, hatalmában túlkapó és féktelenkedő egyik párt által elkövettetett, a mikor azt látták, hogy a nagyobb erőben levő pártnak a közöttük élő lelkész nem állott az élére, annak kívánságait nem teljesíti, akkor ellene támadtak a lelkésznek és ellene feljelentést tettek. Hogy hibás-e. vagy sem az a görög-katholikus; román lelkész, azt mi el nem bírálhatjuk, ez a vizsgálat dolga; hanem annyira mentek a lelkész ellen való tusakodásukban, hogy őt a saját hivatalos szobájából kizárták, a templom kulcsát a harangozótól elvették, a templomot bezárták és Í8 nap óta abban istentiszteletet nem tartottak. Azt hiszem, t. ház, minden tisztességes, jóérzéssel bíró embernek a jobb érzését bánthatja az ilyen eset, mert a vallás és annak magasztos intézményei iránt való érzület még nem szállt alá annyira, hogy az ember ezen meg ne botránkozzék. Hová vezetne különben az, ha a féktelenkedő elemeknek ilyen túlkapása megbüntethető nem volna? Hová vezetne az, hogy ha majd egyik, majd másik lelkész ellen egyesek támadnának és őt hivatalos kötelessége teljesítésében, hivatalos jogainak gyakorlásában megakadályoznák, és hová vezetne az, hogy ha a féktelenkedő elemek az istentiszteletet önkényüleg beszüntethetnék. Hát olyan csekély értékű az isteni szolgálat, az istentisztelet tartása, hogy azt oly könnyedén megakadályozzák, a kik ellene vannak. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a jelenlevők általában egyetértenek velem a tekintetben, hogy azon eset, hol a pap hivatalos jogainak gyakorlatában megakasztafcott, hol a templom bezáratott, hol a hívek egy része szíves örömest menne a templomba teljesíteni lelkiismerete szerint Isten iránti kötelességét, a vallás elleni sérelem és merénylet, a melyért azoknak, a kik elkövették, kellő büntetésben kell részesfílniök, mert a megsértett törvénynek elégtétel adandó, hogy ezeknek megbüntetése a jövendőre másoknak is elrettentő például szolgáljon. Azt hiszem, kötelességemet teljesítem, hogy ha akkor, a midőn ez a botrányos dolog épen az én lakóhelységemben történik, az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi 'miniszter úr, és a vizsgálat teljesítése és szigorítása szempontjából az igen tisztelt belügyminiszter úr figyelmét erre az esetre felhívom és hozzájuk közösen a következő interpelláeziót intézem (olvassa): »Interpelláczió a t. vallás- és közoktatásügyi és a t. belügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomásuk az igen tisztelt miniszter uraknak Bihakarmegye Nagy-Léta községben a görög-katholikus román egyház kebelében május hó elején izgatás folytán történt zavargásról, melynek következtében a lelkészt hivatalos szobájából kirekesztették, a templom kulcsát elvevén, a templomot a pap előtt bezárták, az isteni tisztelet tartását két egész héten át megakadályozták, s ezzel vallássérelmi botrányt követtek el ? Ha van tudomásuk, van-e szándékuk hivatali hatalmuk egész súlyával odahatni, hogy a legszigorúbb vizsgálat folytán a botrány okozói, a lázítás rendezői kideríttessenek, az elkövetett hivatali jogsértés, vallás elleni sérelem és isteni tisztelet szabad gyakorlásának megakadolyzása bűntényei miatt, a bűn nagyságához mért szigorúsággal megbüntettessenek ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Közöltetik az interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi és a belügyi miniszterekkel. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 pereskor.)
