Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

92 71. országos illés 1897. márczins 16-án, kedden. legyen egy bíróság, a mely a katholikus egyháznak nem engedi meg a szerzést, de a többinek megengedi, ez merőben tarthatatlan állapot 8 azért nem tehetek egyebet, mint a kérdés fontosságára való utalással arra kérui a t. igazságügyi kormányt, fontolja meg ezen kérdés horderejét és súlyát, és tekintettel arra, hogy semmi kilátás nem lehet arra, hogy a kúria saját döntvényétől rövid idő alatt eltérjen, nem látok más megoldást, mint a megfelelő törvényjavaslat sürgős benyújtását, a melyben a felekezetek közti helyes egyenjogúság és viszonosság mellett az egyházak egyenlő módon tiltassanak el attól, hogy felségengedély nélkül ingatlan vagyont szerezzenek. De, t. ház, azt az állapotot azután, hogy Magyarországon mindenkinek, a töröknek, a zulukafférnek, mohamedánnak és a nazarénusnak és akárkinek, mindenkinek lehessen ingatlan birtokot szerezni, csak a katholikus püspöknek nem, ezt az állapotot jogi szempontból sem tartanám helyesnek, az egyenjogúság szempontjából pedig egyenesen veszélyesnek. Ép azért azokat a t. képviselőtársaimat, a kik a papság és egyházak számára való ingatlan vagyonszerzés tekintetében azon állásponton vannak, hogy az az állam számára veszélyt rejt magában, arra kérem, különösen a túlsó oldalon: szövetkezzenek annak a kérésnek és követelésnek a támogatására, hogy ez a dolog mentül előbb törvényjavaslattal oldassék meg. A tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Emmer Kornél: T. ház! Elnök: Milyen czímen kivan a képviselő úr szólni? Emmer Kornél: Szavaim félremagyarázása czítnén. Elnök: A házszabályok szerint a képviselő úr félremagyarázott szavait röviden helyreigazíthatja. Emmer Kornél: Harmadszor lesz szerencsém kijelenteni, hogy én az esküdtszéki intézménynek elvileg ellensége nem vagyok, mert fórum specialeként támadtam meg akkor azon tapasztalások alapján, a melyek ott le vannak téve és a melyeket ma is elmondottam. Ha a törvényhozás az esküdtszéki intézményt meghonosítja, lojális hive leszek annak az esküdtszékeknek. A mi pedig a fokozatos felelősség kérdését illeti, igaz, hogy az ott kárhoztatva van, akkor napirenden volt a tudományban ez a kérdés; én ma sem találom azt helyesnek, de nem tudok helyette magam sem mást ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Lakatos Miklós jegyző: Győiy Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon alkalommal, midőn a korábbi egyik czímnél felszólaltam, nekem is lett volna alkalmam szavaim félreértése miatt felszólalni, én azonban azt hiszem, hogy a t. ház helyeslésével találkozom, ha azt mostanra tartottam fenn, a mikor ezen czímmel úgy is kapcsolatban, a törvényelőkészítéssel összefüggésben van az, a mit mondani akarok. A mint ebből méltóztatnak látni, már a bevezetés azt mutatja, hogy azon személyes — bocsássanak meg az illetők — némileg a torzsalkodás szinét magán viselő vitához én nem akarok semmi tekintetben hozzájárulni és abba belemenni, a mely most előstem folyt, hanem tisztán csak olyanokra fogok szorítkozni, a miket én meggyőződésem szerint közérdekűnek tartok. (Helyeslés a szélsőbololdahn.) Teszem ezt annyivá! inkább ennél a czímnól, mert én nem tartom helyesnek, hogy akkor, midőn a költségvetési vita folyik és a költségvetés tárgyaltatik, az illető t. miniszter úr egyszerűen egy seriesét mondja el a beterjesztendő törvényjavaslatoknak, mert én azt tartom, hogy épen a költségvetésnél az igazságügyi vita is kiterjedvén a tárczának egész körére, arra van főleg rendeltetve, hogy megismerjük ott a vezetésnek szellemét, az igazságügyi politika vezetésében irányadó szempontokat; és ez megkövetelné — felfogásom szerint — hogy épen azért, a mire súlyt akar helyezni, mindjárt a vita elején már jeleztessék is, nehogy olyan nyilatkozatok utólag kifogásoltassanak, a melyek azután még csak a személyes kérdéseket is megszaporítani alkalmasak, mert nem ismertetik előre, hogy az illető miniszternek mi az iránya, mik a főbb elvei ezen javaslatokra nézve. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem arról van szó, hogy itt be nem nyújtott törvényjavaslatok tárgyaltassanak, de igenis szó van arról, hogy megnyilatkozhassak a parlament, hogy mily szellem menjen be azokba. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ez sokkal jobb, hogyha ilyen alkalommal történik, mintha csak utólagos bírálatnál kell rá minduntalan visszatérni. Ha már a vezetésnél van meg a helyes irány, akkor nem kell a javaslatokat visszaránczigálni a helyes irányba. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen szempont az, t. ház, a miért én egyes törvényjavaslatoknak főbb elveire itten rámutatni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk'.) Kapcsolatba hozom ezzel azt is, a mit a t. igazságügyminiszter úr nyilatkozataira mondandó leszek, hol, meggyőződésem szerint, félreértette szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) A kik szívesek voltak figyelemmel kisérni további igénytelen felszólalásomat, emlékezni fognak arra, hogy én azon nyilatííozata után a t. miniszter úrnak, melyben egy óriási bajnak, a perek túlságos felszaporodásának egyik okául rámutatott egész álta-