Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

78 71, országos ülés 1897. märczius 16-á», kedden. Végül beszédem befejezéséül röviden rá akarok térni a tőzsdebíróság institúciójának kérdésére. (Halljuk ! Halljuk l) T. ház! Nem azért hozom fel ezt a kérdést, mintha új lenne a házban, de felhozom azért, mert sohasem akarom az alkalmat elszalasztani arra, hogy minden törvényhozásnak, minden képviselőházunk minden időben felhívjam szíves figyelmét arra, hogy essen a téren sürgős alkotásra van szükség. A törvényszékekkel és járásbíróságokkal parallel működik a tőzsdebíróság mint kivételes elsőfokú bíróság. A kivételes bírósági intézmény, t. ház, soha és sehol nem jelentett egyebet, nem jelent az Magyarországon sem mást, mint jelenti az igazságszolgáltatás iránti bizalmatlanságot azon a területen, a melyen az illető kivételes bíróság instituczíóját behozták. Megengedem én, hogy 1870 ben, midőn a tőzsdebíróság mint kivételes instituczió behozatott és visszaállíttatott a tőzsdebíróság mint instituczió, talán forgottak fenn a törvényhozásban juszticz-policziális indokok, a melyek ezen kivételes tőzsdebírósági institucziónak életbeléptetését indokolták. De bizonyos vagyok egyfelől, t. ház, és ez az, hogy akkoriban a törvényhozás nem gondolt arra, hogy ez a tőzsdebírósági instituczió a gyakorlati életben oda fog vezetni, a hova az tényleg vezetett, (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) tudniillik elvezetett oda, hogy tényleg a játékszenvedélynek hatalmi tényezőjévé és biztosítékává vált. Pedig ez, t. ház, soha senkinek ez élj a, szándéka nem volt, nem lehetett szándéka a törvényhozásnak, ugyanannak a törvényhozásnak, a mely a kodifikáezió egész vonalán, a magyar jogtörténeti hagyományok révén, a fogadások, reménybeli vásárlások és a szerencsejáték-üzemieknek tuipis - causa gyanánt való stigmatizálását ismeri, hogy ugyanaz a magyar törvényhozás alkosson kerülő úton egy retortát, a melyen keresztül ez a játékszenvedély nemcsak érvényesülhet, hanem az állam végrehajtó hatalmának minden attribútumaival ellátva ítélet alakjában is megerősítést nyerhessen. T. ház! A tőzsdebírósági iustitucziót választott bírósági institucziónak nevezték, a mely azonban ma már — mindnyájan tisztában vagyunk azzal — még csak nem is választott bíróság. Mert azt a bíróságot nem a perlekedő felek választják, nem ritkán a perlekedő felek közül egyik sem folyik be annak a bíróságnak még közvetett választásába sem. Mert kikből alakúi a tőzsdebíróság? A tőzsdebíróság alakúi a tőzsdetagok által választott tőzsdetanácsosokból. Már most ha tőzsdetag perel egy nem tőzsdetaggal szembem akkor az egyik fél legalább közvetve befolyt annak a bíróságnak megválasztásába, de az ellenfél már nem folyt be, arra nézve az oktrojált bíróság, és nem ritkán a felperesnek tetszése szerint választott oktrojált bíróság az, mert a felperes kieszeli, kiszemeli magának, hogy mikor indítsa meg a pert, akkor indítsa meg, a mikor az ő bírái vannak ott soron s az ellenfél kénytelen akczeptálni a tőzsde jelenlévő bírái közül azokat, a kik oda ültek az asztalhoz, ha pedig olyan felek között van a per, a kik közül egyik sem tőzsdetag, akkor bekövetkezik az az eset, hogy az úgynevezett, vagy inkább úgy csúfolt választott bíróság egyik félre nézve sem választott bíróság, mert egyik sem folyt be — nem lévén egyik sem tőzsdetag, — annak a bíróságnak a megválasztatásába még közvetett úton sem. Ennélfogva a tőzsdebíróság egy teljesen átruházott állami igazságszolgáltatási hatáskörben, a fórum contractus esetében az alávetés alapján törvényszerűit az állam közege gyanánt szerepel mint igazságügyi instituczió, mint olyan bíróság, a melyet csak mint választott bíróságot engedett meg annak idején a törvényhozás. Már most, t. ház, nem akarok hosszadalmas lennni, de egyre mégis kell, hogy utaljak. Méltóztatik tudni, hogy már ismételten és ismételten felhoztuk, hogy a játékszenvedélynek, hogy a határidőüzletnek s a többinek minden áldozata lehetetlenség, ha annak hatalmi tényezője, a bíróság nem adja meg a szankeziót. Midőn látunk oly eseteket, mint a nem régiben lefolyt eset volt, a hol a létező fövények ellenére egy olyan ügyben, a hol vesztegetési gyanú merült fel, a tőssdebíróság nem úgy járt el, mint a hogy azt a törvények előírják, nem úgy járt el, mint az 1868: LIV. törvényezikk 9. és 10. §-ai azt előírják, tudniillik, hogy ha büntető jelenségek merülnek fel a per folyama alatt s a per azoknak eldöntése nélkül el nem ítélhető, meg nem bírálható, tartozik a rendes bíró áttenni az ügyet a kriminális bírósághoz, hogy az a büntető kérdést hozza tisztába. Itt nem úgy történt, hanem akként, hogy egyszerűen megakadályoztatott a kérdés t-zellőztetése és megítéltek provízió czímen egy százezer forintos olyan összeget, a mely felett majd utólag tárgyal a bíróság, vájjon megvesztegetés forog-e fenn, vagy sem. Méltóztassék már most azt a nagy paradoxont és anaehronismust elképzelni, ha teszem a büntetőbíróság kimondaná, hogy tényleg vesztegetés történt s a tőzsdebírósági ítélet ellen még nóvumok alapján sincs perújítás, azt az egész világon végrehajtják. T. képviselőház! Hogy a magyar igazságszolgáltatás odáig menjen, hogy a t. börziánereknek neesak kivételes bíróságot adjon, hanem ez az igazságszolgáltatás annyira kivételes legyen, hogy hatalmi jogköre még nagyobb legyen, mint minden más törvényes garancziákkal ellátott bíróságnak: ehhez fogható példát én nem is-