Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
\ \ f 99. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. ez intézmény behozatalának mellőzését előidézték : programmjára írta az esküdtszék behozatalát, és már az első miniszteri beszédben, midőn eziránt a nemzeti párt részéről itt a házban megkérdeztetett, kimondta azt a nagy és igaz szót, hogy Magyarországon az eljárás és a bírói szervezet kiépítése az esküdtszékek behozatala nélkül befejezettnek nem tekinthető. Az ő alapvető elhatározása folyán vétetett föl az e részben általános helyesléssel fogadott s azóta már törvénynyé is vált bűnvádi eljárási javaslatba az esküdszék, mint jogszolgálati intézmény. Fájdalom azonban, t. ház, az ilyképen behozandónak már törvényhozásilag kimondott esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat és illetőleg ennek a javaslatnak az a szervezése, a melyet a t. miniszter űr a szakkörök bírálata alá bocsátani szives volt, épen nem volt olyan, hegy az örömre gerjesztette volna az esküdtszék igaz barátait. Mert ez a javaslat magán viselte e g" v °ly kormányzati szellemnek bélyegét, a mely nem a polgárok jogainak és szabadságának kiterjesztésében, de ezen jogoknak és szabadságnak megszorításában és eltiprásában találja a maga legfőbb teendőjét, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert ez a javaslat, t. ház, számos olyan intézkedéseket tartalmazott, a melyek törvénynyé emeltetése esetén az esküdtszéki intézménynek nem az lett volna a következménye, a mit attól barátai vártak, hogy tudniillik szabad és független polgároknak a formaiság nyűgétől is megszabadított lelkiismerete tétessék az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatójává, hanem ellenkezőleg ezen intézkedések, törvénynyé emelésének eredménye az lett volna, hogy a politika belevitetik az igazságszolgáltatásba is, (Igás ! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) és másrészről az a nagy diszkrediezionális hatalom, a mely az esküdtszék elnökének szánva volt, egy újabb, nagyon használható eszközt szolgáltatott volna a hatalomnak azon polgárok zaklatására és üldözésére, a kik még önálló és független gondolkodást tanúsítani, vagy pláne azt az önálló és független gondolkodást a verdikt meghozatalánál is érvényesíteni merészelték volna. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Az utóbbi tekintetben, t. ház, elég talán a javaslatnak azon intézkedésére hivatkoznom, mely szerint az esküdtekre bármily csekély mulasztás elkövetése esetén kirovandó s különben is —meggyőződésem szerint — túlmagas összegekben megállapított bírságok egyenesen elzárásra is át lettek volna változtathatók. A pártpolitikai szempont kérdésében pedig elég a számos intézkedés közül csak arra hivatkoznom, hogy a szolgabírák és a polgármesterek, tehát a mai pártpolitikának főexpouensei lettek volna a javaslat szerint hivatva arra, hogy kiválaszszák azokat a polgárokat, a kik ^értelmiségüknél, becsületességüknél és jellemszilárdságuknálfogva«, — ezek vannak a törvényben — de a törvény szelleméből következett volna ez a további hozzátétel, »mint megbízható kormánypárti féríiak«, »az esküdtszéki szolgálatra kiválóan alkalmasak«. (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon ) És, t. ház, ezeknek az intézkedéseknek betetőzését képezte volna aici cl bizonyos, a miniszter úr által nagyon helyesen utólag elejtett 35. §., a melyben a t. kormány nem akart kevesebbet, mint kivenni egyik legnagyobb alkotmány biztosítékunk iránti rendelkezés jogát a törvényhozás kezéből és áttenni azt a kormányzat kezébe, a midőn, mint tudjuk, arra kérte a kormányt felhatalmaztatni, hogy bizonyos esetekben megszüntethesse az esküdszékek működését az egész vonalon, tehát a sajtóesküdtszék hatáskörébe tartozó ügyekre nézve is. Ha tehát e javaslat ebben a szövegben törvénynyé emelkedik, t. ház, akkor elvileg megkaptuk volna az esküdtszéki intézménynek kiterjesztését, tényleg pedig elvesztettük volna a sajtónak a sajtó-esküdtszék által biztosított szabadságát is. Mert, t. ház, hogy a dolog mihamar ide fejlődött volna, aziránt annak, a ki a mai viszonyokat ismeri, azt hiszem, semmi kétsége nem lehet. Mert az a kormány, a mely kész minden választásnál, vagy mindenütt, a hol az ő érdekei szerepet játszanak, azonnal felfüggeszteni a jog és törvény uralmát; a mely a legkisebb lelkiismereti kérdést sem csinálja magának abból, hogy eltiporja a polgároknak törvénybiztosította jogait és szabadságait; az a kormányzati szellem, a mely nemcsak azt követeli meg az állam minden tisztviselőjétől, hogy a választásoknál a kormány jelöltjére szavazzon, de megköveteli azonfelül azt is, hogy talán meggyőződése ellenére is az a köztisztviselő a kormány jelöltje érdekében a legszélesebb korteskedést vigye véghez. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a kormányzati szellem, a mely soha fegyelmi eljárással nem sújtja azt a tisztviselőt, a ki a kormányzati érdekeket szolgálva, hivatalos hatalmávai visszaél, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de sőt ellenkezőleg, határozottan megkívánja az államnak minden tisztviselőjétől azt, hogy ne irtózzék a legirtózatosabb törvénysértésektől sem, ha azt a pártpolitika érdeke így követeli; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az a kormányzat, a mely nemcsak respektálni nem iparkodik a törvény azon nagyon böles rendelkezését, mely a bírói kart eltiltja a politikai életbe való beavatkozástól, de sőt ellenkezőleg, nagyon szívesen veszi, ha különösen vidéken, hol a bírónak befolyása nagy, ő magát beleártja a politikai
