Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

70. országos ülés 1897. márezius 13-án, szombaton. h[ Mi lehetséges egy kúriai ítélettel szemben? A törvényhozás vagy maga mondja ki a legális interpretácziót, vagy pedig megfelelő törvényt alkot, a mely az eddig élő törvény respektálását a jövőben feltétlenül biztosítja. Hogy melyik utat akarja a kormány választani: nem tudom. Én neki határozati javaslatom beadásával módot akarok nyújtani, hogy egyiket a kettő közül választhassa. Azonban hogy minden félreértést kizárjak, kijelentem, hogy én nem csupán a holtkézre vonatkozó tilalomról akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Azt az elvet, hogy esetleg a vallásfelekezetek közti viszonosságról szóló törvény révén, a bevett felekezetek között lehetővé tétessék, hogy a protestáns és az izraelita egyházak minden felségi engedély és korlát nélkíil szerezhessenek ingatlant, csak katholikus nem : nem fogadnám el s ennek megvalósítására segédkezet egyáltalában nem nyújtanék. Már pedig világos, hogy a felolvasott törvények csakis a római és görög-katholikus, valamint a görög-keleti egyházra vonatkoznak. Ha tehát mi csak az eddig élő törvények respektálására szorítjuk a kurtát, akkor csak azt az állapotot érjük el és ez lebeghetett a kúria szemei előtt, hogy daczára, hogy beszélünk felekezetek közti egyenjogúságról és viszonosságról, mégis minden egyház szerezhet Magyarországon vagyont, még a törvényesen el nem ismert is, csak a katholikus nem. Kényes kérdés ez, de meg kell oldani. Részemről ezt nem tartom lehetetlennek, mert igen egyszerű a kérdés azok szemeiben, kik a felekezetek közti egyenjogúságot nemcsak hirdetik, de vallják is, mert vagy nem szabad egyiknek sem, n\gy szabad mindenkinek. Ez a kérdés. Mit mond hozzá az igazságügyi kormány: nem tudom, meg kell tehát várnom álláspontját. Bármiként álljon is a dolog, azt a bizonytalan állapotot, hogy egyrészt a létező törvény hatályon kivííl helyezését ünnepeljük a kúrián, másrészt azt a nagyfontosságú elvet, hogy az egyház és az állam közti hatalom serpenyőjének ide vagy oda billenését a vagyonszerzés által így vagy amúgy bírói önkény útján szabályozzuk, semmikép nem lehet tovább tíírni. Nézetem szerint nem lehet e kérdésben máskép határozni, mint egy újonnan megalkotandó oly törvény által, mely a felekezetek közti egyenjogúság álláspontjára helyezkedve, a vagyonszerzési tilalmat, illetőleg a felség engedelmével való vagyonszerzés lehetőségét minden felekezetre egyaránt érvényesítse. Ez okból leszek bátor egy megfelelő határozati javaslatot is benyújtani. Miután pedig azt csak az élő törvény respektálása czéljából nyújtom be, hogy a törvényhozás a kúriával szemben jogi álláspontját preczizirozza, nem habozom kijelenteni, hogy nemcsak nem czélom, de nem is járulnék ahhoz, hogy e határozati javaslatnak az legyen a konzequencziája, hogy pusztán a katholikus egyházra fennálló tilalom maradjon érvényben. Határozati javaslatomat benyújtom annak elvárásával, hogy a t. miniszter úr és a liberális párt konczedálni fogja, hogy az egyedül jogos és helyes álláspont az, hogy e kérdés törvény által oldassék meg minden felekezet egyenjogúságára való tekintettel. Még egy kérdésről kell megemlékeznem, mely tegnap is szóba került és a sajtóban is nagy port vert fel. Ez az, hogy naponkint olvasunk gyülekezetekről és arról, hogy a kormány egy merénylettel készül a sajtószabadság ellen. E kérdésben e padokról t. barátom, Visontai Soma tegnap felszólalt, s nehogy e kérdésben egy félrevezetett, helytelen közvélemény keletkezzék, én jelzem és ezt Visontai Soma t. barátomnak szi" ves beleegyezésével is köteles őszinteséggel kijelentem, hogy én ezen kérdésben Visontai Soma barátommal egyet nem értek; hanem, hogy e kérdés tekintetében magam is óhajtom a t. képviselőházat tájékoztatni. Arról van szó, hogy a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértések és rágalmazások úgy, mint eddig történt, minden esetben esküdtszék elé menjenek-e? Madarász József: Igen! Polónyi Géza: Majd meghalljuk, hogy igen-e ? Előrebocsátom, hogy a kik ebben a sajtószabadságot látják érintve, nézetem szerint tévedésben vannak. A kérdésben kellő óvatossággal el lehet járni úgy, hogy mind a két résznek teljes megnyugtatása éressék el. A mire az élet bennünket megtanított, az, hogy azt, hogy aprócseprő vidéki pletykákat, a melyek vidéki lapokban megindultak, és a melyek a magánbecsületét érintik, vagy a melyek nem ritkán, a tiszteletreméltó sajtónak és sajtószabadságnak egyenest legnagyobb kárára, az úgynevezett revolver-zsurnalisztika révén a magánbecsületet, a családi szentélyt, a női becsületet megtépve viszik üzlettárgyként nyilvánosságra, az esküdtszék elé vinni a magam részéről sem a sajtószabadságnak, sem a közszabadságnak, sem a közmorálnak érdekében valónak nem látom. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Azért hozom fel e kérdést, mert tudom, hogy nagy agitáczió folyik e tekintetben és könnyen lehetséges, hogy a törvényhozás terén is félrevezetés fog bekövetkezni. Azt, hogy két kovácslegény összevesz, nem tudom, Félegyházán vagy Budapesten, egy czikket ír, és e miatt 60 polgárt mozgósítsunk, a minek vége, hogy két esztendő múlva