Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

9H 99. országos ülés 1897. májne 19-én, szerdán. Lázár Árpád jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház ! Á tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szoros következménye a bűnvádi perrendtartásról szóló, már létrejött törvénynek és így meghaladott dolog az esküdtszék ezélszerüségéről vitatkozni, mert ez ama törvényben már benfoglaltatik. Annál sajnálatosabb, hogy Buzáth Ferencz t képviselőtársam — egyedül áll e részben, az igaz — tegnapi felszólalásában az esküdtszék ellen rontott, a magyar társadalmi osztályokat olyanoknak tüntetve fel, mint a melyek ez intézmény képviselésére és továbbfejlesztésére sem nem képesek, sem nem alkalmasak. Ázzál indokolja ezt az állásfoglalását, hogy az esküdtszék szervezése nem kifejlődött demokratikus elvekre, hanem bizonyos arisztokratikus eszmékre van alapítva. Ebben bizonyos igazság van is, -— a mint később kifejteni leszek bátor, — de épen a néppárt egyik tagja részéről, találom különösnek, hogy az esküdtszéket olyan alkalmatlan intézménynek tartja, holott épen a néppárti sajtó ellen intézett, ez évben magában húsznál többet kitevő sajtóperekben csak négy vagy öt esetben mondták ki a vétkest az esküdtek, mindenesetre tárgyilagos meggyőződés alapján és nem elfogultságból, mert a mint az esküdtek névsorából láttam, ott igen sok nem katholikus, igen sok zsidó esküdt is volt. Különös hála tehát a néppárt részéről, hogy egyik szóvivője az esküdtszékre ront. Hogy esküdtszéki intézményünket nem egészen demokratikus alapra óhajtja fektetni a t. igazságügyi kormány, sőt teljes függetlenségét és minden hatalmi befolyástól való mentességét sem kívánja megadni, ebben sok igazság van; nem tagadom annak igazságát sem, hogy az esküdtszéket teljesen azonosítja politikai természetű intézményeinkkel, a mennyiben például a választói jogot mint az eskiidtképesség egyik alapját állítja oda. De ha a t, igazságügyi kormány, — a mint a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény indokaiból látjuk, — épen abból a szempontból, a mint mondja, hogy az esküdtszéki intézmény ne legyen politikai, hanem tisztán igazságügyi intézmény: szükségesnek látja, hogy teljesen elválasztó vonalat állítson fel a választói képesség és az eskiidtképesség között és az ezen képességeket megállapító ismérvek között, akkor az én felfogásom az, t. ház, hogy csak akkor hivatkozhatik azonban erre a t. igazságügyi kormány, ha teljesen tárgyilagosan volt képes ezt a határvonalat megállapítani; ha óvakodik attól, hogy ismét más irányban meg ne vonja az esküdtszéki intézménytől a függetlenséget, és hogy más, kerülőutakon ne igyekezzék az esküdtszéket hatalmi befolyásának alárendelni. De mit látunk, t. ház ? Mik azon szempontok és azon feltételek, a melyek mellett a jelen törvény szerint megadatik Magyarország polgárának az, hogy esküdtképes legyen, és hogy az esküdti funkeziót gyakorolja? Azt mondja a törvényjavaslat, hogy két alapon nyugszanak a föltételek: az egyik a va* gyoni ezenzus, a másik az értelmi czenzus. Egy bizonyos határvonalat állít fel a törvényjavaslat (Halljuk! Halljuk!) azonkívül még az életkor tekintetében. A mi az életkort illeti, t. ház, úgy csodálatos módon e tekintetben tényleg nagy liberalizmussal találkozunk az igazságügyi kormány részéről. Úgy látszik, hogy itt a korban való konczessziókban akarja egyensúlyozni ismét másrészt azon követelményeket, a melyeket a kormány mint politikai hatóság a maga részérői az esküdtszéki intézménynyel szemben" táplál, mert míg egész Európában, így Belgiumban, Fraucziaországban, Németországban, sőt Ausztriában is harmincz év az életkor, nálunk az eredeti tervezetben huszonnégy évre kontemplált életkor huszonhatra emeltetett fel. Kétségtelen, t. ház, hogy az esküdtszéki funkezió a nézeteknek, sőt lehet mondani a kedélynek és lelkületnek is bizonyos megállapodottságát kívánja a férfitől, és így, ha a t. igazságügyi kormány a huszonhat évet állapította meg, a mi a szakértői funkczió föltételéül is oda van állítva törvényeink által, úgy én ezt a magam részéről nem helytelenítem ; de a mi ezen túlmegy, tudniillik hogy az igazságügyi kormány az esküdtszéknél bizonyos vagyoni irányzatot, bizonyos vagyoni feltételeket állapít meg; hogy továbbá egyéb feltételeivel nem mentesíti az esküdtszéket a teljes függetlenségtől, ez természetesen nagyon kihívja a kritikát. Az életkoron kívül, t. ház, azt mondja a törvény, hogy szükséges, hogy az illető még húsz koronát, 10 forintot fizessen adóba, ezzel azonban nem elégszik meg, hanem még az ellenőrzésnek azt a formáját és különleges módját is beveszi az esküdíszéki törvénybe, a mely ezenkívül még az esküdteket kiválasztásnak veti alá, a mely tehát odautal, hogy a feállított czenzuson kivűl és az életkoron kivííl az esküdtek még bizonyos rostálásnak vannak kitéve. Tehát azt látjuk, hogy annak daczára, hogy az igazságügyi kormány különösen az eredeti bűnvádi perrendtartásról szóló törvényben az esküdtszéki intézményt mint olyant állítja oda, melyben a nép fogj a a törvény alkalmazását foganatba venni, ugyanaz a nép, — mondja az indokolás, — mely elég érett arra, hogy a törvények hozatalába is befolyjon a választások által, most az az igazságügyi kormány, mely a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényalkotásának idejében az esküdtszékről, mint tisztán demokratikus intézményről tett