Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. orsiágos Slés 1397. »'.reziiis 26-áa, pénteken. 217 azt a nagyhatalmi állást, a melyre nek'ink szükségünk vau. Bocsásson meg, t. képviselőtársam, ez már régen eldöntött kérdés. A nagyhatalom meghatározhatlak problematikus dolog; egy nemzetnek önállósági és függetlenségi joga nagyon is meghatározott, tiszta dolog. Egy meghatározhatatlan fantomért, a mely elégedetlen nemzet mellett nem is igazi, egy nemzetnek önállósági és függetlenségi jogát korlátozni akarni, vagy annak az önállósági joga korlátozottságát fentartani akarni, nem bölcs, nem államférfiúi törekvés, nem bölcs államférfiúi feladat. Régen eldöntött vita ez. Nem kisebb ember tette ezt a nemzet előtt főkérdéssé 1861-ben és az akkori pártok előtt szemrehányássá, mint Ausztriának akkori teljhatalmú minisztere, hogy a nagyhatalmi állásból nem engedhet és az a nagyhatalmi állás áll ellenében Magyarország önállóságának, és nem kisebb ember felelt arra, mint maga Deák Ferencz. És én elmondhatnám és a vita folyamában, talán a zárszónál meg is fogom tenni

; ha addig más nem teszi, mit felelt erre a nagyhatalmi ellenvetésre Deák Ferencz? És most önöktől, a t. képviselőház ott jobbról ülő tagjaitól és a kabinet tagjaitól elvárhatjuk ée a nemzet is elvárhatja, hogy legalább ők hívek maradjanak a 67-iki tranzakczió megalkotójának, Deák Fereucznek irányához Azt mondja a t képviselőtársam, hogy ő teljes bizalommal van azon mód iránt is, a melylyel ez a kabinet a gazdasági közösség tárgyában való tranzakcziókat a bécsi kormány nyal vezeti. Hát az meglehet, hogy '6 bizalommal van ezen mód és módszer iránt, mert ő talán ismeri azt, de mi nem ismerjük. T. képviselőtársamnak mégis csak politikai kötelessége volna, midőn ezt hangsúlyozza, megismerteiül minket is azzal a móddal és módszerrel, a melyet ő kétségtelenül ismer, de melyről talán mégsem egészen bizonyos, hogy maga a kabinet ismeri, (Derültség.) vájjon ez a mód, ez a módszer nem az osztrák kormányé-e? De végre is akár azé, akár a mi kormányunké, nekünk tudnunk kellene arról és mit tudunk mi ma? Ma csak annyit tudunk, hogy a monarchia másik államában azon államnak kormánya a velünk való alkudozások kérdésében mozgósítja, felszereli, csatatérre állítja az egész társadalom összes rétegeit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A sajtót, az egyesületeket, a parlamentet és minden irányban, minden módon, minden alkalommal ezt a kérdést tárgyalják és egészben szervezik magukat Magyarország érdekei ellen. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A mi részünkről pedig a kormány mélyen a főid alá ássa el minden titkát, tudományát, módszerét, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem közöl velünk semmit, nem tudat semmit, a nemzet társadalmának nagy társadalmi és politikai IÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. erőit sem nem biztatja, sem nem mozgatja, sem fel nem fegyverzi, (Felkiáltások a szélső baloldalon; Sőt ellenkezőleg!) hogy az osztrák nagy és erős társadalom ellenében nagy és erős magyar társadalom hangsúlyozza a maga érdekét és a maga akaratát. (Helyeslés a szélső Idoldalon.) Hát kormány az, hát államférfi az, ki hadsereg nélkül maga akar menni csatába és az ellenfélként előtte ott álló óriási hadsereggel szemközt azt gondolja, majd egy parolával, egy felköszöntővel elintézi a kérdést? (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ott jön a kormány és vele a társadalom egész hatalma velünk szemben, mitőlünk odamegy báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter úr (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) meg a t. miniszterelnök ár. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Hogy ott valami sikeres munkát nem csinál, arról t. képviselőtársam meg lehet győződve, épen úgy, mint mi; mert ha valami sikeres munkának tudná csinálni csak a látszatát, nem maradna mielőttünk titok. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezt sokkal több trombita zengené a sajtó és a parlament útján, mint a menynyitől Jerichó falai leomlottak, (Derültség a szélső baloldalon.) de mert mélyen hallgat, mindig hallgat, végig hallgat, mert utoljára is csak szavazni akar, (Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez mutatja azon rossz módot és módszert, a melyet bizalmi oknak e javaslat elfogadására felhasználni, azt hiszem, nem alapos, bizalmatlanságul, azt hiszem, alapos. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőtársam egy igen nagy és nevezetes kérdést pendített meg. Nagyon örülök, hogy e térre átment és ez eszmét a vita anyagául ide elénk adta, s ez annak a kérdésnek a felvetése, vájjon a szomszédságunkban levő párt — a néppárt — konzervativ-e vagy felforgató. De nem folytatom ez irányban a dolgot, — még most nem veszem össze t. szomszédaimmal hanem megállok e kérdésnél: (Derültség.) vájjon Magyarországon alakítbató-e egy konzervatív párt? E kérdéssel foglalkoznunk kell, nem azért, mintha egy konzervatív párt meg volna alakulva, hanem czélszerfí, ha szemünket nyitva s puskaporunkat szárazon tartjuk e tekintetben; mert voltak kísérletek a közelmúltban, a melyek szerint megalakulhatott volna egy konzervatív párt és vaunak elemek a mi társadalmi és politikai életünkben, a melyekből megalakulhat egy konzervatív párt. Felvetette t. képviselőtársam, hogy nálunk van-e konzervatív párt, s ha nincs, miért nincs ? Hogy nincs, annak egyszerű, de szomorú az oka. 1848 előtt volt konzervatív párt igaz, hogy elneveztük, még pedig nagy alapossággal aulikus pártnak, 1861-ben és 1864-ben is volt; 1866 bau 38